Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-08 / 8425a. szám

Magyar Nemzet, 1993.febr.27. o bélyegei rásütni, vagy elegendő min­denrajta címkézés nélkül csak vitat­kozni vele. Fodor: Én sem lennék a merev tiltás híve. Nem hiszem, hogy bizo­nyosjelképeket feltétlenül be kellene tiltani. A szólásszabadság olyan fon­tos érték, amibe bele kell tartozzon, hogy egyesek elképesztő dolgokat ál­lítanak. A betiltás csak azért is reak­ciót szül. A szélsőségeken belül is differenciálni kell. Magyarországon szinonimaként használjuk a fasiz­must és a szélsőjobbot, holott külön­böznek egymástól. A szélsőjobb a parlamentarizmusba beleillik. A fa­sizmus nem, mert alapjaiban támadja az egész parlamentáris demokráciát.-Ajelenlegi pártok mind néppárt­tá akarnak válni, tömegbázist szeretné­nek, s ezért elemi érdekük, hogy na­gyon óvatosan bánjanak a tényleges és a potenciális híveikkel, ne sértsék a sa­ját embereik érzékenységét, akikben sok vad, szélsőséges nézet él. Mi megál­lapodhatunk egy ilyen beszélgetésben az elvekről és a követendő magartásról, de a pártpolitikusoknak ebben a társa­dalomban kell szavazókat találniuk. Nagy a kísértés, hogy legalábbis cinko­san rájátsszanak vagy nyíltan meglova­golják a túlzó, elfogult nézeteket Fodor: Ha felnőttebb lesz a poli­tikai rendszer, egyértelművé válik, hogy az éri meg inkább a pártoknak, ha a konszolidált középre próbálják alapozni a politikájukat. Az MDF ve­zetői ma úgy gondolják, hogy a Ma­gyar Út köré tömörülőkre is szüksé­gük van a választási sikerhez. A baj az, hogy az elmúlt években sokat tet­tek azért, hogy leépítsék azokat a tá­mogatóikat, akik valóban egy nyu­godt, kiegyensúlyozott erőre voksol­tak annak idején. Az SZDSZ-nél azt az igyekezetét látni az utóbbi hóna­pokban, hogy visszanyerjék azt a konszolidált bázist, amivel szemben hallgatólagosan eltűrtek egy anti­­kommunista radikalizmust. Aki ezt meg tudja csinálni, annak lesz igaza és sikere. A választópolgárok na­gyobb része többek között azért kö­zömbös, és azért nézi ellenszenvvel ezt az egész politikai őrjöngést, mert kiszámítható politikát szeretne.- Ma nagy a szakadék a pártok le­hetséges választói és jelenlegi tagjai kö­zött A pártok hiába tudják ezt mégsem merik és akarják a gyűléseik közönségét teljesen figyelmen kívül hagyni. Fodor: Ezért érdemes türelmes­nek lenni a magyarországi fejlemé­nyek megítélésében. Jelenleg azt hisszük, hogy a tíz-húszezer párttag politikai mozgása, radikalizálódása döntően befolyásolja egy pán arcula­tát. Befolyásolja, de fontosabb a sza­vazói bázis, amiről nincs benyomá­sunk, men még nem voltak egymás után konszolidált választások, s még senki sem élte át, hogyan lehet egy választáson elbukni. Balassa: A szélsőségekkel ne­kem más problémám is van. Éveken át problémátlanul azonosultam azzal, hogy az ökológiai problémák - a glo­bal village éneimében, s hogy élet­ben maradjunk - egy metapolitikát i kell létrehozzanak. Néhány éve lá­tom, hogy ezekhez sokszor funda­­mentalisztikus ideológiák csatolód­nak. Egy amerikai magyar konzerva­tív politológus ökológiai érvek alap­ján a politikát és a szentséget játssza ki egymás ellen, s a megszentelt vi­lág ma abszurd lehetőségét villantja fel újra. Ez egy sajátosan konzervatív szélsőség, amely azonban olykor egy igaz tényekből indul ki. Számomra ott van a probléma, amikor egy szél­sőséges gondolkodó olyat mond, ami kiszakító a szövegből, igaz. Buda: A szélsőségekkel való vi­ták gyakran mint egy görbe tükör se­gítik egy-egy csoport azonosságtuda­tának a megtalálását.- A már említetteken túl milyen ál­lapotok kedveznek annak, hogy a szél­sőségek valóban veszéllyé váljanak? Fodor: Kelet- és Nyugat-Európa között az autonóm szférák szerve­zettsége tekintetében van óriási kü­lönbség. Úgy gondolom, hogy a ma­gyar társadalom is ebbe az irányba fejlődik, de ma még lényeges a kü­lönbség. Buda: Egy vulgármarxista torzu­lás él sokunkban arról, hogy a hitle­­rizmus hatalomra kerülését a háború utáni gazdasági válság magyarázza. Pedig nagy nyomort is elvisel egy társadalom, anélkül, hogy így radika­­lizálódna. Tévedés, hogy ha munka­­nélküliség és nyomor van, s jön vala­ki, aki egy radikális eszmét képvisel, fenekestül felforgathatja a dolgokat. Annak pedig, hogy az erőszakszerve­zetekre támaszkodhasson, a magyar társadalomban nincs semmi realitá­sa. Egy ilyen veszély valósággá válá­sához erős, élő politikai struktúrák kellenek. Hol van ma Magyarorszá­gon egy párt, amelyiknek lenne ro­hamosztaga vagy hasonló? Fodor: Nem vitás, hogy a félka­tonai szervezetek megszerveződése teszi igazán veszélyessé a szélsősé­ges törekvéseket. A krízis önmagá­ban nem rossz dolog, hozadéka, elő­nye is lehet. Azzal válhat erőssé egy társadalom, ha megéli és legyőzi a buktatókat. De szerintem a mi bukta­tóink nagyobbak, mint a nyugat-eu­rópaiaké.- A szélsőségeknek valóban lehet pozitív hatásuk. Társadalomként kezdhet el viselkedni a kihívásra vá­laszként a polgárok sokasága. A né­met, az osztrák tüntetésekben imponá­ló volt, hogy az a társadalom mennyire egységesen meg tud mozdulni veszély esetén. Nálunk ez - egy tüntetés kivéte­lével - elmaradt, ami magyarázható úgy is, hogy a társadalom egészségesen reagált, mert nem nagy a veszély, de úgy is, hogy félni kell, mert a társada­lom nem eléggé érzékeny, nem képes felmérni, mi fenyeget. Fodor: A társadalom legyen nyi­tott a különböző, előreszaladó cso­portok üzenetére, de bizonyos állan­dóságra, biztonságra a polgároknak igényük van. Ennek megszilárdításá­hoz a mostani közép-európai társa­dalmaknak hiányzik a tapasztalatuk, a rutinjuk. Balassa: A tüntetések és ellen­tüntetések azért jók, mert mindenki, de főleg a szélsőségesek tudatosít­hatják, hogy nem az övék az ország. A tavaly szeptember végi tüntetés nekem azért tetszett, mert százezer ember méltóságteljesen álldogált. A civil kurázsinak, tartásnak a meg­nyilvánulása nagyon fontos.- A közszereplők és közönségük egy része az utolsó negyven évet fruszt­­ráltan megéltek közül kerül ki, akik­nek félresiklott az életük, s most hirte­len felcsillanni látszik a csalóka re­mény, hogy mégis eljött az ő idejük... Balassa: Érdekes a rendszervál­tásban, hogy a kormányzó erő hívei inkább 55-65 év közöttiek, többnyire háttérbe szorult emberek. Rájuk is érvényes, hogy az elfojtott visszatér. Félelmetes látni hetvenéves öregura­kat, amint revánsért kiáltanak. Van egy sajátos öregkori radikalizmus is, ami az idősek Fidesszel való szimpa­­tizálásában is tetten érhető. Nekik sincs vesztenivalójuk - már. Buda: Ezek a nénik és bácsik nem fognak rohamcsapatokba szer­veződni. De a politizálási stílusukkal kétségtelenül rossz mintát nyújtanak.- Kirekesztő, intoleráns nézetekkel nehéz szembeszállni, ha más irányba szintén intoleráns és kirekesztő az a politikai gárda, amelyiknek a dolga lenne a szélsőségek távoltartása. Akik kommunistáznak vagy románoznak, hogyan kérhetik számon, hogy mások a zsidókat vagy a liberálisokat szidják. Fodor: Azokban a nyugati társa­dalmakban, amelyekre mintaként nézünk, nagy viták és nagy harcok voltak, amíg nagyjából kialakultak a keretek. Az amerikai alkotmány I megalkotása vérre menő küzdelem­ben, kaotikus időkben zajlott. A megszavazása után is hosszasan vi­tatták, engedetlenségi mozgalmak is í voltak ellene, ma meg láthatjuk, mi­lyen stabil. Példaként mondanám, hogy a határokon túli magyar, illet­ve a ha/ai kisebbségek megítélésére . két-három évvel ezelőtt sok magyar politikus más mércét használt. Mára ennek a lehetetlensége már világo­sabbá vált. Én bizakodó vagyok: nem lesz baj, ha a dolgok fejlődhet­nek a maguk útján. Javomiczkv István

Next

/
Thumbnails
Contents