Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
f Élet és Irodalom, 1993.márc.19. Kasza Lászlónak, a „soroksári adó'^-közismert személyiségének éveken keresztül csak a hangját ismertem. A közelmúltban néhány napot Budapesten töltött, igy módomban állt személyesen is találkozni vele, és interjút kérni tőle az £S számára. — Hogyan került a Szabad Európa Rádióhoz'.' — Tizenkilenc éves koromban, ’56. december 28-án mentem el az országból. Apám Münchenben élt, igy . én is odakerültem. Közgazdaságtant és szociológiát hallgattam a müncheni egyetemen, közben egy évet Angliában töltöttem. Az újságírói pályát viszont nem kalkuláltam az életembe, hiszen az egyetemen csak melléktárgyam volt. Emlékszem, versenydolgozatot kellett írni és legnagyobb meglepetésemre én lettem a harmadik az évfolyamból. Ez óriási dolog volt, mert az első hármat fölvették a Süddeutsche Zeitünkhöz, Ott kezdtem slapajként az újságírást, majd fél év elteltével ajánlatot kaptam a Szabad Európa Rádiótól — ez ’63 végén történt. Nem volt ebben semmi idealizmus vagy hazafiság, egyszerűen több pénzt ajánlottak. — Az emigrációval milyen volt • kapcsolata? Gondolok Itt elsősorban ca. Szabó Lászlóra, Határ Győzőre ... — Semmilyen. Eléggé elszakadtam az emigrációtól. Az első években a diákszövetségben tevékenykedtem ugyan, de a nagy emigrációval semmilyen kapcsolatom nem volt. — £» az Itthoni ellenzékkel? — Az itthoni ellenzékkel a_ hetvenes evek legvégén, talán ’79-ben kezdődött a kapcsolatom. Nevezetesen Konrád Györggyel és Haraszti Miklóssal. Ok tudtak májr rólam., ismerték a hangomat ét-rád lóból.* Igyekeztem felmérni, mennyire fontos Magyarországon az ellenzéki mozgalom, hiszen nekünk, kint élőknek az ő tevékenységük volt a fő reménysugarunk, hogy itt valami változás történjék. — Önnek kát műsora la fűlött a SZKR-ben: A holnap hullámhosszán és a Gondol&tforgatO. Hogyan Jutott a műsoraiban elhangzott anyagokhoz? — Itt két dologról van szó. -Az egyik az, amire gondolom, a kérdésével is céloz, hogy milyen anyagokat kaptunk itthonról, a másik az, hogy milyen általunk kikutatott vagy -csak Nyugaton publikált tényeket közöltünk, amelyekhez idehaza csak tőlünk értesülhettek az emberek. Ez utóbbi kategóriába tartoznak olyan műsorok, mint a forradalom 30. évfordulójára készített dokumentumműsorunk (eredeti hangfelvételekkel, 15 X 30 percben). Ne vegye dicsekvésnek, de örömmel hallottam később, hogy sokan felvették magnóra ezt a szériát, legépelték és körözték. Többen jönnek még ma is a szerkesztőségbe és dedikáltatják ezeket a nehezen olvasható, ki tudja hányadik példányokat. Vagy itt volt a Hegedűs Andrással készített interjúsorozat, amely először mutatta be a kommunista rendszer veze- ■ tőinek életét, a döntési mechanizmusokat. Aztán ide tartozott olyan dokumentumok közzététele is, mint a csehszlovák Charta 77 szövege, a lengyel ellenzék tevékenységének ismertetése. Nálunk hallhattak Magyarországon először az orosz Szolzsenyicin, Grigorenko, Szinjavszkij, Daniel stb. tevékenységéről is. Szóval igyekeztünk „keretbe, nemzetközi keretbe” helyezni a' magyar demokratikus ellenzék munkáját. Bocsásson meg a kitérésért, de most válaszolok az ön közvetlen kérdésére is, hogy miként jutottunk Magyarországról származó anyagokhoz. Nyugati újságíró kollégák segítségével tudtam hozzájutni olyan anyagokhoz, amelyek az itthoni ellenzékiektől származtak. Amikor pedig megtudtam, hogy Haraszti Miklós és Konrád György Berlinben vannak, egyszerűen felhívtam őket és megkérdeztem tőlük, hogy hajlandóak-e találkozni velem. Ez nem volt kockázat nélküli a számukra, ennek ellenére vállalták a találkozást, „Elhatároztuk, hogy nyi- ■ tottak leszünk mindenfelé” — ez volt az a kifejezés, amit Haraszti mondott akkor, és hát ebben a nyitásban benne voltam én is. Felmentem Berlinbe és találkoztam mindkettejükkel. Csupán személyesen szerettem volna tájékozódni munkájukról, politikai elképzeléseikről, fel se mertem ajánlani nekik, hogy esetleg csináljuk közösen a dolgokat, mert én sokkal jobban féltem az ő nevükben, mint ők. Es Konrád György volt az, aki azt mondta, hasznos lenne ezt a kapcsolatot tovább mélyíteni. Így kezdődött. Nemsokára az itthoni kör bővülni kezdett. Elsősorban továbbra is nyugati újságírókon keresztül jutott el hozzám az anyag, akiknek Budapesten a zsebükbe nyomtak egy-egy kéziratot, amit aztán vagy személyesen vagy postán kaptam meg tőlük. Akkor még szó sem volt arról, hogy telefonálni mertek volna, de én se telefonáltam soha senkinek. hi-_ szén tudtam, hogy lehallgatják a telefonokat. Sokan kérdeztek már erről a dologról. Nem volt ez olyan bikílángos valami, nem vplt ebben semmi látványosság Gí--egyszerűenvmanka-volt, amit* el kell végezni. Információk mozaikkockáit összerakni és‘becsületesen megmondani, „mi ezt így tudjuk”, a rendelkezésünkre álló adatokból: mi ezt a következtetést vonjuk le. — Anyighlánybin totem tzeovt* deu » tzerkeiztdiéi? — Rengeteg anyagunk volt, és sok írást azért nem adtunk le, mert féltünk, hogy baja lehet valakinek. Voltak emberek, akikrtek megfontolás nélkül le lehetett adni a dolgait. Ezek közé tartozott Konrád, Eörsi, Haraszti. Demszky, később Kis János. ök elég prominens személyiségek voltak ahhoz, hogy az ember azt gondolja, őket már inkább védi a nyilvánosság. Mások viszont, akik pem kerültek műsorra — és ez állandó vita tárgyát képezte a szerkesztőség tagjai és a szerzők körében egyaránt — azt mondták, hogyan legyen nevünk, ha nem publikáljátok a dolgainkat... ? Emlékszem, Krassó György írásait sokáig nem mertük sugározni, mert azt hittem, Krassó nem annyira ismert személyiség Magyarországon ... — 0 ü azoic kSzé tartozott, akik tzdltak a pubUltiiait Illetően? — Igen, Kérte, hogy adjuk le A dolgait,..-mert ezzel is védel-'' met biztosítunk neki. — ti hogyan tudtak naprakészek lenni? Hiszen postai úton nem hí* szem, hogy néhány óra alatt oda* ért volna, mondjuk a Charta 77 magyarországi aláíróinak a névsora, hogy a politikai bizottsági üléseken elhangzott döntésekről már ne la beszéljek. Oe említhetném azt az állítólagos titkos névsort, amelyet Knopp András és Kornidetz Mihály állított össze az Itthoni másképp gondolkodókról, s titkossága ellenére szinte már másnap hallhattuk a névsort az unok rádiójában. — Azt gondolom, óriási szerepe volt ezeknek az anyagoknak a kijuttatásában Krassó Györgynek. Később Demszky volt még ilyen operatív alkat. A Politikai, illetve a Központi Bizottságban elhangzott információk kijuttatása viszont már más dolog. Nem akarok neveket mondani, mert nem tudom, hogy beleegyeznek-e, de például Csoóri Sándor közvetlen környezetéből is kaptunk ilyen anyagokat. — Ezek a hírek lényegében eUenfirzé, nélkül kerültek adasba? — Ha például egy utcai telefonfülkéből fölhívott valaki, akinek ismertem a hangját, tehát tudtam, hogy ki beszél, és a telefonomra kötött felvevőre rámondta például a Központi Bizottság legutóbbi ülésén történteket, amelyen ugye több mint százötvenen vettek j részt, ■ tehát a titkot elég nehéz. volt megtartani, nos ezt mi úgy konferáltuk föl, hogy „Budapestről származó értesüléseink szerint”, ami nem jelölt hivatalos forrást, de általában három nap múlva a Népszabadság igazolt bennünket, hogy értesüléseink pontosak voltak. „Egyetlen beépített emberünk ^ soha sehol nem volt;.." Beszélgetés Kasza Lászlóvala Szabad Európa Rádió munkatársával
