Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Élet és Irodalom, 1993.márc.19. 46 — Ax ember tulajdonképpen axl képzeli, hojy a SZER roeílehetősen naiy apparátuiaal dolfozoit. Az évtizedek torán tlkerült kiépítenünk ejy olyan üjynőkl hálózató!, amely otthonotan mozgott akár a legfelsőbb kormánykörökben, ét Jelentöt összegekért szállították a híreket. Végül it milyen apparátuatal dolgoztak önök? Alkalmaztak-e Ilyen Jellegű ügynöki hálózatot, egyáltalán: milyen volt ai anyagi helyzetük? — Hálás vagyok ezért a kérdésért, bár nem hiszem, hogy az ilyen elképzeléseket ki lehet irtani a gondolatokból, ennek ellenére megpróbálom. Szóval: egyetlen beépített emberünk soha. sehol nem volt. Újságírók" vagyunk, s helyzetünknél fogva mindig is ügyeltünk arra, ne,hogy megbízzunk valakit kémkedéssel. Információs forrásaink azók^azHtthonrerriberek'voIfak,' akik ezt önszántukból fölajánlot- ■ ták, noha állandóan közöltük velük, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Bizonyára '.t^dja, -VjJ9Cü.YAlt.iítleÖLnagyoü-JVagypns, elszánt ellenzékTakik a szabadságuk kockáztatásával vállalták magukra ezt a veszélyt, és azt gondolták, igenis hasznos, ha ezeket a „titkokat” közük a nyilvánossággal. Az ország ügyéről volt szó, olyan dolgokról, amelyekben a vezetők a lakosságról, annak nevében döntöttek. Tehát soha nem volt egyetlen fizetett emberünk sem, és nem is használtunk volna fel ilyet. — Honoráriumát iem fizettek i beolvasott anyagokért? — Mi minden esetben felajánlottuk, de nagyon kevesen fogadták el. — Például? '•— Hirtelen nem is tudnék neveket mondani. Ezt valamiféle idealizmusból csinálták. Pedig rá lettek volna szorulva, mindenkinek jól jött volna az a pénz, de mégsem fogadták el. — Azokban a veszélyes Időkben tapasztaltak-e valamiféle provokációt vagy ellenháJózatot a SZER- rel azemben? — Nem. Legalábbis én nem tapasztaltam. Ez korántsem je- i lenti azt, hogy nem volt ilyen, hiszen Farkas Vladimír írja, hogy ’49-ben, amikor ehhez a hírszerző csoporthoz került, az első számú célpontjuk a Szabad Európa Rádió volt, tehát elkép--. zelhető, hogy sikerült bevinniük valakit A Belügyminisztérium munkáját a saját bőrömön én csak ‘88 után tapasztaltam, amikor, először jöttem , Magyarországra:' nem tudom hány száz Szabad Európa Rádiós lpvelet bocsátott útjára- valaki, amiben mindennek el lettem mondva, csak jónak nem. A leghízelgőbb kifejezés a görény meg a patkány volt. Egyszerűen nem ' ér- ' tettem. Máig is csak azt tudom elképzelni, hogy a BM'lehetett. Bihari Mihállyal akartam .inter-1 jút készíteni, aki azzal fógadott, hogy. nézd, ma kaptam ezt a levelet, A jó isten tudja, hogy hányán, hány szerkesztőség; kapott akkor, ilyen irományt. Sajnos, ez még a mai> napig is tart,-amiből arra következtetek, hogy akik egykor a BM megbízásából dolgoztak ellenünk, azok ma is folytatják — talán megszokásból — bomlasztó tevékenységüket. — Aa egykori alléméit agyiége ma már fölbomlott. Amikor ön >x ltlliont „másképp gondolkodókkal" kezdett foglalkozni, tapasztalt.« a köreikben valamiféle nlyan Jellegű egyet nem értéit, amiből esetleg a mostani felbomlásra lebatett volna következtetni? — Nem. És ez fantasztikus dolog volt. Konrád Györggyel, akivel máig is jó barátságban vagyok éppen ügy találkoztam, beszéltem, mint Csoóri Sándorral. Aztán ahogy közelebb került az ország a szabadsághoz, annál jobban észre lehetett venni Nyugaton, is az eüenzék széthúzását. Példa: Spíró Györgynek volt egy verse, amely arról szólt, hogy jönnek a „mélymagyarok”. Spirót .ezért az Írószövetség etikai bizottsága elé citálták, ahol, ha jól emlékszem, ott ült Nádas Pétertől kezdve Mészöly Miklóson át Csurkáig sok-sok író. És felelősségre vonták Spirót. Én ezt felháborítónak tartottam, és írtam egy kommentárt arról, hogy az etikai bizottságnak semmi köze nincs ahhoz, hogy ki milyen verset ír. Lehet egyet érteni vele, nem érteni vele egyet, de felelősségre vonni? ! Hát hol élünk? ! Néhány nappal később valahol Stuítgart mellett rendeztek egy írókongresszust, ahová én is elmentem. Ott Mészöly és Nádas felelősségre vont, hogy „hogy tudsz te ilyen hülye lenni, megvéded ezt az őrültet, aki el akarja hinteni köztünk az ellentét csíráját!,.. Mi igenis egységesek vagyunk és nem engedjük, hogy valaki — mint- Spíró —- megosszon, bennünket”, i lExt.i. Arra... mondom - ^példának, hogy mennyire fontosnak tartották akkor az egységet. Nem vagyok a „mindenáron egység” pártján, különösen nem a’ politikai pártok között, de azért jó lenne, ha néha emlékeznének közéletünk résztvevői azokra az időkre. — Hogy Útja az egykori ellenzék Jelenlegi tevékenységét? — Sokan közülük ma Is jó barátaim, jó néhányan bekerültek a parlamentbe, politikusok lettek. Sajnos bennük sem találom meg mindig azt a toleranciát, amit annak idején saját maguktól és politikai eüenfeleiktől egyaránt elvártak, megköveteltek. Akkor még tudtak együttműködni. Emlékszem például Kónya Imrére, aki a Független Jogászfórumot egy SZDSZ-nagygyűlésen mutatta be. Manapság mindenki csak azzal beszél, akivel egyetért. Aki más táborba tartozik, nem beszélnek egymással. Megkérdeztem egy prominens SZDSZ-es vezetőt, hányszor volt a Bem téren. Azt válaszolta, hogy még soha. De meg lehet kérdezni a Bem térieket is, hogy hányszor voltak a Mérleg utcában. Mégiscsak vicc, hogy az államelnök és a miniszterelnök egy épületben, egy -«meleten, egy folyosón él, - és nem beszélnek egymással rendszeresen. Angliában vagy Németországban ez elképzelhetetlen, lenne. — Es a fiatalok? Gondolom mun- MJi során velük Is kapcsolatba került. — Mikor az ember fiatal, az ideális dolgokat próbálja megvalósítani, aztán az esetek többségében a szülők, az idősebbek korrumpálják őket. Nagyon félek, hogy az elkövetkezendő egy-két évtizedben ez még így fog működni. Bár ne lenne igazam. A fiatalok mindig pragmatikusabbak, de hát a mostani középkorúak is pragmatikusak voltak tíz évvel ezelőtt. — A Szabad Európa Rádiónak toltak «*erint raejszűnt a küldetém. ön hogy látja ezt? — 1990. április 19-én, a választások napján én is úgy éreztem, hogy vége, befejeződött a küldetésünk, nincs tovább. Azt, hogy az elmúlt évtizedek alatt mit csináltunk jól és mit csináltunk rosszul, majd eldönti az utókor, de ennek most mar vege. Aztán eltelt fél év, és az itteni barátaink, sőt valamennyi párt biztatására elkezdtük felülvizsgálni ezt a felfogást, és rájöttünk, hogy a Szabad Európa Rádió igenis szolgálhatja a demokráciát. Mert a demokrácia igen nehéz műfaj. A rádió munkatársai közül többen külföldön élnek, tudósitóhálózatunk jól működik, s úgy gondoljuk, a Nyugaton már jól bevált értékeket továbbra is tudnánk közvetíteni, s ez mindenképpen segítséget jelentene az itteni fejlődésben. Annak ellenére, hogy mi vagyunk az egyetlen adó, amely még rövidhullámon sugározza a programját. A lengyelek, csehek, oroszok, ukránok már közép- vagy UKW-n szólalnak meg. Mindeközben pedig segítenénk bebizonyítani azt is, hogy létezik független újságírás. Nekem például sokszor a szememre vetették, hogy jóban vagyok Antall Józseffel —, már amenynyire jóba lehet lenni vele — és . ugyanakkor Konrád Györggyel. Miért baj ez? Egy újságírónak tulajdonképpen ez a feladata. Az, hogy nem értek mindenben egyet például a miniszterelnökkel, és ennek megfelelő kommentárokat írok, még nem jelenti azt, hogy ellensége vagyok, hiszen lehet, hogy holnap már az SZDSZ-ről írok hasonló hangnemben, ha ők követnek el valami olyasmit, ami a- toliamra kívánkozik,
