Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-24 / 8437. szám
Magyar Narancs, 1993.márc.18. 41 MN: 1989 tavasza. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága, Grósz Károly főtitkár röviden beszámol Nagy Imre állítólagos ügynöki múltjáról. Ön mint volt KB-tag hogyan látja az akkori ülést? NYR; Meglepetést keltett, hogy Grósz Károly Jcitérterre a téma- ? rá. Leghatározottabb emlékeim szerint nem beszélte meg a politikai bizottsággal, legfeljebb annak egyes tagjaival. Amit elmon- I dott, az sokkoló volt Beszámolójában messzebbre ment, mint azok az iratok, amelyeket én ismerhettem. Én akkor államminiszier voltam, az iratok átadását velem közölte Muszatov, az SZKP külügyi osztályának helyettes vezetője, mégpedig azért, mert valószínűleg már informálva volt arról, hogy engem javasolnak majd a párt elnökének. Ott volt a kezében az a dokumentumcsomag, amit ő hozott át Moszkvából Grósz Károlynak. Én azt javasoltam neki, hogy ne is adja át Grósznak (bár lehet, hogy addig-ra rhár át is adta őket), mert nem ítéltem olyannak, ami komoly vizsgálat nélkül elfogadható lenne. Sodró események voltak; én nem firtattam Grósznál a dolgot, olyan közeli kapcsolatban nem voltunk, hogy ezt megbeszéljem vele. Abban reménykedtem, hogy ez nem kerül nyilvánosságra. MN: Egy előző KB-ülésen vetette föl valaki, hogy a várható rehabilitáció előtt Moszkvától iratokat kéne kérni Nagy Imre emigráció* múltjáról. 1956 megítéléséhez miért volt szüksége az A SZOVJET ARCHÍVUMMAFFIA Krausz Tamás történészt, a szovjet archívumok és levéltárak ismerőjét a legújabb „Nagy Imre-ügy” politikai hátteréről kérdeztük.- Az ilyen jellegű dokumentumok tömegméretekben találhatók a szovjet archívumokban. Ezeknek igazi történeti értéke nincs. A tényeket nem lehet elválasztani attól a történeti folyamattól, amelyben keletkeztek, akár igazak ezek a dokumentumok, akár megkonstruálták őket. Az 1919 után a Szovjetunióba menekült magyar kommunisták nyilván azért mentek oda, mert ott találták meg a számításukat Nincs abban semmi meglepő, hogy a Szovjetuniót vagy az NKVD-t, vagy egyszerűen csak „egy ügyet" szolgáltak. Amint egy emigráns megérkezett Moszkvába, azonnal jelentést kellett írnia, hogy miért jött, milyen megfigyelései vannak stb. Általában alá is írták azokat a jelentéseket, amelyeket elvártak és kértek tőlük. Hogy Nagy Imre besározott-e magyar embereket, azt majd a történészek eldöntik. Minden titkosszolgálat hamisít okmányokat, amelyeket azután a megfelelő történelmi pillanatban előszednek. A mostani ügynek ugyanúgy Nagy Imre lejáratása a célja, mint 1989-ben, csak akkor más politikai erők használták fel ugyanezeket az okmányokat A mai vezetésnek is érdeke ez, hiszen a demokratikus-szocialista Nagy Imrével nem lehet kapitalizmust építeni. Az egész egyébként orosz üzleti ügy is, hiszen ilyesmin mindig van, aki keres. Még az is lehet, hogy maffiózóelemek ülnek a dokumentumokon.- Ön szerint hitelesek Kijucskov dokumentumai?- Nem tudom. De mit lehet megállapítani egy kópiából? Olyan kópiát állítok elő Önnek, amilyet csak akarok. Én ezeket nem láttam, lehet, hogy csak egy részük hamis. De tény, hogy aki az emigránsok közül Moszkvában volt, annak egy nagy része be volt szervezve.- Mennyire átjárhatóak a volt szovjet archívumok?- Teljes káosz van. Csak a személyé* kapcsolatok működnek, és persze a pénzkapcsolatok. Aki be akar menni, be tud menni és el is tud vinni iratokat. • serev MSZMP KB-nak 30-as évekbeli iratokra? NYR: Erre nem is emlékszem. Ha így volt, akkor ez egy mellékes felszólalás volt Grósz persze ennek alapján cselekedhetett, de nem volt központi bizottsági határozat a dologról. Az egész egy elhamarkodott lépése volt Orosznak, talán önigazolás akart lenni. MN: Ki volt a felszólaló? NYR: Nem tudom, száz ember közül akárki. MN: Tehát nem prominens pártvezető volt az illető. NYR: Nem, semmiképpen. Egy felülvizsgálati per megindításáról volt szó, és a felszólalás azért nem volt feltűnő, mert senki nem tudhatta, hogy majd ilyen anyag jön vissza. A felvetés az MaóMr Nagy lmre-elienes szárnyából bárki részéről elhangozhatott. Nem tűnt fel, az én emlékezetemben sem maradt meg. A helyzet volt érdekes: akkor került ,» terítékre az. ügy, amikor Grósz > meglehetősen egyedül maradt a ' vezetésben. Több irányzat létezett, és ő - más-más okból - mindegyikkel szembekerült. Sem Bereczékrc, sem Po/.sgayra, sem rám, sem Aczélra nem támaszkodhatott. MN: Grósz akkoriban hogyan állt Nagy Imréhez? NYR: Grósz nem ellenezte a felülvizsgálatot. Nem látok a fejébe, de szerintem félt Nagy Imre rehabilitálásának politikai kezelésétől. Félt, hogy az akkori ellenzék ezt majd felhasználja a hata-
