Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

„Különös kommunista volt" Nyers Rezső arról, hogy NKVD-ügynök volt-e Nagy Imre NYR: Egy jólelkű, emberek iránt figyelmes, kellemesen kom­munikáló ember volt, aki elvei­ben, nézeteiben rendkívül ma­kacs maradt. Nagy Imre ismerte és művelte a kommunista politi­kai technológiát... MN: ...az micsoda? NYR: Az azt jelenti, hogy ho­gyan tartsam fenn az elvi nczctei-M agyar Narancs: „Igenis, hap- ÉVl tikba vágom magam az In­­temacionálé előtti" — mondta Nagy Imre nem sokkal Moszkvá­ba érkezése után, 1930 februárjá­ban, jobboldali nézetei" önkriti­kájaként. Elképzelhetőnek tartja, hogy Nagy nemcsak az Intemaci­­onálé, hanem az NKVD előtt is haptákba vágta magát, és embe­rek tucatjait adta fel a titkosrend­őrségen? Nyers Rezső: Nézze, én túl va­gyok azon, hogy a képzeletemet úgy fogjam fel, mint a lehetősé­gek határát. Az ön kérdésében szorosan összefonódott az, hogy NKVD-ügynök volt és az, hogy embereket feljelentett, vagy hogy köze lett Volna mások halálához. Hagyjuk a képzeletet. Én arról tudok beszélni, hogy milyen em­bernek tartom Nagy Imrét, és hogy milyen politikusnak ismer­tem meg'. MN: Mikor ismerte meg Nagy Imrét? NYR: 1948 márciusában lettem a magyar parlament képviselője, amikor ő volt az Országgyűlés el­nöke. Akkoriban tagja volt az. MDP politikai bizottságának is, én pedig a központi vezetőség póttagja, tehát üléseken találkoz­tunk. 1949 végén, 1950-ben ke­rültem közelebb hozzá. A g rá (po­litikusként dolgoztain az MDP mezőgazdasági osztályán. Az ag­rárpiacot kutattuk, s ehhez, tar­tozott a begyűjtés is. Köz.elcbbi munkakapcsolatba akkor, kerül­tem Nagy Imrével, amikor 1951- ben kinevezték begyűjtési minisz­ternek. 1953-54-től a szakmai kö­réhez tartoztam, egészen addig, amíg őt ki nem zárták a központi vezetőségből. Élelmiszer-ipari miniszterként én is tagja voltam az 1956. október 24-én alakult — és ténylegesen soha nem műkö­dő - Nagy Imre-kormánynak. A rohanó események miatt akkor már nem tartoztam a vele szoros kapcsolatot tartó politikusok kö­zé. MN: Mit tud Nagy Imre Szov­jetunió-beli éveiről? NYR: Hallomásból, volt emig­ránsok elbeszéléseiből ismerem a Szovjetunió harmincas évcklieli viszonyait. Azok közül például, akik nem voltak áldozatai a sztáli­ni „tisztogatásnak", én Vas Zol­tánt ismertem. Az ottani viszo­nyokról az a benyomás keletke­zett bennem, hogy az NKVD-vel való kapcsolat - nem pontosan mérhető magyar vagy közép-eu­­rópai mércével. A Cseka, majd az NKVD nemcsak egy bcsúgóhálö­­zat volt, hanem egy közvetlen pártirányítás alatt álló önálló szerv, állam az államban. A kap csolatba kerülésnek különböző okai, formái lehettek. Sokan olyan kapcsolatba kerültek vele, ami nyugati mércével mérve nem nevezhető ügynöki szerepnek. MN: Méray Tibor nemrég ügy nyilatkozott, hogy Nagy Imre túl alacsony szinten volt a moszkvai emigránsok hierarchiájában -z mondjuk Gerő Ernőhöz viszo­nyítva - ahhoz, hogy megpróbál­ták volna beszervezni. NYR: Nem, ez nem elképzelhe­tetlen: Nem láthatjuk annak a ha­tárait, hogy az NKVD honnan szerzett információkat. Itt a képze­let nem határolja be a lehetősége­ket De azzal semmire se me­gyünk, hogy elképzelhetőnek tart­juk, attól az még nem tény. Ami Nagy Imre egyéniségét illeti: ő egy különös kommunista volt amennyiben szenvedélyes művelő­je volt az agrárkérdésnek. Ez a sztálini időszakban különös Figurá­vá tett valakit, hiszen a kollektivizá­lás időszakában Sztálin majdnem mindenkit félretett, aki agrárpoli­tikusként volt kommunista... MN: ...de Nagy Imrét nem. NYR: Ő nagyon kis ember volt. Az olyanok, mint ő, megmarad­tak, de á vezető politikusokat fél­retették. Nagy Imre olyan gon­dolkodó volt, aki - Buharin nyo­mán - elutasította a Szoyjetunió­­beli erőszakos kollektivizálás módszerét és koncepcióját, s ehelyett a középparasztságot állí­totta a középpontba. Elképzelé­seiben csírájában megvolt egy ag­rárreform. 1949-50-ben, amikor elméleti viták, folytak a mezőgaz­daságról, őt már kiközösítették az MDP politikai bizottságából, éppen azért, mert szembeszállt a sztálinista kollektivizálással. Egy­fajta liberális és nemzeti indítta­tású kommunista volt. MN: Milyen embernek ismerte meg Nagy Imrét? met és hogyan kössek ugyanak­kor kompromisszumot a kemény hatalmi elittel. Ez a túlélés terh­­, nológiája. Nagy Imre tudta, ho­gyan kell túlélni, nem börtönbe kerülni stb. A technológia része volt például, hogy Rákosiék azzal mondatták el egy adott nézet bí­rálatát és azt bírták önkritikára, aki maga is képviselte azt az ügyet. MN: A La Stampa szerint egye­sek „éveken át meggyőződésből, fanatikus hittel működtek együtt* az NKVD-vel. „Ilyen em­ber lehetett Nagy Imre is’ - véli a lap. Mennyire volt Nagy fanati­kus kommunista? NYR: Attól függ, mit értünk fa­natizmus alatt. O nem fanatikus, hanem eretnek kommunista volt, akár Buharin. Ezt alátá­masztja több tanúnyilatkozat is Nagy Imre moszkvai éveiről. ARÚENTIERI: „NEM VÉLETLENT Felhívtuk telefonon Federico Arprntieri olasz történészt, 1956 szakértőjét, aki kérdésünkre elmondta: nem tartja véletlennek a Rogyina című lap kiszivárogtatását. Az orosz hazafias és neokommunista erők Jelcin-ellenes akciójáról van szó, Krjucskov ex-KGB-íonök és társai szervezésében - mondta a Na­rancsnak Argentieri. Nem véletlen az időzítés sem: az ügy közvetlenül az orosz népképviselők kong­resszusának ülése (és mellesleg az áprilisra várható pucésistapcr) előtt pattant ki, hogy lejárassák a Nagy Imrét rehabilitáló Borisz Jelcint. A la Stampa moszkvai tudósítója, az archívumokat egyébként jól ismerő Giulieitn ChtesaJelcin-ellenes, curokominunista beállítottságú újságíró, aki (talán akaratla­nul is) szereplőjévé vált az orosz konzervatívok játszmájának - mondta az. olasz történész. Í2* rD Magyar Narancs, 1993.márc.18.

Next

/
Thumbnails
Contents