Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-24 / 8437. szám

Népszabadság, 1993.márc.20 37 Egyszerre szolgálni a haza és a haladás ügyét Születésnapi beszélgetés a hetvenéves Nyers Rezsővel A Magyar Szocialista Pártban az 1923. március 21-én született Nyer* Rezfd’ a szociáldemokrata hagyomány személyes megteste­sítője. ^Mozgalmi munkáját a nyomdászszakszervezetben kezdte, s rz^p/ párhuzamosan dolgozott a szociáldemokrata pártban. Ez a lseidet a második világháború elejére esett, amikor valamennyi ^haladó erő számára központi problémává vált a nemzeti megma­radás és u háború utáni újrarendezés kérdése. Hetvenedik szüle­tésnapja alkalmából arra kértük a politikust, hogy ismeretei és megélt tapasztalatai alapján beszéljen a szociáldemokrácia ét a nagy nemzeti sorskérdések viszonyáról.- Amikor ön belecsöppent a politikába, a magyar munkásság érdekeiért és a ma­gyar függetlenségért folytatott harc lénye­gében ugyanazt jelentette.- Talán szerencsésnek is mondha­tom magam, hogy amikor az én politi­kai pályafutásom kezdődött, nem kel­lett azon vívódni - mint oly sokszor korábban hogy vajon egybeesik-e a munkásérdek az általános nemzeti ér­dekkel. 1940-től dolgoztam aktívan a szociáldemokrata pártban, amelyben akkoriban rendkívüli hangsúlyt ka­pott a nemzeti függetlenség kérdése, továbbá a gondolat, hogy ez szinte pa­rancsolja egy igen különböző erőket tömörítő szövetség létrehozását. Hogy ez az elképzelés mennyire helyes volt, azt jelezte a Népszava emlékezetes j 1941. karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság létrejötte és sok más esemény. így aztán számomra valóban nem okozott dilemmát a pártérdek és a nemzeti érdek közötti választás, mert a kettő szinte teljesen ugyanazt jelentette a háború éveiben.- Nem volt ez mindig így. A magy ar szo­ciáldemokrácia számára születésétől fogva ! nagy feladatot jelentett a különböző nem- 1 zeti kérdések helyes megválaszolása. A századfordulóra úgy érkezik a szociáldemokrata párt, hogy tömeg­bázisát szociális szempontból nehéz helyzetű, választójoggal nem bíró tö- j megek alkotják, vele szemben viszont | a hazára, a nemzetre hivatkozó poli­tikai erők állanak, amelyek nem te­kintik a politikai nemzethez tartozó­nak a munkásságot és a parasztság legnagyobb részét. Ilyen körülmé­nyek között szinte logikus reakció a szociáldemokrácia részéről az ide-, genkedés a nemzeti kérdés egyoldalú, közjogi felfogásától. Féltek például a mozgalomban elénekelni a Himnuszt, mert attól tartottak, hogy egy plat­formra kerülnek a „hazaffvaskodók­­kal”, akiket Ady, de még Szabó De­zső is elítélt. Ugyanakkor a '48-asok­­kal együtt tiltakoztak az ellen, hogy a magyar fiatalság német vezényszóra katonáskodjon a Monarchia nagyha­talmi érdekeiért. Figyelembe veendő, hogy a párt a XX. század elejétől a gazdasági és nemzeti probléma szintézisére töre­kedett. Küzdött Magyarországnak a Monarchián belüli önállóságáért, no- • ha a függetlenség kérdését nem úgy vetették fel, mint a ’48-asok. A Mo­narchiára ugyanis mint egységes pi­acra tekintettek, s egészen az első vi­lágháború középső szakaszáig azt megőrzendőnek, sőt megőrizhetőnek tartották. Ezt a nagy gazdasági egy­séget az iparosodás, a polgárosodás, aj demokratizálódás hajtóerejének tar-| tották. A mából visszatekintve aztj kell mondanunk, hogy ez a felfogás: igen modem volt.- A háború nagy tanulságokkal szolgált a szociáldemokrácia számára a nemzeti kérdéshez való viszonyában.- A háború kitörésekor Budapesten óriási tömegtüntetés volt a háború mellett. A tömeg egy része a Népszava szerkesztősége elé vonult, és az embe­rek együtt éltették a háborút és a szo­ciáldemokraták lapját. Ugyanez a tö­meg két-három év múltán erőteljesen háborúellenessé válik, és 1918-ban szociálisan a végletekig radikalizálód­­va hagyja ott a frontot. E folyamat készteti a szociáldemokráciát, hogy a magyar politikai erők közül elsőként dolgozzon ki programot a földkérdés megoldására, hogy javaslatot tegyen a nemzetiségek önrendelkezési jogának megadására. Megjegyzendő azonban, hogy a szociáldemokrata párt nem kí­vánta a történelmi Magyarország fel­­bomlasztását.. A nemzetiségi önren-> delkezést kulturális.autonómia for­májában gondolta el az egységes Ma­gyarország határain belül.- Hogyan értékeli ön a szociáldemokrá­ciának a két forradalomban való részvéte­lét?- Az őszirózsás forradalomhoz a szociáldemokrácia adta a tömegerőt. Az ország függetlenné válásához a polgárság és a nemesség kevés volt, főként mert a nemesség jelentős része hű maradt a császárhoz. A szociálde­mokrácia tehát meghatározó erő 1918-ban. Vezetői, Böhm Vilmos, Bu­­chinger Manó, Garami Ernő, Garbai Sándor, Kunfi Zsigmond, Weltner Ja­kab meghatározó sze­mélyiségek. Immáron 1 nem egyszerűen mun- j kásvezérek, hanem nagy formátumú nem­zeti politikusok, akik ] össznemzeti érdekek- í ben tudnak gondol­­kodni. A forradalom idején a szociáldemokraták az ország területi egy­ségének megtartásáért küzdöttek. Azonnal kapcsolatba léptek a nemzetiségi szociálde­mokrata vezetőkkel, és igyekeztek őket meg­nyerni Magyarország területi épsége megőr­zésének. Ezt a törek­vést tapasztaljuk a Ta­nácsköztársaság idején is. Abban, hogy 1919 márciusában a szociál­demokrácia hajlandó volt egyesülni a kom­munistákkal, döntő szerepet játszott a re­mény, hogy így meg­­védhetők lennének az ország határai.- A trianoni békeszer­ződéssel a szociáldemok- . rata párt a többi magyar politikai erőhöz hasonlóan sohasem bekelt meg.- Trianont a szociáldemokraták igazságtalan, a népekre kényszeritett diktátumnak tartották. Az ellene való küzdelem lehetőségének megítélésé­ben azonban egyre élesebbek a kü­lönbségek köztük és a Horthy-Ma­­gyarország uralkodó körei között. Ez utóbbiak a „Mindent vissza!” irreden­ta jelszavában sűrítették össze törek­véseik lényegét. A szociáldemokrácia igazságtalannak tekintette a békét, de nem tartotta igazságtalannak és indo­kolatlannak az utódállamok megala­kulását. Ebből logikusan következett, hogy az etnikai alapon történő hatar­­módositás hive volt. Ugyanakkor min­dig határozottan kiállt a határon túli magyarok kollektív kisebbségi, de­mokratikus és kulturális jogaiért.- 1938 ősze és 1941 tavasza között jelen­tős területek kerültek vissza Magyaror­szághoz. Ezt nem egyformán ítélték meg a hivatalos körök és a szociáldemokraták.- Valóban eltérő volt a szociálde­mokrácia véleménye a hatalométól, de voltak azonosságok is a két véle­ményben. Hiszen a visszacsatolások során nagyrészt magyarlakta terüle­teket kaptunk. Ez sok vonatkozásban egyezett a szociáldemokraták Tria­­non-kritikájában megfogalmazott fel­fogással. Aggodalmat keltett azon­ban, hogy olyan hatalmaktól kaptuk e területeket a velük való szövetség díjaként, amelyek bukásra voltak ítélve, és amelyek ellen az egész nem­zetközi szociáldemokrácia harcolt. Világos volt tehát, hogy nem olyan békés rendezésről van szó, amelyre tartósan lehet építeni.- Visszatértünk kiinduló pontunkhoz. A háború alatti eseményeknek már ón is te­vékeny résztvevője volt. Milyen kerdesek-

Next

/
Thumbnails
Contents