Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-05 / 8424. szám

Latorcai: a hitelfeltételeknek változniuk kell Magyar Hírlap, 1993.febr.26. 15 Az új ipari és kereskedelmi minisztert némi késéssel nevezték ki a tárca élére. A Magyar Hírlapnak adott interjújában Latorcai János Miklós beszél a tizenhárom nagyvállalat túlélési esélyéről, a privatizáció kérdéseiről s arról, hogy véleménye szerint némi módosulásra számíthatunk a kormány gazdaságfilozófiájában. sek ugrásra készen várják az érdek­lődők a gázszolgáltató vállalatok privatizációját. Azokért a vállalato­kért, amelyek nem tudnak piacké­pes terméket előállítani, a befekte­tők sem mennek ölre. Ezért is len­ne szükség ama, hogy a privatizá­ciós bevételek egy részét a feljaví­tásukra fordítsuk. — Idestova kilenc hónapja hoz­ták nyilvánosságra azon vállalatok nevét, amelyeket központi beavat­kozással akarnak megmenteni. Úgy tűnik azonban, hogy a ma­gyar ipar mamutjainak számító „tizenhármakkal" érdemben kevés történik. — Egy válságkezelő stratégia kidolgozása, és a megoldáshoz szükséges eszközrendszer biztosí­tása időigényes feladat és sokolda­lú egyeztetést kíván. Nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy semmi nem történt az említett vál­lalatokkal kapcsolatban, hiszen né­hány esetben a kormány már dön­tött, amit a parlament is jóváha­gyott. — Ezek szerint úgy látja, hogy a választásokig megnyugtatóan rendeződhet a nagyvállalatok sor­sa? — Az elkövetkező időszakban, akár már ma is lesznek olyan anya­gok, amelyek a kormány elé kerül­nek, s biztos vagyok abban, hogy a döntések után felgyorsul a válság­­menedzselés. — Nem akadályozhatja ezt, hogy a most induló hitelkonszoli­dációból ez a kör lényegében ki­marad, mivel a kereskedelmi ban­kok a tizenhármak adósságait nem sorolták a kétes követelések közé, \ mondván az állam úgyis besegít. Az bankoknak az összesen 70 mil­liárd forintos adósság 60 százalé­kával tartoznak. — Úgy gondolom, hogy ez egy természetes banki magatartás kö­vetkezménye, hiszen az előterjesz­tésekből — melyek részletes cse­lekvési programot is tartalmaznak a vállalatok tevékenységére — ki­tűnik, hogy bizonyos engedmé­nyek teljesítésével ismét működő­képes, prosperáló cégekkel állnak majd szemben. Tehát van remény, hogy banki tartozásaikat is megad­ja . — Általában milyen engedmé­nyekre, könnyítésekre számíthat ez - a kör? ■■ ■ — A költségvetéssel szemben fennálló tartozásaikat nem engedik el, de átütemezik. Az igazi nagy terheket ebben a körben a korábbi ' nagy beruházásaik utáni terhek je­lentik, a járadékfizetés nagy része az Állami Fejlesztési Intézettel (ÁFI) szemben áll fenn, aminek egy részét az ÁFI vagyonosítja vagy elengedi. A másik nagy teher , az állami költségvetéssel szembeni befizetések elmaradása és ezek büntetőkamatai, ez utóbbiakat nagyrészt elengedik. Ennek a két, igen komoly tehernek a mérséklése már lehetőséget biztosíthat, hogy a bankokkal szemben fennálló rövid, és középtávú hiteleiket törleszthes­­sék a vállalatok, miközben műkö­dőképesek maradnak. — Az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt történt meghallga­tásakor számomra úgy tűnt, hogy nem adott határozott választ arra a kérdésre, hogy a privatizáció me­lyik fajtáját támogatja szívesebben. A „minél gyorsabban szabadulni az állami vagyontól" avagy „az előbb feljavítani, s csak utána el­adni" típusút? — Azért nem lehet erre a kér­désre egyértelmű választ adni, mi­vel egy-egy vállalat vagy vállalati kör esetében különböző privatizá­ciós szempontok érvényesülhet­nek, az egyik esetében a gyors ér­tékesítés a másiknál a feljavítás le­het indokolt. Nyilván ez attól is függ, hogy adott vállalat mennyire vonzó a partnerek körében, avagy eladását mennyiben hátráltatja gaz­dasági működésének zavarai. — Sokan azt mondják, hogy a valóbani vonzó vállalatok már el­fogytak, s a kínálatot az ön által •utább említettek jelentik csak. — Nem hiszem, hogy ez telje­sen így lenne, hogy mást ne említ­— Többen nagy reményeket fűz­nek az új privatizációs technikák­hoz, a lízinghez, a hiteljegy alkal­mazásához. Elődje Szabó Iván nem túlzottan lelkesedett a hiteljegyért. Mi a tárca jelenlegi álláspontja, annak tükrében, hogy márciusi ha­táridővel a kormány megbízást adott a vagyonügynökségnek a hi­­teljegy-konstrukció alkalmazásá­nak részletes kidolgozására7 — Nincs ezzel kapcsolatban ál­láspontja a tárcának. Várjuk, hogy a részletek legyenek ismertek, és majd a gyakorlatnak kell igazolni az elgondolás helyességét. — A Magyar Gazdasági Kama­ránál tett látogatásakor, ha csak egy mondat erejéig is, de érintette, hogy némi módosítást kell végre­hajtani az eddigi szigorú monetá­ris-fiskális gazdaságpolitikában. Kifejtené részletesebben, mire gon­dolt7 — Alapvetően nagy változások a pénzügypolitikában nem lehetsé­gesek, de az egész biztos, hogy a gazdaságfilozófiában bizonyos vál­tozások bekövetkeznek. Úgy vél­jük, hogy például az osztalékból fi­nanszírozott befektetéseket min­denképpen adókedvezményben kell részesíteni, csak ez biztosíthat­ja, hogy a tulajdonosnak érdekében álljon nyereségét újra befektetni, és nem pénztőke formájában forgatni. A másik nagyon fontos feladat a hitel- és garanciafeltételek javítása, amivel szintén jelentős módon be­folyásolhatjuk az ipar, de egész gazdaságunk helyzetét. — Ebben mennyire segíthet az, . hogy az új pénzügyminiszter eset- j leg nagyobb empátiával viszonyul korábbi munkahelyéhez? — Meggyőződésem, hogy a pénzügyminiszternek a saját terüle­tének gondjaival kell szembe néz­nie. Ugyanakkor tagadhatatlanul valamiféle biztosítékot jelent szá­momra a jövőre nézve, hogy olyan ember áll a pénzügyi tárca élén, aki az IKM problémáit, az ipar és ke- i L reskedelem előtt álló feladatokat kívülről belülről ismeri. ^Hajnal László

Next

/
Thumbnails
Contents