Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-18 / 8433. szám
24 Beszélő: Rengeteg nagy vihart kavart személycsere emléke kötődik ehhez a tárcához és e tárca vezetéséhez: a Filharmónia, a Hungaroton, a Műcsarnok, a Nemzeti Színház vezetőinek lecserélése és ebben (Fekete György szavaival élve) „rapid módszerek" alkalmazása, a Múv előd éskutató, az Iparművészeti Főiskola, a Játékszín ügye. A házon belül is igen nagy volt a fluktuáció, zajos körülmények között távozott Gazsó Ferenc, Honti Mária, Timkó Iván és Beke Kata. Úgy tűnik, hogy az a káderpolitikai gyakorlat, ami a tárcánál kialakult, nehezen egyeztethető azzal a konszenzuskereső pragmatizmussal, amit Ön képvisel.- Én nem akarom utólag minősíteni azt, ami ebben a tekintetben történt. Ehhez nincs elég információm, és nem is tartanám szerencsésnek, hogy erről beszéljek. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy egy rendszerváltást követően óhatatlanul jelentkeznek, hogy úgy mondjam, káderpolitikai nehézségek. Óhatatlanul felmerül a váltás szükségessége. Ezt történelmileg érthetőnek és természetesnek tartom, de persze nem vitatom, hogy ebben a folyamatban lehetnek vitatható vagy nem egészen szerencsés döntések is. Az is nyilvánvaló, hogy ez a folyamat annál a minisztériumnál jár a legtöbb vitával és nehézséggel, amelyet a legközvetlenebbül érint a politikai értékrend, a világnézeti értékrend megváltozása. Beszélő: Mindenesetre sokan még így is elégedetlenek a személycserék mértékével. Van például olyan vélemény is, hogy az egyetemi autonómia bebetonozza a régi értékrendet hordozó vezetést. Önnek mi a véleménye erről az álláspontról?- Lehetséges egy ilyen vélemény. Nem tudom, kik osz^ák ezt... •*» Beszélő: Kálmán Attila államtitkár úr például januárban, a Haza és Haladás Alapítvány kecskeméti gyűlésén nagyon határozottan képviselte ezt az álláspontot- Igen, hát tudni kellene, hogy pontosan mit is jelentene ez a bebetonozás. Ez a kormány valóban a tudomány szabadságát és - szervezeti összefüggésben - az autonómiát kívánja a középponttá állítani, és tudomásul veszi azt, hogy ezáltal a kormányzat sokkal távolabb kerül attól, tudatosan kerül távolabb attól, hogy az egyes intézményekben az átalakulás konkrét folyamatát és a személyi változásokat befolyásolja, pláne közvetlenül meghatározza. Én is igen kívánatosnak tartanám, hogy a kontraszelekcióvá] bekerült, politika csinálta tudósok helyére igazi tudósok kerüljenek, akik tudományos eredményeik alapján szereztek hitelt és elismerést maguknak. Ezt azonban most már az autonómia tisztelete jegyében rá kell bízni az egyes intézmények autonóm testületéire. Én bízom abban, hogy e testületek döntéseiben háttérbe szorulnak majd a politikai megfontolások. Biztos vagyok abban, hogy az autonómia nem gyöngíti, hanem erősíti a szakmai, tudományos szempontok érvényesülését. Ha pedig valahol van egy olyan közösség, amelyben az inercia, hogy ilyen szépen fejezzem ki magam, olyan erős, hogy semmi nem változik, akkor az valóban bebetonozhatja magát, ennek a lehetőségét nem tudjuk kizárni, ezzel nehéz mit csinálni. Az idő és az értékek ereje biztos meghozza a megoldást. Beszélő: Önnek a közoktatási törvény ügyében élesen ütköző álláspontokkal kell szembenéznie. A tárca vezetői, Fekete György, Kálmán Attila, Dobos Krisztina egyértelműen azt az álláspontot képviselik, hogy a közoktatási törvénytervezet lényegében készen van, a szakszervezetekkel, az önkormányzatokkal való egyeztetés folytatásának már nincs értelme, egyszerűen „föl kell tenni az i-re a pontot", és kész. Ezzel szemben az önkormányzatok, a pedagógusszervezetek és egyéb érintett civil szerveződések ugyanilyen határozottan állítják, hogy nincs konszenzus, hogy konszenzus nélkül nem lehet közoktatási törvényt csinálni, folytatni kell a tárgyalásokat Önnek mi az álláspontja ebben a vitában?- A közoktatási törvénytervezet valóban igen hosszú viták és egyeztetések eredményeként jutott d addig, ahol most tart. Tökéletes tervezetet biztos nem lehet csinálni, teljes konszenzust biztosan nem lehet elérni, mindenki egyetértését bizton nem lehet elnyerni, de egy lehetséges mértékig azért feltétlenül törekedni kell erre. A viták évek óta tartanak, és a fó kérdésekben azért kialakult egy többségi álláspont Teljesen elölről kezdeni mindent az egész szféra minden érintett intézményével, ez azt hiszem, irreális lenne. A törvénytervezetet azzal fogadta el a kormány, hogy azt a kormányon belül a humánpolitikai kabinet és a tárcaminiszter vezetésével még egyszer át kell vizsgálni. Beszélő: Tehát csak a kormányon belüli egyeztetésről lehet szó?- A kormány döntése ez. Én a kinevezésem óta eltelt rövid idő igen nagy részét töltöttem ennek a törvénytervezetnek a vizsgálatával. Vizsgálódásaim alapján szükségesnek tartottam azt, hogy még egyszer igen komoly elemzés tárgyává tegyük a tervezetet, és erre létrehoztam egy szakértői csoportot Most tehát még egyszer nagyítóval nagyon alaposan átnézzük a szöveget, már csak azért is, hogy minden eleme, amelyet érint, összhangba kerüljön az Alkotmánybíróságnak az állami és egyházi iskolákra vonatkozó legutóbbi döntésével, hogy a törvény ellentmondásmentes és megfelelően tömör legyen, és kevésbé esszéisztikus mint helyenként most, például a másfél oldalas
