Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-18 / 8433. szám

Köztársaság, 1993.márc.12.

osztály vezetőjét mintegy túszul ejtették: körbezárták a kocsijukat. Ekkor határozott utasítást kaptunk a rendőrök kiszabadítására. Az akciót magam vezettem, így pontosan tudom. hogy számos felszólítás után — tehát erőszak nélkül — a tüntetők a kocsit utasaival együtt útjára bocsátották. Ezután újabb parancs érkezett: a rendőröknek kezükben gumibottal kellett igazoltatniuk a téren maradt több száz fiatalt. Ám gyorsan kiderült, hogy a gumibotot, az igazolványt, a tollat és a jegyzetfüzetet képtelenség egy időben két kézben tartani, ezért valaki kitalálta: gyűjtsük össze az igazolványokat mindenkitől, aki

nem távozik önként Ezzel az akciót befejeztük, és bevonultunk a BRFK-ra. A tüntetők is elmentek, de az állambiztonság ezúttal jelezte, hogy este ismét összegyűlnek a Petőfiszobomál, és utána a Várba készülnek. Erős volt azonban az elhatározás, hogy ezt meg kell akadályoznunk. Ezért lezártuk a Roosevelt teret, majd a Lánchidat, de végül csak átkísértük a tömeget Úgy láttuk, sok nézelődő — közöttük külföldiek — csapódott a tüntetőkhöz, emiatt sem akartunk erőszakkal beavatkozni. Inkább maradt a délutáni megoldás: elvettük a személyi igazolványokat, és estére sikerült is majdnem ezret zacskókba gyűjteni. így a Clark Ádám téren véget is ért a .Jánchídi csata”, ahogyan a Szabad Európa Rádió utóbb minősítette az esetet.

— Vagyis csatáról szó sem volt?

— Nem, bár az egész nap összességében rendhagyónak bizonyult, hiszen a tüntetők a korábbiaknál határozottabban léptek fel.

— Azután mi lett az elkobzott igazolványokkal?

— Akadt arra is példa, hogy már a hely•i r. ó ló

színen visszadtuk. Jól emlékszem, egy gödöllői egyetemi oktató külföldre készült, s akkor az volt a rend, hogy a szolgálati útlevelet csak a személyi igazolvány ellenében adták ki. Hát többek között ő is elvihette az igazolványát A többi a Ul/III-asokhoz került, akik kiválogatták, s a tulajdonosok egy részével el is beszélgettek, és bizonyára mindenkit nyilvántartásba vettek. Az igazolványokat pedig később többnyire az iskolákon keresztül juttatták vissza tulajdonosaiknak, ami meglehetősen kellemetlen lehetett. Egyébként szintén csak hallomásból tudom, hogy a tüntetésbe belekeveredett igen sok felelős vezető gyermeke, akiknek érdekében a papák azután sűrűn telefonálgattak is.

— És mi lett az igazolványgyűjtés következménye? Például kicsapták a diákokat?

— Nem tudok ilyen esetről, de állítólag nem is ez volt cél. Ugyanakkor később már egyes belügyi vezetők azt hangoztatták, hogy a módszer nem volt szerencsés, hiszen az igazolványokat így begyűjteni nem is lehetett volna. Ráadásul azért sem volt ez jó megoldás, mert sok külföldi volt a tömegben, közöttük egy szovjet katonatiszt.

— Ismert módszer volt, hogy az ellenzőt prominens képviselőit egy-egy ünnep előtt „begyűjtötték”.

— Ez is előfordult, de hadd mondjak el egy másik példát: az ünnep előtt Pákh Tibort egyszer kocsiba ültették és elvitték Vácra. Ám alighogy elmondta az állambiztonsági tiszt, hogy milyen megoldást találtak ki, az öreg megjelent a Március 15. téren, és a képünkbe nevetett.

— Némi meglepetésre 1988-ban — tehát a rendszerváltozás küszöbén — voltak

í a legnagyobb viharok, igaz, október 23- án, illetve a brassói munkástüntetés évfor-I ,

dulóján.

I — Akkor valóban elhatározta a hatalom, hogy elejét veszi minden demonstrációnak. Az volt az első eset, amikor vízágyúkkal és j más rémisztő eszközökkel kelleti kivonul- I nunk, hogy ezzel is elriasszuk a tüntetőket.

. Szerencsére akkoriban már párbeszéd folyt az ellenzékkel, és sikerült mindenkivel meg! értetni, hogy tartózkodjék a nyílt konfrontá! dótól. A Jebeszélő brigádok” tevékenysége utóbb eredményre is vezetett. Kevéssel ezt követően jött a brassói események miatti tüntetés, amikor a Baross téren motorosok álltak szemben a tömeggel. Ezt alaposan fel is fújták, pedig motorral tömeget oszlatni szakmai abszurdum, hiszen az a legsebezhetőbb eszköz. Ami viszont-kétségtelen: az új Yamahák elég ijesztőek lehettek. Ám ennél nagyobb gondot okozott, hogy — a biztosításban részt vevők számára is váratlanul — feltűnt egy osztag, amelynek tagjai parancs nélkül nekirontottak a tömegnek. De más szakmai hibák is voltak, egyebek mellett a tartalékok nem a megfelelő helyen tartózkodtak, ezért vetették be elhamarkodottan a motorosokat. Ráadásul a vezetők bizonytalankodtak, mert először engedélyezték a tüntetést, majd megváltoztatták a döntést.

— Az utolsó „pártállami” március 15-e 1989-ben volt, szintén nem minden izgalomtól mentesen.

— Valóban, hiszen akkor foglalták el jelképesen a Televíziót Emiatt már a biztosítási tervek készítésekor volt némi huzavona, hogy miként védjük meg az épületet Először arra gondoltunk, hogy lezárjuk a Szabadság teret, ám utóbb ezt elvetették, sőt a Televízióban sem volt rendőr. Én egyébként biztos voltam abban, hogy több tízezer emberrel szemben nem is tudjuk megvédeni az épületet A dolog vége pedig az lett hogy még a Televízió lépcsőjére sem állítottunk egyenruhásokat, bár két századnyi erőt a közelben helyeztünk el, igaz, szakmai szempontból teljesen feleslegesen. Ha ugyanis a tömeg erőszakosan lép fel, semmit nem tehettünk volna. Ezért is tartottam az atrocitástól, hiszen meggyőződésem szerint a hatalom keményen lesújtott volna. Azt hiszem, hogy egyesek számítottak is erre, és ezért valószínűleg nem csak a rendőrök álltak készenlét| ben. De mire magasra csaptak az indulatok, a | tömeget a szervezőknek szerencsére sikerült j rávenniük, hogy vonuljanak tovább a Parlamenthez. ■