Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-16 / 8431. szám
Sámlikészítőből műbútorasztalosnak lenni • 1 1 ' » Beszélgetés Zsíros Gézával vagyonról, miniszterségről és egy állítólagos monokliról Magyar Nemzet, 1993.márc.12. Zsíros Géza 194ó-ban született a Békés megyei Kunógotán, „kulák' családban. A mezőgazdasági tudományok doktora. Az Országgyűlésbe a Független Kisgazdapárt megyei elnökeként a Békés megyei listáról került be. Jelenleg a 36-os frakció tagja, a mezőgazdasági bizottság elnöke. Feie fölött időnként politikai, közéleti szereplését, időnként gazdasági pozícióit, néha pedig egyéni életét érintő viharfelhők gyülekeznek, óm ő a csatákat keményen állja, s legutóbb azon is túltette magát, hogy nem ő lett a mezőgazdasági miniszter.- Ön gazdag ember? Még a Parlament parkolójában is ritka a Mercedes...- A gazdagságot nem azonosítanám a tárgyiasított vagyonnal: ennek van lelki, szellemi és anyagi vetülete. Ami engem illet, a lelki vonatkozásokat tanom a legstabilabbaknak. Szüleim tulajdonában az én mai vagyonomnak a több tízszerese volt. Viszont olyan emberi tartást és szemlélet kaptam örökül, ami mindennél fontosabb. Ez segített már tíz évvel ezelőtt abban, hogy elkezdjek magánvállalkozóként a semmiből, ötvenezer forinttal boldogulni. Kilenc megyében, több mint tizenegyezer hektáron termeszten zöldborsónak a teljes szakmai szolgáltatását mi láttuk el. Ezt lassan két éve abbahagytuk. Amikor a keleti piac „befagyott”, a termesztés is csökkent A vállalkozást arányosan visszafejlesztettük, és közúti áruszállítással kezdtünk foglalkozni egy 1959-ben gyánott honvédségi Csepellel. Ezt követően vettünk egy tizenhét éves IFA tehergépkocsit; óriási kálvária volt, de megnyertük a csatát.- Említette, hogy szülei tulajdonában az ön vagyonának több tízszerese volt...- És mind eltűnt! A szüleim parasztok voltak, évszázados hagyományokkal: a Zsíros családot visszavezethetjük Lipót császár koráig. Azt hiszem, hogy ezt az életmódot folytatják majd a gyerekeim és azoknak a gyerekei is. A vérünkben van a mezőgazdasághoz való kötődés és a vállalkozói szellem. A lelki gazdagság, a tapasztalat generációkon keresztül megmarad.- Mekkora volt a szülei vagyona, amelyből ön most a kárpótlás során visszakapott bizonyos földmennyiséget?- Ha jól emlékszem, a nagyapám 135 700 aranykoronáért vásárolta 1917-ben azt a földterületet, amelyre én most licitáltam. Ebből édesapám húsz-egynéhány hektárt örökölt, s miután ő volt a legidősebb, övé maradt a 21 épületből álló gazdasági központ is. Téglánként vinék el például a 24 öles górét. Erre a területre licitáltunk a bátyámmal. Mindketten 26-26 hektár földet kaptunk. Ahhoz képest, ami érték ott volt, ez édeskevés. A kunágolai föld volt apai ágon, anyai ágon pedig Mezőkovácsházán volt családi ház - 1200 négyszögöles városi, belterületi telekkel -, mészkereskedés, vegyeskereskedés, betonkereskedés, iparvágány és így tovább. Erre is beadtunk kárpótlási igényt. Durván negyven hektár föld járt anyai ágon, erre is licitáltuk. Ez a nagymamáé és az édesanyámé. A családi vállalkozás így áll össze, s szerencsére közel van a két földterület egymáshoz.- Elkezdtek már gazdálkodni?- A föld már fel van szántva, két héten belül döntjük el, hogy mit termesztünk. Aztán kezdődik az operatív rész, ha kinyit a határ. Gondoljon bele: a gazdasági központ már 1936-ban állt. Ahogy mondtam, 1917-ben vette a nagyapám a földet. A hat testvér és az apjuk képesek voltak húsz év alatt olyan gazdasági központot építeni, amely ma több száz millió forintot érne. Én most ugyanúgy nulláról kezdek, mint ők 1917-ben. Oda szeretnék kilyukadni, hogy az alkotó ember és a föld - szeretettel, odafigyeléssel - csodákra képes. A földet ugyanúgy kell babusgatni, mint a gyereket. Ez nem vasgyár. Itt a jóistennél, az emberrel, mindennel harmóniában kell élni. Minden más vállalkozást befejeztünk, teljes mértékben a ,Földre” álltunk rá.- Ön emellett a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezérigazgatója.- Néhány héten belül lemondok, s ennek egyszerű oka van: nem vállalkoztam arra, hogy cég privatizációját levezényeljem.- Ez jó, kény elmes állás volt önnek?- Egyáltalán nem, mert 1992. február 26-án több mint hárommilliárdos mínusszal venem át a vállalatot. Az elődöm 1991-ben 2 milliárd 207 millió 164 ezer forint felvásárlási, finanszírozási pénzt kapott különböző bankoktól. Ezzel szemben 1992-ben Zsíros Géza összesen 600 millió forintot vett fel. Gondoljon bele. hogyan kellett ezzel gazdálkodni ahhoz, hogy működőképes maradjon egy hatalmas cég! Ez véres veríték, kín és keserv az ott dolgozó embereknek, a vezetőknek, mindenkinek. Fillérre be kellett osztani mindent. Emellett a vállalat forgótőkéjét az előző vezetés elúsztatta. Mindennel együtt több mint félmilliárd forint veszett el.- Miért pályázta meg a vezérigazgatói posztot?- Mert tudtam, hogy a cég milyen helyzetben van. Összeomolhatott volna az egész megyei mezőgazdaság. Azt mondtam: mindent megteszek azért, hogy a vállalat működjön.- A frakcióban többen nem nézték ezt jó szemmel.- Ma már másképpen gondolkodnak. Egyrészt sikerült az élelmiszeriparról belső információkat szereznem, amit másképp nem lehetett volna.- Ezt mire használta fel?- A mindennapi képviselői működésemhez. Másfelől megismertem a banki, a termelői és a kereskedelmi kapcsolatrendszert. Sok mindent megtapasztaltam saját bőrömön: nagyon jó lecke volt. Kívánom sok képviselőtársamnak, hogy ilyenen átessen. Mindjárt kevesebbet vitatkoznának rasszizmusról, különböző kitüntetésekről...- Vezérigazgatóságát sokan csak „zsíros” állásként emlegették, s azt mondták: óriási hatalom volt az ön kezében...- És van ma is! Én megmondtam: ezt a hatalmat nem szabad fenntartani egy megyében, s azért megyek oda, hogy ez megszűnjön. Egységenkénti privatizáció lesz a gabonaiparban, tehát keresztülvittem azt, amit akartam, amire vállalkoztam. Úgy tűnik, még azt is sikerül elérni,'hogy az egyéni gazdák is tulajdonosok lehessenek.- Az ön neve miniszterjelöltként is felmerült- Nem tudom, hogy mi a nagyobb pozíció: a mezőgazdasági bizottság elnökének lenni, vagy miniszternek. A bizottsági üléseken csodálatos alkotómunka folyik: talán ezért is látták egyre többen úgy, hogy a miniszterséget is el tudnám látni. Azt hiszem - és ezt több helyről megerősítették hogy a gazdák részéről is igény volt ez, mert én megtanultam az ő agyukkal gondolkodni.
