Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-16 / 8431. szám

Sámlikészítőből műbútorasztalosnak lenni • 1 1 ' » Beszélgetés Zsíros Gézával vagyonról, miniszterségről és egy állítólagos monokliról Magyar Nemzet, 1993.márc.12. Zsíros Géza 194ó-ban született a Békés megyei Kunógotán, „kulák' családban. A mezőgazdasági tudományok doktora. Az Országgyűlésbe a Független Kisgazdapárt megyei elnökeként a Békés megyei listáról került be. Jelenleg a 36-os frakció tagja, a mezőgazdasági bizottság elnöke. Feie fö­lött időnként politikai, közéleti szereplését, időnként gazdasági pozícióit, néha pedig egyéni életét érintő viharfelhők gyülekez­nek, óm ő a csatákat keményen állja, s legutóbb azon is túltette magát, hogy nem ő lett a mezőgazdasági miniszter.- Ön gazdag ember? Még a Parlament par­kolójában is ritka a Mercedes...- A gazdagságot nem azonosítanám a tárgyia­­sított vagyonnal: ennek van lelki, szellemi és anyagi vetülete. Ami engem illet, a lelki vonatko­zásokat tanom a legstabilabbaknak. Szüleim tulajdonában az én mai vagyonomnak a több tíz­szerese volt. Viszont olyan emberi tartást és szem­lélet kaptam örökül, ami mindennél fontosabb. Ez segített már tíz évvel ezelőtt abban, hogy elkezd­jek magánvállalkozóként a semmiből, ötvenezer forinttal boldogulni. Kilenc megyében, több mint tizenegyezer hektáron termeszten zöldborsónak a teljes szakmai szolgáltatását mi láttuk el. Ezt las­san két éve abbahagytuk. Amikor a keleti piac „befagyott”, a termesztés is csökkent A vállalko­zást arányosan visszafejlesztettük, és közúti áru­szállítással kezdtünk foglalkozni egy 1959-ben gyánott honvédségi Csepellel. Ezt követően vettünk egy tizenhét éves IFA tehergépkocsit; óri­ási kálvária volt, de megnyertük a csatát.- Említette, hogy szülei tulajdonában az ön vagyonának több tízszerese volt...- És mind eltűnt! A szüleim parasztok voltak, évszázados hagyományokkal: a Zsíros családot visszavezethetjük Lipót császár koráig. Azt hi­szem, hogy ezt az életmódot folytatják majd a gye­rekeim és azoknak a gyerekei is. A vérünkben van a mezőgazdasághoz való kötődés és a vállalkozói szellem. A lelki gazdagság, a tapasztalat generáci­ókon keresztül megmarad.- Mekkora volt a szülei vagyona, amelyből ön most a kárpótlás során visszakapott bizo­nyos földmennyiséget?- Ha jól emlékszem, a nagyapám 135 700 aranykoronáért vásárolta 1917-ben azt a földterü­letet, amelyre én most licitáltam. Ebből édesapám húsz-egynéhány hektárt örökölt, s miután ő volt a legidősebb, övé maradt a 21 épületből álló gazda­sági központ is. Téglánként vinék el például a 24 öles górét. Erre a területre licitáltunk a bátyámmal. Mindketten 26-26 hektár földet kaptunk. Ahhoz képest, ami érték ott volt, ez édeskevés. A kunágo­­lai föld volt apai ágon, anyai ágon pedig Mezőko­­vácsházán volt családi ház - 1200 négyszögöles városi, belterületi telekkel -, mészkereskedés, ve­gyeskereskedés, betonkereskedés, iparvágány és így tovább. Erre is beadtunk kárpótlási igényt. Durván negyven hektár föld járt anyai ágon, erre is licitáltuk. Ez a nagymamáé és az édesanyámé. A családi vállalkozás így áll össze, s szerencsére kö­zel van a két földterület egymáshoz.- Elkezdtek már gazdálkodni?- A föld már fel van szántva, két héten belül döntjük el, hogy mit termesztünk. Aztán kezdődik az operatív rész, ha kinyit a határ. Gondoljon bele: a gazdasági központ már 1936-ban állt. Ahogy mondtam, 1917-ben vette a nagyapám a földet. A hat testvér és az apjuk képesek voltak húsz év alatt olyan gazdasági központot építeni, amely ma több száz millió forintot érne. Én most ugyanúgy nullá­ról kezdek, mint ők 1917-ben. Oda szeretnék ki­lyukadni, hogy az alkotó ember és a föld - szere­tettel, odafigyeléssel - csodákra képes. A földet ugyanúgy kell babusgatni, mint a gyereket. Ez nem vasgyár. Itt a jóistennél, az emberrel, minden­nel harmóniában kell élni. Minden más vállalko­zást befejeztünk, teljes mértékben a ,Földre” áll­tunk rá.- Ön emellett a Békés Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat vezérigazgatója.- Néhány héten belül lemondok, s ennek egy­szerű oka van: nem vállalkoztam arra, hogy cég privatizációját levezényeljem.- Ez jó, kény elmes állás volt önnek?- Egyáltalán nem, mert 1992. február 26-án több mint hárommilliárdos mínusszal venem át a vállalatot. Az elődöm 1991-ben 2 milliárd 207 millió 164 ezer forint felvásárlási, finanszírozási pénzt kapott különböző bankoktól. Ezzel szemben 1992-ben Zsíros Géza összesen 600 millió forintot vett fel. Gondoljon bele. hogyan kellett ezzel gaz­dálkodni ahhoz, hogy működőképes maradjon egy hatalmas cég! Ez véres veríték, kín és keserv az ott dolgozó embereknek, a vezetőknek, mindenkinek. Fillérre be kellett osztani mindent. Emellett a vál­lalat forgótőkéjét az előző vezetés elúsztatta. Mindennel együtt több mint félmilliárd forint veszett el.- Miért pályázta meg a vezérigazgatói posztot?- Mert tudtam, hogy a cég milyen helyzetben van. Összeomolhatott volna az egész megyei me­zőgazdaság. Azt mondtam: mindent megteszek azért, hogy a vállalat működjön.- A frakcióban többen nem nézték ezt jó szemmel.- Ma már másképpen gondolkodnak. Egyrészt sikerült az élelmiszeriparról belső információkat szereznem, amit másképp nem lehetett volna.- Ezt mire használta fel?- A mindennapi képviselői működésemhez. Másfelől megismertem a banki, a termelői és a ke­reskedelmi kapcsolatrendszert. Sok mindent megtapasztaltam saját bőrömön: nagyon jó lecke volt. Kívánom sok képviselőtársamnak, hogy ilye­nen átessen. Mindjárt kevesebbet vitatkoznának rasszizmusról, különböző kitüntetésekről...- Vezérigazgatóságát sokan csak „zsíros” állásként emlegették, s azt mondták: óriási ha­talom volt az ön kezében...- És van ma is! Én megmondtam: ezt a hatal­mat nem szabad fenntartani egy megyében, s azért megyek oda, hogy ez megszűnjön. Egységenkénti privatizáció lesz a gabonaiparban, tehát keresz­tülvittem azt, amit akartam, amire vállalkoztam. Úgy tűnik, még azt is sikerül elérni,'hogy az egyé­ni gazdák is tulajdonosok lehessenek.- Az ön neve miniszterjelöltként is felme­rült- Nem tudom, hogy mi a nagyobb pozíció: a mezőgazdasági bizottság elnökének lenni, vagy miniszternek. A bizottsági üléseken csodálatos al­kotómunka folyik: talán ezért is látták egyre töb­ben úgy, hogy a miniszterséget is el tudnám látni. Azt hiszem - és ezt több helyről megerősítették hogy a gazdák részéről is igény volt ez, mert én megtanultam az ő agyukkal gondolkodni.

Next

/
Thumbnails
Contents