Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-15 / 8430. szám
Magyar Nemzet, 1993.márc.11. 33 Csapó József (Erdély) A magyarság belső önrendelkezést kíván Csapó József Nagyváradról érkezett, Bihar megye szenátora a román parlament szenátusában. A nagy visszhangot és ellenséges indulatokat kiváltó erdélyi magyar autonómia elképzelésekről kérdeztük mint a kérdés kiváló szakértőjét.- Kiindulópontunk az 1992. október 25-én megfogalmazott kolozsvári nyilatkozat, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ - mint a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szövetsége, illetve ennek a kongresszusok közötti döntéshozó szerve, a Küldöttek Országos Tanácsa (KOT) - testületé kinyilvánította a belső önrendelkezési jogot. Ez jelzi a romániai magyarságnak azt az igényét, hogy saját sorsáról maga döntsön és az identitását, kultúráját, nyelvét, etnikai jellemzőit megőrző fejlesztő feltételeket szavatolhassa. A belső önrendelkezés tulajdonképpen utal arra, hogy a romániai magyarság korlátozott önrendelkezésre törekszik. Ennek feltétele, hogy az állam is lemondjon belső szuverenitásának néhány vonásáról azokon a területeken, amelyeken a magyar nemzeti közösség saját dolgait rendezni óhajtja. Ezek: a nyelvhasználat, a kultúra, az oktatás, az információáramlás és a társadalmi szerveződés területe. Mindez a belső önrendelkezés olyan szintje, amely a Romániában élő kétmilliónyi magyarra vonatkozik, amely a román népközösség részét képezi. Igen fontos az, hogy önmagunkat miként minősítjük.- Szenátor úr, nemzeti közösséget említett. Miért?- Jelezni szeretném, hogy ezen önmeghatározás közepette a kétmilliónyi magyar nem fogadná el a kisebbségi jelzőt, államalkotó tényezőként óhajt megjelenni. Nevezetesen: olyan nemzeti közösségként, amely politikai szubjektum és így mint társnemzet lesz államalkotó tényező. Amikor az RMDSZ HL, Brassóban tartott kongresszusán szavazásra került az önmeghatározás, akkor egy másik változat is előkerült. A programot kidolgozó bizottság, amely ezelőtt hónapokat töltött ennek kimunkálásával, azt javasolta: nemzeti közösségként minősítsük önmagunkat. Ne vállaljuk tovább a kisebbségi jelzőt. A kongresszus azonban viszonylagos többséggel úgy határozott, hogy a nemzeti kisebbség önminősítést használja tovább a romániai magyarságot illetően. Ezzel - értékeié- j sem szerint - minőségi csatát vesztettünk. Ha nemzeti közösségként jelenünk meg, akkor az természetszerűleg vezetne arra az útra, hogy megfogalmazzuk a társnemzeti igényünket, mint politikai szubjektum és államalkotó tényező. A társnemzeti státus mint politikai fogalom jelezné, hogy a magyarság mint nemzeti közösség - melyet számszerű nemzeti kisebbségként értékeltek korábban - egyenrangú partnere óhajt lenni a román nemzetnek. így nyilvánvalóvá válna, hogy a közösen gyakorolt jogok - a köztudatban kollektívnak nevezzük -, és a közösséghez tartozó egyének személyi jogai, együttes gyakorlásra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy kollektíván gyakorol olyan jogokat, amelyeket egyedül mint személy nem tudna érvényesíteni. Ezek a nemzeti közösség kollektív jogai. így a nemzeti közösség meghatározása fogalomként tartalmazza, hogy milyen igényekkel lép fel a számbeli kisebbség.- Milyen esélyei vannak a belső önrendelkezésnek, illetve a társnemzeti modellnek a mai Romániában?- Az alkotmány első cikkelye, megfogalmazza, hogy Románia egységes nemzeti állam, egy és oszthatatlan. E meghatározásba - bár annak idején az alkotmányjogi vita kapcsán úgy érveltek, hogy ez csak érzelmi jelentőségű - nem fér bele az általunk javasolt modell, hiszen kizárja, hogy számszerű nemzeti kisebbség, közössí f ség egyenlő partnerként jelenjen meg. A társnemzeti viszony egyenesen feltételezné az alkotmány módosítását. Ráadásul nemcsak ennek a cikkelynek kellene megváltoznia, hanem még jó néhány olyan paragrafusnak is, amelyek szövegébe szükséges volna alkotmányos garanciákat bevinni a nyelvhasználatra, a magyar anyanyelvű iskolahálózat működésére, a szülőföldhöz való jog szavatolására. Ezenkívül még szükség lenne több olyan jog alkotmányos garanciájára, amelyek a belső önrendelkezés gyakorlatát lehetővé teszik. A belső önrendelkezés jelzi a magyarság szándékait, az RMDSZ programja tételesen felsorolja, hogy mindez milyen szinteken jelenjen meg. A területi autonómia attól függ, hogy milyen történelmi sajátosságok léteznek Erdélyben a magyarság számára. Élünk szórványban, viszonylagos többségben, de tömbökben is. Három olyan számbeli jellegzetes jelenléte van a magyarságnak történelmi és területi hagyományokkal összefonódva, amelyek változatos megoldásokat kínálnak fel a belső önrendelkezés gyakorlatában. Háromszintű autonótniaformára volna lehetőségünk.- Melyek ezek?- Az első és legmagasabb szintű, amely mind a kétmillió, Romániában élő magyarra vonatkozik, ez az ún. kollektív személyi autonómia. Ez a meghatározás azért fontos, mert jelzi, hogy a nemzeti közösséghez tartozó egyének személyi, általános és emberi jogainak együttes gyakorlásáról van szó. S mindazokra vonatkozik, akik a nemzeti közösség tagjainak vallják magukat. Ebben a szintben öt területen gyakorolnánk a nemzeti önrendelkezést: nyelvhasználat, kultúra, oktatás, információáramlás és társadalmi szerveződés. Ahol a magyarság egyszerű többségben él, ott a helyi autonómia igényét fogalmazzuk meg. Itt az említett öt területen kívül egyéb jogok illetnék meg éppen a számeli többségből következően. Szórványban például, ahol egy közigazgatási egységben csak néhány magyar él, nem lehet követelni, hogy a hivatalos román mellett a magyar is az legyen. Viszont ahol a magyarság számbeli többségben van - most nem szólva a tömblakta területekről -T, ott természetszerű követelmény a magyar nyelv hivatalossá tétele. Maga a belső önrendelkezés is tulajdonképpen kollektív jog, hiszen egy közösség gyakorolja. Hatásköre kiterjedne az egészségügyre, a helyi
