Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.4.

hogy a: eloszlási rendszerekben nem tudott előrelépni.

— Ahol az államnak kellett volna bármit tennie, ott lemaradtunk. Én egyedül nem voltam elég erős ahhoz, hogy végighajtsam a szükséges változásokat. Éz most már a választások utánra halasztódik, ám akkor sokkterápiaszerűen kell megtenni a szükséges lépéseket.

— Az ön utódja úgy véli, hogy a: elosztási rendszerek átalakításával nem nyerne sokat a költségvetés...

— Nem egy évben kell gondolkodni. Egyébként ha egy racionálisabb rendszert lehet működtetni egy pazarló, irracionális helyett, ez önmagában nagy nyereség. Nem feltétlenül csak a forintokat kell hajtani.

— Úgy tűnt, hogy kezdetben az ellenzéki pártok is támogatták az ön programját, később azonban már nem. .

—J- Prf>.£ram

tek, »megoldásban azonban nagy' volt -a különbség. A FideizjiéjdáuJ nak'tartotta a kárpótlást, az MSZP a munkahelyteremtésre helyezte volna a hangsúlyt, az SZDSZ volt a legbizonytalanabb az egész ügyben. A hiteljegynél sem volt egyértelmű véleményük. A kialakult magyar modell konszenzuson alapul — én ebből indultam ki a program összeállításakor is. Egyszerre nem lehet mindent megcsinálni; ez az ország, ez a nép nem bírná el, ha egyszerre akarnánk korszerű hadsereget, erős rendőrséget teremteni, az egyházi tulajdont helyreállítani, a kárpótlást lezavami, a politikaiakat rehabilitálni és közben az oktatás. az egészségügy színvonalát is megőrizni. Ezt legfeljebb külföldi tőkéből lehetne megvalósítani, ám erre természetesen nem jön pénz. Súlyosbítani az adókon, tovább terhelni a népet nem szabad. A magyar modell lényege a pragmatizmus, amelyben a szereplők tudomásul veszik, hogy a gondokat csak egymás után lehet megoldani, a sokkterápia nálunk nem lehet célravezető. Ez a pragmatizmus érződik abban is, hogy a volt szovjet államok piacán sok magyar vállalkozó k bennmaradt. Abban bízom, hogy az j IMF-fel sikerül megállapodni, és ak- I kor nyugodtabban lehet venni a gaz- * daság akadályait.

— Mi a véleménye arról, hogy egyesek szerint az új kormány rosszabb helyzetben veszi át az országot. mint amilyennek megkapta a rendszerváltás után?

— Ez kizárt dolog. Eladósodott,

kifosztott országot, üres kasszát vettünk át. Az biztos, hogy a majdani pénzügyminiszternek ezerszer könnyebb dolga lesz, mint mondjuk nekem volt. Persze, meglesznek a saját gondjai, mert akkor már szembe kell nézni Európával, a csatlakozásnak, a versenynek ára lesz.

— Ezek szerint a Kupa-program akkor fordult volna termőre, ha a pénzügyminiszter teljes politikai támogatást kap a megvalósításához és nem kell belemenni olyan kompromisszumokba, amelyekbe ön belekényszerült?

— Ne feleJje, hogy az Alkotmánybíróságon folyó kárpótlási vitával elment egy év, az expóvitáról nem is beszélve, amely politikai ügy lett. Hozzáteszem, hogy kétségtelenül voltak szakmai viták is, például Kádár Bélával. De ennek ellenére mi ketten ugyanabba az irányba húztunk.

— Szabó Ivánnal ilyen jellegű vitába nem keveredett ?

— Szabó Ivánnal nem volt semmilyen vitám.

— Tehát az ipari miniszter aktívan támogatta a pénzügyi politikát?

— Elfogadta, és ahol a szituáció kényessé vált, on óvatosan lavírozott. Egyébként ilyen helyzetben a gazdasági kabinetben egyedül maradtam. Aztán vagy elfogadta a kormány a javaslatot. vagy nem.

— A kormányon belüli viták milyen

kérdésekben törtek ki? ;

— A vita mindig azon folyik, hogy ki mennyi pénzt kapjon. Nehéz megértetni az érveimet, ha mindenki pénzt akar. Az is igaz, hogy nagyon nehezen mentek a politikai kompromisszumok. Én meg egy kemény ember vagyok, határozott és szókimondó a stílusom,

| nem vagyok megértő széplélek. En, gém csak az érdekelt, hogy rohanjunk előre, mert mindenünk van, csak időnk nincs.

— Térjünk vissza a Kupa-pmgram megvalósíthatóságának esélyeire. Annál is inkább, mivel a gazdaság visszaesése megállt, az infláció 20 százalék alá kerülhet.

— Ezért vagyok nyugtalan, mert a magot elültettük, s a csemetére kéne a legjobban vigyázni.

— Milyen veszélyeket lát?

— Például azt, hogy az állam túlköltekezik, akár a belföldi infláció révén. akár külföldi forrásból. Aztán korábban már utaltam az agrárszféra leépülésére és a pénzintézetek romló

helyzetére. Óriási veszélyt látok abban is, ha megtörik az emberek bizalma. Hozzáteszem, hogy a vállalkozók egy pillanat alatt külföldre menekítik pénzüket. ha nem bíznak a jövőben. Ide tartozik az is. hogy a Csurka-tanulmányig. azaz tavaly augusztusig a külföld ítélete Magyarországról egyértelműen pozitív volt. Azóta, a tapasztalt politikai bizonytalanság nyomán nehéz tartani a megszerzett előnyünket a csehekkel és a lengyelekkel szemben. Ők ugyanis mintha ezeket a politikai csatákat elkerülték volna, s gazdaságuk is lassan felfelé indul.

— A kérdés nyilvánvalóan nálunk is az: hogyan lehet nem mesterséges úton élénkíteni a gazdaságot, azaz konjunktúrát gerjeszteni?

— Például le kell vinni a kamatlábakat.

— Nem beszéltünk idáig még a privatizációról: egyes vélemények szerint önnek éppen azért kellett távoznia, mert nem értett egyel a hiteljegykonstrukcióval.

— A rend kedvéért újra elmondom: valamennyi érdekelt fél szakértője azt mondta, hogy a leírt megoldás nem jó. Ezért én mint a gazdasági kabinet elnöke nem mondhattam, hogy jó. Most viszont már megvárom, amíg kidolgozzak a beígért részletes koncepciót, és utana mondok erről alaposabb véleményt. De lámi kell. a privatizáció létkérdés a gazdaság növekedésélien. Ha most úgy privatizálunk, hogy nem lesznek valódi tulajdonosok, akkor ezt később egy újabb hullámban folytatni kell. Tulajdonosok nélkül ugyanis nem működtethető hatékonyan semmilyen vagyon. A privatizáció gyorsítása úgy is elképzelhető, hogy gyorsabban döntenek. Itt van például a Centrum Áruházak ügye. Erre 10 magyar nagyvállalkozó pályázik, kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel. Az egész kormányprogram arra épült, hogy fokozatosan leszorítjuk az inflációt. átalakítjuk a gazdaságot, közben viszont felpörgetjük a privatizációt. Az infláció idáig biztatóan alakul, ám á privatizáció üteme nagyon lassú. Nem igaz a sokszor emlegetett „kimazsolázás", azaz, hogy minden perspektivikus cég elkelt már. Hol van még a Matáv, az olaj-, gázipar privatizálása? Pedig a tulajdonváltás a tőkehiányt is enyhíti, miközben növekedési impulzust ad a gazdaságnak. Tavaly a GDP- ben emiatt legalább három százalékot veszítenünk. Az idei veszteséget még nem tudom becsülni, men ha a Matáv