Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Pesti Hírlap, 1993.márc.4.41 A MAGYAR NEMZETI BANK AZ ADÓSSÁGTEHERRŐL üeaörökölt milliárdok A magyar gazdaságot nyomasztó teherként visszahúzó adósságszolgálat kezelése az egyik legnagyobb akadálya volt és lesz a piacgazdaság kibontakozásának. Az elmúlt évtizedekben felvett hitelek, amelyek végösszege meghaladja a 22 milliárd dollárt, hihetetlenül nehéz és összetett feladat elé állítják a mindenkori magyar pénzügyi vezetést. A Magyar Nemzeti Bank ma jelenteti meg azt a tanulmányát, amelyben a bank szakértői részletesen elemzik azokat a problémákat, amelyek a megörökölt milliárdok nyomán óhatatlanul felvetődnek. Az alábbiakban a dolgozat kéziratából az adósságmenedzseléssel kapcsolatos érdekesebb részeket idézzük. Az ország eladósodottságát az adósságállomány nagysága önmagában nem tükrözi megfelelően. Az eladósodottság mértékére, a külföldi adósságnak az adott gazdaságra gyakorolt hatásaira a gazdaság makrogazdasági és külgazdasági teljesítményéhez viszonyított adósságmulatókból lehet megalapozott következtetéseket levonni. Olyan mutatókból tehát, amelyek alapján képet lehet alkotni az adott gazdaság adósságtörlesztési képességeiről, veszélyeztetettségéről. F. mutatók közül az adósságszolgálati ráta alakulását külön is indokolt bemutatni, mivel a gazdaság sebezhetőségét talán a legplasztikusabban ez mutatja. Az adósságszolgálati mutatók a pénzpiaci megítélés szempontjából is kiemelt fontosságúak. Magyarország adósságszolgálati mutatója 1978-ban lépte túl a nemzetközileg határértéknek tartott 30 százalékos mértéket. (25—30 százalék között még megbízható adósnak minősül egy ország, a 30 százalék feletti mutatójú országokat azonban már nagy kockázatúnak ítélik meg a hitelezők.) Az adósságszolgálatot illetően az első, 1978-as csúcsot követően 1981 - re mutatkozott újabb csúcs, amikor a már jelentős adósságállomány tőketörlesztési kötelezettsége is növekvő mértékben jelentkezett... ...F.zzel egyidejűleg az pénzpiaci kamatszint hirtelen megugrása miatt a kamatkiadások is jelentősen emelkedtek. A korábbi 200—300 millió dollár körüli kamatkiadás hirtelen 1 milliárd dollárra nőtt. Mindezek hatására az adósságszolgálati ráta 20 százalékponttal romlott, és 1981-ben már csaknem 50 százalékra nőtt... ..Az 1982. évi adósságválságot követően a drasztikus korlátozó intézkedések hatására stabilizálódott a fizetési mérleg, és az eladósodási folyamat megtorpant. Az adósságszolgálati mutató nem romloU tovább: 1983—1984-ben 40 százalék alatti szinten stagnált. Ebben az időszak-PH-DOKUMEKTUM______________ „bán a bruttó adósság csak minimáliv san nőtt — nem érte el a 11 milliárd dollárt —, a nettó adósság állománya pedig 1 milliárd dollárral, 6,5 milliárd dollárra csökkent... ...1985 és 1987 között ismét jelentősen nőtt az adósságszolgálati ráta, főként a tőketörlesztés emelkedése miatt. Ezekben az években a tőketörlesztés már 2 milliárd dollár fölé emelkedett. Különösen 1985- ben volt kiemelkedően magas, mint-egy 2,7 milliárd dollár a törlesztés. Ez azonban nagyrészt annak tulajdonítható, hogy kihasználva az 1983—1984. évi eredmények nyomán javuló pénzpiaci megítélés adta lehetőségeket, új hitelekhez jutott az ország, s az adósságterhek halasztása, illetve időbeni szétterítése végett előtörlesztéseket hajtottak végre. Ennek összege évente 300—650 millió dollár között mozgott. Az új hiteleket ugyanis alacsonyabb kamatok mellett lehetett felvenni, az új hitelek türelmi idejével (amíg a hitelező eltekint a tőke törlesztésétől; ez a hosszú lejáratú hiteleknél általában 3—5 év) pedig az adósságszolgálati csúcsokat lehetett tompítani. Az adósságszolgálati mutató azonban emiatt a vizsgált T973—1992-es időszakon belül 1986-ban volt a legmagasabb, 75 százalék (1985-ben 70 százalék). A bruttó adósság ekkor 17 milliárd dollár volt, a nettó adósság pedig 10,7 milliárd dollár... ...Még egyszer hangsúlyozandó azonban, hogy az adósságszolgálati mutató nagymértékű romlása — az esedékes adósságszolgálaton felüli előtörlesztés miatt — tudatos döntés eredménye volt, amely a következő 3-4 év terheinek csökkentésére irányult F.z a hitelcsere egy belső, saját, dhatározású adósság-átcsoportosításként fogható fel, ami az adósságukat sikeresen menedzselő országok folyamatosan végeznek. Ennek is köszönhető, hogy 1987-től 1989-ig a kamatteher mérsékelt emelkedése ellenére az adósságszolgálati teher jelentőser. csökkent és 1989-ben az adósságszolgálati mutató 38,5 százalékra mérséklődött... Az 1973—1978-as időszakban fennmaradt a korábbi időszakokra jellemző viszonylag gyors fejlődés; a bruttó hazai termék 1979- ben több mint 40 százalékkal haladta meg az J 972. évi szintet. Az el^ adósodás 1973—1978 közötti évo^_ ben a bruttó hazai termék átlagos évenkénti növekedési üteme még csaknem 6 százalék volt. Az adósságszolgálati terhek megugrásával párhuzamosan azonban az első kiigazítási időszak éveiben, 1979— 1984 között a gazdasági növekedés j üteme már jelentősen visszaesett; I ezen időszakban a GDP átlagos nö- i vekedési üteme 1,8 százalékra csök' kent. Az 1985—1989-es időszakban a GDP növekedési üteme még tovább mérséklődött (átlagosan 1 százalékra), majd 1990—1991-ben a GDP már csökkent. Valójában az eladósodás éveinek viszonylag magas növekedési üteme is megtévesztő: a rubelviszonyiatú külkereskedelemben elszenvedett hatalmas cserearány-veszteség ellensúlyozását szolgáló többletexport és a belföldi fogyasztás növekedését ugyan lehetővé tevő, de a világpiacon leértékelődő termelés növekedése áll mögötte... ...1991 végén a gazdasági teljesítményei mindössze mintegy 40 százalékkal haladták meg az 1972. évit, i gyakorlatilag az 1979. évi teljesítménynek feleltek meg. Most, az átalakulás időszakában kell tehát — a visszaesésben, a fogyasztás csökkenésében, a növekvő árakban — megfizetniá korábban elmulasztott alkalmazkodásért... ..A jelentős túlelosztás valójában csak az 197,3—1978 közötti időszakra érvényes. Ebben az időszakban ugyanis a bruttó hazai termelést lényegesen meghaladta annak belföldi felhasználása. Az 1979— 1984-es kiigazítási időszakban i azonban a belföldi felhasználás és a i GDP termelése között már jelentős különbség alakult ki az utóbbi javára; az 1985—1989-es időszakban pedig a GDP termelése és felhasználása az időszak egészét tekintve I csaknem azonos mértékben nőtt.
