Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Népszabadság, 1993.márc.6

h pénzügyminiszter nem akar Szabó-programot

Beszélgetés a hiányról, az államháztartásról és a megtalált százmilliárdról

A feltételezésekkel ellentétben az új pénzügyminiszter bele kíván vágni az államháztartás konszolidációjába. Viszont átszervezi, kibővíti és politikai döntés-elökészitö fórummá alakítja a gazdasági kabinetet.

Szabó Iván új posztján is a reálfolyamatokból indul ki, nem tagadja meg iparpolitikus múltját és keményen alkuszik a Nemzetközi Valutaalappal. Beszélgetésünk során az is kiderült: a tavalyi GDP (bruttó hazai termék) valamivel több, mint amennyivel eddig kalkuláltak, mivel a mérlegek összesítése során „találtak” százmilliard forintot.- Kinevezését némi ambivalenciaval fogadta a közvélemény. Megnyugvásra adhat okot. hogy ön az MDF tálán legtoleransabb. megegyezésre hajló politikusa. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nemigen járatos a pénzügypolitika rejtelmeiben. Hogyan látja e kettősségben saját szerepet?- Igaz. hogy nem a bankszakmából jövök és nem vagvok köitségvetésgyártó ember. A magyar közjogban azonban a pénzügyminiszter a mindenkori gazdasagpolitika legfőbb letétemenyese. amit az is kifejez, hogy a gazdasági kabinet vezetője. A monetáris és fiskális politika valamennyi részletéhez valóban nem értek, de a makrogazdaság egészét - azt hiszem - át tudom tekinteni. Továbbá úgy vélem: a kompromisszumkészség. a tárgyalókészség is igen fontos a mai közegben. Talán ebben volt Kupa Mihály politikai gyengesége. Nem tudta úgy „eladni” a kormánykoalíción belül a szükséges. megteendő lépéseket (mert nem volt meg ehhez a politikai súlya egyik koalíciós párton belül sem), amivel megkönnyítette volna álláspontjának elfogadását. Egy független szakember véleménye más erővel hat, mint - ha úgy tetszik - a kebelbelié.- Azt gondolom, senki sem vonta kétségbe, hogy elődje szakterületének kiváló értője volt. Egyébként a minap azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi kormányt egyfajta „politikai bizottságnak” tekinti. Önnel kapcsolatban pedig megjegyezte: ipari miniszterként ugyan támogatta törekvéseit, de ha kényes helyzet alakult ki, akkor lavírozni kezdett. Mi erről a véleménye?- Nem tudom értelmezni. Mit ért például kényes helyzeten? Hacsak nem a hiteljegy körüli vitát, amelyben - mint ezt már magának is elmondtam - azért nem nyilatkoztam, s azért nem álltam mellé, mert egy még „félkész” elgondolást kár lenne minősíteni. Most is ugyanez az álláspontom. Egyébként korrekt volt az együttműködésünk. Az más kérdés, hogy az ő tevékenysége ezen a poszton végül is hol fulladt be. Az az érzésem, hogy az 1992-es esztendő tervezett és tényleges költségvetési deficitje közötti óriási különbség - ami kétségtelenül az IMF- ben is bizalmi válságot idézett elő mind az ország, mind a pénzügyminiszter személye tekintetében - késztette a miniszterelnököt erre a lépésre. Továbbá: az IMF a tárgyalások kellős közepén előrukkolt egy olyan államháztartási konszolidációs programmal, amely a kormány valamennyi tagjából rendkívül nagy ellenállást váltott ki. Végül is ezért szakadtak félbe az IMF-fel is a tárgyalások. Hiszen egy hét alatt nem lehet kidolgozni egy több évre kiható, a gazdaság, a társadalom egészét érintő programot Gondolom, ezek együttesen vezettek a személyi konzekvenciák levonásához.- Parlamenti meghallgatását követően szakértő megfigyelők jelezték is: ön valószínűleg nem fogja folytatni a Kupa-féle államháztartási konszolidációs programot. Vágj mégis?- A konszolidációt folytatni fogom, s az ütemen nem, csak a tételein változtatok. Még igy is nagy ellenállást fog a program a parlamentben kiváltani. Egyébként most még nincs erről végleges kormánydöntés Először az IMF-fel fogunk tárgyalni, és majd meglátjuk, hogy tudunk-e kompromisszumra jutni, avagy nem. Három ponton várok elmozdulást: az adóalapok kiszélesítésében, a szociális ellátásoknál a rászorultsági elv teljesebb érvényesítésében, valamint a munkanélküliség kezelésénél a hatékonyabb ösztönzők kialakításában.- Az államháztartási konszolidáció a szakmai vitán túl kemény politikai döntés is, hiszen - rövid távon - mindenképen népszerűtlen intézkedéseket jelent. Meg fogja-e, meg tudja-e ezt lépni a választások előtt?- Én azt remélem, hogy megtehető. Ezért is szeretnék párbeszédet folytatni erről a kérdésről valamennyi parlamenti párt gazdasági kérdésekkel foglalkozó vezetőivel. A mozgástér növekedését éppen abban látom, hogy a parlamenti pártok felelőssége a választások előtt egészen más, mint mondjuk a választási ciklus közepén. Most már egyik sem fog opponálni ésszerű intézkedéseket, illetve olyan ígéreteket tenni, amelyekről azután rövid időn belül kiderülhet, hogy az ellenkezője sem valósítható meg. Ez lehet a konszenzus alapja.