Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
Népszabadság, 1993.márc.6 e~i ry ú é Antall József miniszterelnök a környezetvédelmi tárca eddigi irányítóját, Keresztes K. Sándort felmentette. Az MDF egykori alapító tagja, alelnöke a parlament önkormányzati bizottságában dolgozik a jövőben. A felmentés lehetséges okairól kérdeztük a képviselőt, természetesen érintve a bősi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban általa sokat emlegetett kompromisszum kérdését is.- A környezetvédelmi minisztérium első félévi munkatervét ismertető januári sajtótájékoztatón kitért a személyes jövőjét firtató újságírói kérdések elől. Arra hivatkozott: erről még nem beszélt a miniszterelnök úrral, de amint aktuálissá válik az ügy , készségesen vállalja a kérdéseket. Gondolta-e akkor, hogy ilyen hamar aktuálissá válik?- Nem ért váratlanul, hiszen a hivatalba lépésem után nem sokkal egy jól körülhatárolható kör már a lemondásomat követelte. Hogy pontosabb legyek, a i. % Duna Körhöz tartozó szakértőket és álszakértöket sorolom ide, illetve a hozzájuk kötődő országgyűlési képviselőket. Sa- \ játos módon az utóbbiak közé többségében demokrata fórumos honatyák tartoznak. Miniszteri kinevezésem után szinte azonnal vitázni kezdtem ezekkel az emberekkel a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyéről. No, nem az egyedül elfogadható, az ökológiai szempontok elsődlegességét hangsúlyozó megoldásban mint célbán, hanem abban, hogyan lehet ide eljutni, milyen taktikai és stratégiai szempontokkal, módszerekkel, milyen műszaki megoldással lehet ezt elérni. Az akkori konfrontáció vezetett el azután ahhoz, hogy mintegy három év után kénytelen voltam belátni, ilyen körülmények között nem vezethetem tovább a minisztériumot. A környezetvédelmi bizottság előtt múlt év őszén számoltam be a szaktárca munkájáról, amit nem fogadtak el a képviselők. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem a tényleges eredményekre kiváncsiak a honatyák, a meghallgatás elsősorban arra szolgált, hogy a beszámoló el nem fogadásával kinyilváníthassák a velem szembeni elégedetlenségüket. Ez magától értetődő volt, hiszen az érdemi értékelésre sem tavaly szeptemberben, sem februárban nem került sor. Kizárólag kérdéseket tettek fel, az azokra adott válaszaimat többnyire nem vették figyelembe. A februári ülésén az MDF-es képviselők közül a legradikálisabb áoor Károly mellett kevésbé erőteljesen, de ellenem fordult Zsebök Lajos és Cyurkó János is, így a bizottsági ülés hangulatát aktívan befolyásoló - egyébként szerény képességű - SZDSZ-es alelnök segítségével könnyen elfogadták a képviselők az elutasító határozatot. Miután a februári meghallgatás egy már másodszor megismétlődő szinjáték volt, beláttam: nem léphetek át eseményeken. A helyzetet jeleztem a miniszterelnök úrnak, rábízva annak megítélését: ilyen körülmények mellett lát-e lehetőséget az együttműködésre köztem és a bizottság között. Amennyiben ő is úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi állapot nem hozható helyre, akkor kezdeményezze a felmentésemet. Az tulajdonképpen véletlen, hogy a tervezett kormányátalakítás egybeesett az én felmentésemmel.- Meglehetősen sajátos volt a helyzete, hiszen miniszterként a magyar politikai élet egyik legbonyolultabb hagyatékával, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer problémájával naponta kellett foglalkoznia.- Kétségtelenül igaz, hogy ezt a problémát túlságosan átszőtte árpolitika Sajátos, hogy ebben * ertnnn^ V*» ÍeM S. az ügyben nem pártok és pártvélemények álltak egymással szemben, hanem olyan érzelmi szempontok kerültek előtérbe, ami lehetetlenné tette a szakmai, szakszerű megoldást. A vízlépcső már a nyolcvanas évek végétől kezdve egészen napjainkig, és feltehetően a jövőben is alkalmas lesz arra, hogy különböző politikai érdekek szolgálatába állítsák. Ebben a kérdésben egyébként a környezetvédelmi bizottság érdekes szerepzavarral küszködik. Keveredik az érzelmi, a szakmai és a politikai szempont. A közvéleménytől el lehet fogadni az érzelmi alapú megközelítést, ugyanakkor a szakigazgatási szerveknek, a minisztériumoknak szakmai, a környezetvédelmi bizottságnak pedig politikai feladatként kell ezt kezelni. Ezzel szemben a bizottság a szakmai érvek elsődlegességét hangoztatta, gyakorlatilag szakmai alapon foglalkozott a kérdéssel, a bizottsági tagok szakemberként nyilatkoztak. Politikai döntések helyett kvázi szakmai irányítást próbált gyakorolni. Meggyőződésem, hogy az általam képviselt álláspont, amikor én műszaki kompromisszumról beszéltem, az nem volt ellentétes sem a kormány, sem a parlament határozatával. Ez csak annyit jelentett, hogy a szlovák féllel olyan közös megoldást kell találni, ahol ökológiai kérdésekben nem, de bizonyos műszaki megoldásokban lehet engedni. A kompromisszum szó csupán a kormány és a parlamenti határozatok szellemére utalt, hiszen a közös megoldás mindenképpen a kölcsönös engedményeket feltételezi. A probléma lényegéhez tartozik, hogy a bizottság szemléletmódját a Vargha János vezette Duna-kör álláspontja befolyásolta, ami egyedül lehetséges megoldásnak az erőmű teljes lebontását tartja. Ezt csak mint politikai szimbólumot tartottam egy ideig lehetségesnek, de mint a Szigetközt jól ismerő szakember állítom, hogy nem a lebontás a megoldás. A vízbázis veszélyeztetését megszünteti, de kisebb ökológiai kérdésekre nem ad feleletet. Miután a szlovákok megkezdték a C variáns építését, ez már realitását vesztette.- Mint a kormányzati felelősség alól mentesített országgyűlési képviselő, miben látja a megoldást?- Bős kimondottan külpolitikai ügy’. Amíg a szlovák oldal nem lesz rugalmasabb, addig nem várható előrelépés. De bízom abban, hogy az elmúlt félévben tanúsított szakszerű és rugalmas magyar magatartás révén keletkezett nyugati szimpátiával olyan politikai légkör alakul ki, hogy Szlovákia nem tehet mást, mint feladja merev magatartását, és legelsőként aláírja a hágai alávetési nyilatkozatot. Meggyőződésem, hogy a magyar félnek mind ökológiai, mind jogi kérdésekben igaza van, és a majdani döntés várhatóan igazolja ezeket az érveket. A dolog természeténél fogva csak a szlovákokkal együtt lehet megoldani a problémát, hogy három vagy öt éven belül, azt nem tudom...- „Mumus” volt-e a bősi vízlépcső az életében?- Talán szükségtelenül terhelte meg a munkámat, ha így érti a mumus szót, akkor a kérdéséből nyugodtan lehet állítás. A minisztérium feladatainak csak kisebb tészét teszi ki a környezetvédelem, de a bősi ügy kissé egyoldalúan tüntethette fel a nagyközönség előtt az itt folyó munkát, az állandó negatív beállítás kedvezőtlenül befolyásolta működésünket. Utólag már Gyurkó János is igazolja a korábbi kijelentéseimet, hogy a tárca sokkal jobban működik annál, mint amit róla terjesztenek. Bős ügyét örököltük, és feltehetően a következő kormány 1 ! mart RioJnyíBV' í« .
