Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-12 / 8429. szám

Új Magyarország, 1993.rüárg.9.34- Egyes vélemények szerint az SZDSZ gazdaságpolitikájában is irányváltás figyelhető meg, ami egyfajta kiszámíthatatlansághoz vezet, ami nem biztos, hogy jó egy politikai párt életében. Kérdés, persze, mit szólnak ehhez a választók, észreveszik-e a lényeges változást mondjuk 1989-hez képest. Mi a véleménye erről?- Én is úgy érzem, hogy az 1989-es, alapvetően liberális jellemzőkkel rendelkező gazdaságpolitikához képest most egy kollektivista felfogás elemei vannak kibontakozóban. De ez nemcsak a gazdaságban figyelhető mee. Elég Pető Iván Hóm Gymlával való közelmúltbéli nyilvános párbeszédére utalni, vagy később a Fidesszel kötött megállapodásukra emlékeztetni. A kollektivista, az alapvetően baloldali gondolkodásmód tehát - a jelek szerint - nemcsak a gazdaság terén erősödik föl a szabaddemokratáknál. Talán megkockáztatható az a megfogalmazás, hogy a politikai élet ezen csoportjában az elmúlt negyven év nyomai erőteljesebben vannak jelen, mint másoknál. De világosan kell látni, Magyarországon nem lehet nyugati mintára élesen elválasztani a politikai paletta szereplőit, hiszen vannak kifejezetten baloldali politikusok az SZDSZ-ben éppúgy, mint liberálisok az MDF-ben. S ha az MSZP-s SzűrösMátyás, Kósa Ferenc, Géczí József kisújszállási jelenlétére gondolok, akkor - lám - találhatunk népi-nemzeti érzelmű személyiségeket a szocialisták között is. Rá kell tehát ébrednie mindenkinek, hogy a magyar politikai élet, a gazdaság nem úgy alakult, ahogy azt elméleti közgazdászok, széplelkű filoszok - a nyugati társadalmak tanulmányozása nyomán megjövendölték. Egyelőre nem jelenhetnek meg tehát tisztán azok a képletek, amelyek egy fejlett nyugati társadalomban, egy jól működő piacgazdaságban természeteseié Átmeneti időszakot élünk, amikor tisztán csengő feleletet nem adhatunk a rendkívül összetett kérdésekre. Pedig a kérdések még a politikában is bonyolultak, hát akkor a gazdaságban.- A kollektivizmus egerét, hogy stílszerűek legyünk, megfogta a piaci macska, tehát a liberális „hegyek” újrafölfedezett csodamódszere, mint gazdasági alapelv voltaképpen megbukott. Akár az egykori úgymond' szocialista világrendszer széthullására gondolunk, akár szimplán a jugoszláv önigazgató gazdasági megoldásra. A tizenöt pont első két harmadát kitevő gazdasági programpontok mégis ebbe az irányba mutatnak. Mit jelent ez az ön számára?- Az ötvenes évek elején kialakult jugoszláv önigazgtó modell példa lehetett az ötvenhatos magyar forradalom résztvevői számára, amely oldotta a központi irányítás monolitikumát. De az önigazgatás jegyeit magukon viselő, 1985-86-ban létrehozott vállalati tanácsok megjelenése abban a gazdasági, politikai rendszerben szintén előrelépést jelentettek. Hiszen tevékenységük révén vehették észre a külföldiek a piacjellegú folyamatok magyarországi ipegindulását, s nem utolsósorban a vállalati tanácsok révén termelődhetett ki egy vállalati menedzser réteg, amely alakaimas volt arra, hogy hamar átálljon, mozgékony legyen a rendszerváltozás utáni gazdaság szervezésében. Munkájuk csúcsát az 1992-es esztendő hozta meg, hiszen a volt szó- j cialista országok közül egyik sem volt képes arra, hogy többet exportáljon a változások után, mint korábban, a régi rendszer j idején. Bizonyos esetekben tehát lehet hasznos az önigazgatás. De hát most, amikor valamennyi párt a piacgazdaság kiteljesítése J mellett tette le a garast, akkor ; nagyon nehezen értelmezhető. '- Ha az üzemi tanácsok például vétójoggal rendelkeznének, mi következne abból?- Az egyik legnevesebb szabaddemokrata közgazdász mindig azért aggódott, hogy a nehogy fönnmaradjon a régi szocialista vállalati struktúra. Márpedig az üzemi tanácsoknak adott vétójog ezt jelentené. Az üzemi tanácsnak ugyanis az a rövid távú érdeke, hogy a munkahelyek megmaradjanak ugyanolyan ^ _ konstrukcióban,, ahogy voltak; hiszen eZ biztosítaná a dolgozók létalapját. Hosszú távon ez természetesen az összeomláshoz vezetne, a struktúra konzerválását vonná maga után. Ez főleg a nagyipari üzemeket sújtaná, ahol lassabban halad az átalakulás, ahol sokkal nagyobb a tehetetlenségi erő, mint a kisebb szervezeteknél.- Szintén a pontok között olvasható, hogy a szabaddemokráták fokozni óhajtják a parlament ellenőrző szerepét, gyakoribbá kívánják tenni a kormány beszámoltatását a különböző témakörökben. Mi erről a véleménye?- Az az érzésem, hogy itt megint a politikai okok játsszák a főszerepet. Köztudomású, hogy az Országgyűlés plenáris üléseinek rendkívül zsúfolt a programja. A ciklus hátralévő időszakában óriási teher hárul rá, hiszen meg kell alkotnia egyebek mellett számos gazdasági törvényt is, amelyek kiegészítik a piacgazdaság? intézményrendszert. Ha teljes ülésein elsősorban nem ezekkel foglalkozik a parlament, hanem olyan - voltaképpen demagógiái elemekkel megfelelően színezhető - szakkérdésekkel tölti az idejét, amelyeket más országgyűlési fórumokon sokkal hatékonyabban meg lehetne tárgyalni, akkor nagyot hibázik. Hiszen ha a parlament nem alkotja meg a feltétlenül szükséges törvényeket, ha nem végzi el a feladatát, akkor tovább fogy a közvélemény előtti - eddig is céltudatos munkával gátlástalanul apasztott - tekintélye. S a szakmai kérdéseket

Elenáris ülésen nyilván nem léét oly alaposan körbejárni, mint például egy bizottsági ülésen, ahol ugyanolyan arányban vannak jelen a különböző pártok képviselői, mint a teljes ülésen. Szilárd véleményem tehát, hogy a parlamenti bizottságokban kell elvégezni az SZDSZ által javasolt beszámoltatásokat. A költségvetés alakulását például éppen a szabaddemokrata elnök irányította költségvetési bizottságban - negyedévenként ellenőrizve. A szakmai vitához szükséges jelentések havonta elemzik a költségvetés alakulását.- A gazdasági bizottság munkáji alátámasztja-e ezt a javaslatát? Pél dáula világkiállítással kapcsolatban, amelyről szintén említést tesz a pontok egyike?- Több területről is hozhatnék példát erre, de maradjunk a világkiállításnál. A bizottság is ér-; zékelte a feszültséget a főváros és a Világkiállítási Programiroda között. Ezért úgy döntött, hogy tájékoztatást kér mindkét féltől, s a hallottak alapján anyagot készít. Ennek vitája március második Telében lesz, Kádár Béla felelős miniszter és Demszky Gábor főpolgármester jelenlétében. Már a minapi albizottsági ülés megmutatta, volt értelme a kezdeményezésnek, hiszen kezdenek közeledni az álláspontok. S a jól haladó munkálatok mellett azon feladatok realizálásához is közelebb jutottunk, amelyek eddig a konfliktusok miatt odázódtak. Örömmel tapasztaltam, katalizátor szerepünket mindkét fél örömmel fogadta.- Említette a demagógia megjelenésének nagy lehetőséget a plenáris ülések időhúzó vitáiban, amelyeket el kellene kerülni. Sokak szerint ennek jelei például a tizenöt pontban is benne vannak, gondoljunk csak arra a javaslatra, hogy az SZDSZ szerint a munkanélkülieknek egy évre előre egy összegben kellene'kifizetni a munkanékülisegélyt. S tatán a 16 százalékos nyugdíjemelés melletti kardoskodás sem mentes ettől, miközben a kormány a 14 százalékot támogatta. Hogy látja mindezt?- A munkanélküli-segélyre vonatkozó javaslat annyi ellentmondást tartalmaz, hogy nem is

érdemes vele foglalkozni. A nyugdíjjal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magyar gazdaságra a túlelosztás a jellemző, tehát a nemzeti össztermék értéke egy újraelosztási folyamaton megy keresztül, ami nem fokozható minden határon túl. Egyszerűenazért nem, mert a magyar gazdaságnak alacsony a jövedelemtermelő képessége, így a szociális feladatoknak nem olyan mértékben képes megfelelni a kormányzat, mint amilyen mértékben szeretne, csak annyira, amennyire futja az erejéből. Egyébként az IMF-fel eddig éppen ezért nem tudtunk megegyezni. A Nemzetközi Valutaalapnak az a véleménye, hogy a magyar kormány túl sok engedményt tett ezen a téren. Nem mindegy tehát, hogy elfogyasztjuk, föléljük a tőkét teljes egészében, vagy' egy részét fejlesztésre fordítjuk. Például az infrastruktúra-fejlesztésben még mindig nem történt annyi, mint amennyire az országnak szüksége volna, egyszerűen pénzhiány miatt. Pedig a későbbi jövedelemtermeléshez elengedhetetlen a mai invesztíció.- A Nemzetközi Valutaalapnak mi az érdeke?- Az IMF mindig a hosszú távú érdekeit vizsgálja azon országoknak, amelyeknek hiteleket nyújt. Neki elsősorban nem az a fontos, hogy hogyan érzik magukat az emberek, elégedettek-e vagy sem helyzetükkel, hanem az, hogy a súlyos gazdasági helyzetből - amelyet a „szocialista" módszer okozott - kilábaljanak. Ehhez pedig súlyos áldozatokra van szükség, hiszen ezt minden országnak saját magának, önerőből, keserves kínok közepette kell kiizzadnia. A kormányok részéről pedig a rövid távú érdekeltség erősödik föl, hiszen a népesség életszínvonala mielőbbi emelkedést követel. Ez a vita alapja. Világosan kell azonban látni, hogy az IMF nem akar nekünk rosszat, hanem arra figyelmeztet, hogy áldozatokat kell hoznunk a sikeres jövőnk érdekében.- S mi történne, ha az SZDSZ tizenöt pontjának törekvéseit be akarnánk építeni az államháztartásba?- Ez esetben szinte bizonyos, hogy nem lenne megegyezés a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között.

Horváth K. József