Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
31 Pesti Hírlap, 1993.roárc.6. FELTÉTLENÜL GYORSÍTANI KELL A PRIVATIZÁCIÓT Nem csinálhatunk pitykés-dolmányos szigetet BESZÉLGETÉS PONGRÁCZ TIBOR CÍMZETES ÁLLAMTITKÁRRAL Szinte nine* olyan ember Magyarországon, akit ne érdekelne a privatizáció, akinek ne lenne véleménye — akár pró, akár kontra — róla. Az állami vagyon magánkézbe adását nemi titokzatosság, nemegyszer gyanú lengi körül. Azok, akik „csinálják”, tisztában vannak ezzel, mint ahogy azzal is, gyorsítani kell a folyamatot, s ebben segíteni kell a magyar vállalkozókat, hogy egy erós magyar vállalkozói réteg alakuljon ki mielőbb hazánkban. Ám a privatizáció nem megy máról holnapra, s kiváltképpen nem megy hibák nélküL Van tehát teendő jócskán. Minderről szó esett abban az inteijúban, amelyet Pongrácz Tibor címzetes államtitkárral, az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának elnökével készíten a Pesti Hírlap. VADÁSZ ZSUZSA — Van olyan vélemény, mely szerint azáltal, hogy önt címzetes államtitkárként a privatizációs miniszter mellé helyezték, s így „tisztséghalmozó” lett az ÁVU-nél — hiszen az Igazgatótanács elnöke is —, a miniszterelnök úrnak az a szándéka jutott kifejezésre, hogy meg kéne másítani, gyorsítani a privatizációs folyamatot. Erről ön hogyan vélekedik f — A privatizáció egy kicsit hasonlít a futballhoz, mindenki ért hozzá, és mindenki kritikusan nézi. Természetesen mint mindent, a privatizációt is lehetne jobban, gyorsabban csinálni, de öszszességében az a véleményem: nem rossz ez a magyar privatizáció. A piacgazdaság csak a magángazdaság kialakulásával jöhet létre. A magángazdaság kialakulásának azért a privatizáció csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb eleme. A zöldmezős beruházásokat legalább ilyen fontosnak tartom, s ez arányában is körülbelül akkora, mint a privatizáció. A privatizáció körébe tartoznak a felszámolási eljárások is, bár ezek többnyire szomorú ügyek, de gyakoriak itt a szándékosságok. Ma egyébként már a GDP-nek mintegy 36 százalékát produkálja a nyilvántartott privát szektor, és ehhez járul még a fekete gazdaság. A privatizáció ugyanakkor a gazdasági hatékonyság kulcskérdése. Ez egy dolog, a másik fontos kérdés a tulajdonosi réteg kialakítása — ez a polgárosodás feltétele. Mindezért a kormányzat kritikusan szemléli a privatizációt. Azt a privatizációt, ami tavaly jelentősen felgyorsult.' Egy jellemző adat: a költségvetési terv 45 milliárd forintos privatizációs bevétellel számolt, ezzel szemben 72 milliárd forint feletti lett —Azért mégis van oka annak, hogy önt ide kinevezték címzetes államtitkárnak... — A kormány december 10-én elfogadta a gyorsítási programot és ezt kell végrehajtani. Ennek több eleme van, először is a marketingtevékenységjavftása; másodsorban az, hogy az állami vagyon tekintetében szigorúbb követelményeket kell támasztani a vezetéssel szemben, harmadrészt pedig olyan privatizációs technikákat kell kialakítani, ami a magyar tulajdont, a magyarok lulajdonhozjutását jobban segíti. A programot természetesen még részletesen ki kell dolgozni. Valóban két-három hónapja már volt olyan beszélgetés, amelyen felmerült, hogy nekem Szabó Tamás miniszter mellett aktívabban részt kellene vennem a politika kialakításában, irányításában és végrehajtásában. Korábban, mint az ÁVÜ IT elnöke, inkább gyakorlati privatizációs döntésekkel foglalkoztam. Ez továbbra is feladatom. A privatizációt azonban mindenképpen gyorsítani kell, egy kicsit át kell gondolni, hol is tartunk, hogyan tovább, hiszen a piacgazdaság , feltételrendszere egyéb vonatkozásokban is változott. — Miről lehet itt szó? — Tisztábbá és áttekinthetőbbé kellene tenni a privati- ; zációt. Ez egyébként a legnehezebb. Ennek az az oka, hogy egy-egy pályázat elbírálásának az elemeiről nagyon nehéz információt kiadni, hiszen az akár hitel rontás is lehet a vesztesek számára. Másrészt az egész privatizációt eddig valamifajta bennfentesség vette körül. , — Mii gondol, hogy ezenkívül milyen okai vannak annak, hogy — az ön szavaival—közelégedetlenség övezi a privatizációtT — Elégedetlenség először is önmagában is lehet, de itt azért nagyon jelentős érdekcsoportok és érdekellentétek ütköznek nap mint nap. Ezek az érdekcsoportok természetesen — vagy a technika vagy a döntés miatt — nem feltétlenül elégedettek. Emel-, lett Magyarországon a vállalkozók még nem elég profik ezekben a kérdésekben, nincs gyakorlatuk—honnan lenne —, és bizonyos fokig felkészületlenek. A magyar gazdaság nagyon gyorsan fordult vissza a hagyományos — „nyugati" — piacai felé. Külkereskedelmünk több mint 70 százaléka ide irányul már, igen ám, de ez nagyon nehezen fog menni, ha nincs beruházás. Az egy igényes piac, amit ki kell elégíteni. Privatizálni azonban pénz nélkül, tőke nélkül borzasztóan nehéz, hiszen ha ez nem áll mögötte, előbb vagy j utóbb a magánkézbe adott vállalat csődbe megy. Ezért kell nagyon óvatosan eljárni ezekkel a nagyon kedvezményes privatizációs akciókkal. — Itt például az MRP-re gondolt — Nemcsak az MRP, de azokkal is vannak ilyen jellegű gondok: például a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, amit mintegy 2000 dolgozója vett meg, csődbejutott. De itt más dolog is közrejátszik, mert nagyon nehéz úgy szerkezetet váltani, hogy a túlfoglalkoztatás jegyében felduzzasztott vállalatok dolgozóinak egy részét, akik egyébként szintén tulajdonosokká váltak, elbocsássák. De ugyanezt lehet mondani az F.-hitdre, vagy bármifajta olyan hitelkonstrukcióra, ami mögött nincs megfelelő tőkeerő. — Ez viszont borzasztó dilemma elé állítja azokat, akik felelősek a privatizációért. Hiszen egyfelől minél több magyarszámára szeretnének lehetőséget adni, ugyanakkor a tőke nem mögöttük, hanem a külföldiek mögött van. S ka ez jön be döntő többségben, azt nagyon sokan nyilvánosan is támadják. — Válaszként hadd mondjak néhány adatot. 1990-ben a külföldi tőke a magyar privatizációban 95 százalékkal vett részt, 1991-ben 80 százalékkal, tavaly 60 százalékkal — úgy, hogy megduplázódott a külföldről beáramlott privatizációs tőke nagysága. Adataink szerint az idén fele-fele arányban képviselteti magát a privatizációs bevételekben a magyar és a külföldi tőke. — Ez szép adatsor, de nagyon sokan úgy vélik, hogy a privatizáció legelején elkelt a „nagyok” jó része, s hogy tavaly már ekkorára nőtt magyar tulajdonszerzés aránya, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a kicsikre nekik is van fedezetük. — Bizonyos értelemben igaz, hogy nagy külföldi tőke jön be az országba, és hozzá kell tegyem, remélem, hogy; továbbra is fog. F.z egyrészt a privatizáció révén jön be, másrészt a zöldmezős beruházások révén. Az elmúlt években például kialakult Magyarországon a világ egyik legfontosabb húzóágazata, az autóipar. Ami a nagy falatokat illeti: igaz az, hogy a külföldiek elsősorban a kedvező lehetőségeket ragadták meg, de azért még van számtalan ilyen. Azra nézetnem igaz, hogy csappant a külföldi tőke . érdeklődése: tavaly decemberben ádtuk el a Malévet, két PB-gáztöltőüzemet a Totalgas-nak, a Csornai Cserépgyárat, s nagy az érdeklődés a gabonaipar, a gázipar, a Matáv, a tejipar, a szállodaipar iránt is. Persze nyomottak egy kicsit az árak, mert ilyen állapotban van a világ, de azért a folyamat folytatódik. Nem értem az állandó támadásokat, például a növényolajipar területén. Egy magyar vállalkozó gyakorlatilag pénz nélkül „el akarta kommunizálni" a növényolajipart. Ami egyébként 1992-ben a statisztikai adatok szerint nagyon dinamikusan fejlődött, a hazai és a külföldi piacon egyaránt. De ugyanilyen vádak illetik a hűtőgépgyártást, ahol ugyan-
