Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-12 / 8429. szám
I ] i I I i1 t Í ji Csurka és hívei kimaradtak az MDF-frakció elnökségéből Csurka István és legközvetlenebb politikai "hívei, a Magyar Út mozgalom tagjai nem kerültek be az MDF-frakció elnökségébe. Lapunk információi szerint Antall József pártelnök-miniszterelnök a hét végi zártkörű frnkcióülésen az eddiginél is élesebb kritikával illette Csurkát, amiért nem a hatodik országos gyűlésen megfogalmazott elvek alapján politizál, bírálja a kormányt és személy szerint annak elnökét. Horváth Béla képviselő, a Magyar Út Alapítvány kuratóriumának tagja az új frakcióelnökséget nem vezetőségnek, hanem „humán kabinetnek” minősítette. Az MDF képviselőcsoportja a hét végén Balatonkenesén rendezte kihelyezett ülését, ahol új vezetőséget is választottak. Az új vezetőségbe nem került be Csurka István, aki korábban tagja volt a testületnek. A vezetőségbe nem választották be Csurka közvetlen híveit, a Magyar Út mozgalom tagjait sem. Az új vezetőség tagjai: Salamon László, Kis Gyula, Kulin Ferenc, Tóth Imre László, Kozma Huba, Andrásfalvy Bertalan, Takácsy Gyula és Bakó Lajos. Kónya Imre tisztségét nem érintette a választás, mert a képviselőcsoport szabályzata szerint a frakcióvezető a parlamenti ciklus végéig látja el feladatát. Kónya a tanácskozást követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy szerinte a frakció nagy politikai érettségről tett tanúbizonyságot, amikor „a képviselőcsoport egészét lefedő elnökséget” választott. Cáfolta, hogy az elnökségből bárkit is ki akartak volna szorítani, mert mind a három szellemi műhely - a népi-nemzeti, a nemzeti liberális és a kereszténydemokrata - képviselői bekerültek az új frakcióvezetőségbe. Csak azok nem kerültek be, akik nem a hatodik országos gyűlésen elfogadottak szellemében politizálnak - utalt Csurka Istvánra és híveire a frakcióvezető. Kónya azt is elmondta, hogy a választás előtt a jelölőlistára azok kerülhettek fel, akiket a képviselőcsoportnak legalább egynegyede támogatott. így készült az a tizenkét nevet tartalmazó lista, amelyről megválasztották a nyolctagú új frakcióvezetőséget. A tizenkettes listán egyébként még szerepelt Csurka István, Grezsa Ferenc, Zétényi Zsolt és Tarnóczky Attila is. A választást politikai vita előzte meg, amelynek elején Antall József miniszterelnökpártelnök majd' kétórás beszédet tartott: mintegy negyven percig külpolitikai kérdésekről beszélt, míg a többi időben a belpolitikát és a párt belső helyzetét elemezte. Lapunk információi szerint Antall minden korábbinál egyértelműbben, nyíltabban és keményebben bírálta Csurka Istvánt. Elsősorban amiatt kritizálta, amit a Magyar Fórumban publikált az MDF hatodik országos gyűlése óta. Antall ezt úgy értékelte, hogy Csurka az első pillanattól szakított azzal a programmal, amelyet az országos gyűlésen elfogadtak, és nem annak megfelelően politizál,' hanem a korábbiaknál is nyíltabban és durvábban támadja a kormányt és személy szerint őt is. A miniszterelnök beszédében ezt a magatartást elfogadhatatlannak minősítette, amely tovább nem folytatható. Antall szólt a Magyar Út mozgalomról is, amelyet pártkezdeményezésnek minősített. A pártelnök szerint Csurka nyomásgyakorló eszközként használja a mozgalmat, azzal akarja elképzeléseit ráerőszakolni a kormányra. Antall úgy értékelte, ha Csurka nem tudja ráerőszakolni akaratát a kormányra, akkor nyilvánvalóan önálló politikai párttá szervezi majd a mozgalmat. Csurka ne csináljon úgy, mintha nem igv lenne - hangoztatta a frakció előtt a pártelnök, aki azt á vádat is visszautasította, hogy Debrezceni Józsefet valamiféle szócsőnek használná és együttműködne vele. Információink szerint Boross Péter belügyminiszter is élesen bírálta Csurkát. Szemére vetette, teljes képtelenség az az állítása, hogy ő az MDF érdekében politizál, amikor folyamatosan, tényszerűen kimutatható: keményen, durván, meggondolatlanul, öszszevissza beszélve birálja és vádolja megalapozatlanul a kormányt. Értesüléseink szerint a vitában senki nem kelt Csurka védelmére, ő pedig Sértetten reagált az ellene felhozott vádakra. Azt hangoztatta, nem az az érdekes, hogy „‘ki kinek a szócsöve”, hanem az: mi valósul meg az MDF ígéreteiből. Informátoraink szerint Csurka kicsit demagóg módon, a konkrét bírálatokat megkerülve próbált meg válaszolni, de válasza „gyengécskére sikeredett”. Azt bizonygatta, hogy Debreczeni igenis azt mondja, amit mások előtte kigondoltak az ő kiszorítására. Visszautasította, hogy ő bontotta meg a párt egységét, mert a másik fél kezdettől az ő kigolyózására törekedett. Ezt bizonyítja Csurka szerint az is, hogy politikai hívei közül egy sem került be az MDF ügyvezető elnökségébe. A frakció foglalkozott a mezőgazdaság, az oktatás és a privatizáció helyzetével is. A képviselőcsoport felkérte a kormányt, hogy az oktatással kapcsolatos törvényeket még ebben a hónapban nyújtsa be az Országgyűlésnek. A privatizációról szólva Szabó Iván pénzügyminiszter kijelentette: „a magyar privatizáció a sikertörténetek közé tartozik”. A sajtótájékoztatót követően munkatársunknak Horváth Béla, a Magyar Út Alapítvány kuratóriumának tagja úgy nyilatkozott, hogy a vezetőségválasztás eredményét, mint minden demokratikus szavazásét, tudomásul kell venni. Az új frakcióvezetést azonban egy humánpolitikai kabinetnek minősítette, mert ,,ha megnézzük a személyiségeket, egyetlen szakember van köztük, Takácsy Gyula” - jelentette ki. Ebben az évben j pedig, amikor különösen fontos gazdasági törvények meghozatala vár a parlamentre, jó lett volna a vezetőségbe több szakembert küldeni, „nem pedig népművelőket, nevelőtanárokat, irodalmárokat” - tette hozzá. A miniszterelnöknek a Magyar Útra vonatkozó kritikájáról Horváth megjegyezte: „az elmúlt egy-két hétben boszorkányüldözés, szellemi hadjárat folyt a magyar útasokkal szemben”. Példázza ezt a frakcióvezető múlt heti nyilatkozata is, amelyet a rádió óránként ismételt, hogy magyar utas képviselő nem kerülhet be az MDF- frakció elnökségébe. Szerinte olyan mérvű kiszorítás történt, amelynek már „a miniszeterelnök sem tudott más irányt szabni, annak ellenére, hogy megvédte az alapítvány kuratóriumáíiak tagjait” - állította a képviselő. Horváth azt is kifejtette, hogy újabb címkézésnek vagyunk a tanúi, olyan személyek léptek elő az ismeretlenségből - úgymond a népi-nemzeti szárny vezetőiként -, akik a korábban közelében sem voltak ennek a szellemi műhelynek. Utalt ezzel Kónya nyilatkozatára, amely szerint Csurka kimaradása ellenére a népiek képviseletet kaptak a frakcióvezetőségben. Olyan személyek kerültek be az elnökségbe, akik eddig nem sokat jelentettek a közvélemény számára - mondta. A hétvégi frakcióüléssel szerinte nem oldódott meg semmi, az egységet hangoztatják, mert „nincs jobb megoldás”. Mint mondta: többen is megfogalmazták, hogy a frakcióban túlélési technika kezd kibontakozni. „Van, aki piros pontokat gyűjt, van, aki lojális kampánybeszédeket tart, mások pedig a visszavonulás különböző módozatait keresik most már. Elemeire esett szét a frakció” - zárta nyilatkozatát Horváth Béla ......... . Kéri J. Tibor to 4*. Népszabadság, 1993.márc.8.
