Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-11 / 8428. szám

Magyar Hírlap, 1993.márc.3.

31

bis győztem a munkál, de ahogy kifejlődőn a szervezetünk, kiderült, hogy kevesen vagyunk és keveset tudunk, ilyen módon csak infarktust vagy agy vérzést kaphatunk.

— Szednek tagdíjai'

— Hogy nézne az ki.’! Megkérdezünk valakit: van szegénység? Igen'.’ Akkor fizess! Pénzre viszont okvetlenül szükség van. az éhségsztrájk alatt százezer forintos telefonszámlát kellett kifizetnünk, j Aki tud. ad harminc forintot évente. tagsági igazolvány nincs, csak egy regisztrált névsor.

— Lemondott a: elnökségről. Lehet, huny tévedek, de úgy látom, mintha maga már tál lenne ezen a társaságon':'!

— Elsősorban a betegségem miatt vonultam vissza, de attól tanok, hogy a mozgalom széthull, mert jönnek a hatalomvágyók. Például Mocsoládról jelentkezett egy volt MDF-es. aki bejelentette, hogy a választásokon a mi színeinkben akar indulni. Még a nevét sem hallottuk eddig.

— Hogy alakult a kapcsolata azokkal, akikkel annak idején együtt indult?

— Nem képesek kidolgozni megfelelő programot. Deák nem tud döntéseket hozni, csak gyanakszik. mindenkiben titkosszolgálati ügy nököt sejt. Nem tudják felvenni a ritmust. Ha megyek valahová, utánam irány ítják a sajtót. Kértem, hogy szerepeljen más is a társaság nevében, ne csak én. de nem vállalják. Napi 50-60 levél érkezett, az is rám várt. Az az igazság, hogy menet közben le kellett volna cserélni őket. lettek volna náluk tehetségesebbek is. de ők ragaszkodtak a hely ükhöz. Az új emberek elkedvetlenedtek és elfordultak a politikától.

— Az utolsó nagy vállalkozásuknak. az aláírási kampánynak van jövője?

— Már régen nincs. Amikor az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ny ilvánította, ezzel be is fejeződött az ügy. Ha tovább csinálják. akkor csak leégés jöhet ki belőle. Mit lehet mondani a sajtónak? Azt. hogy egy hét alatt összesen ezer aláíró akadt? Fejezzük be ezt a témát, legyen elég annyi, hogy mindenképp el kelleti jönnöm tőlük.

— Milyen formában folytatja ?

— Egv pártot szervezek.

— HÓI tart'?

— Beszélgetek emberekkel próbálok kapcsolatokat teremteni. Szociológusokkal, közgazdászokkal tárgyalok. Húsz-huszonöt képviselővel is találkoztam eddig, legalább tízen átlépnének, ha az. új párt megalakulna.

— Gondolom, neveket úgysem mond. de azt megtudhatom, hogy jelenleg melyik párthoz tartoznak?

— Függetlenek. SZDSZ-esek. Szocialistákat nem lehet bevonni, mert az MSZP most emelkedő párt. Ezek az emberek azonban bennünk látnak esélyt, hogy majd újra bekerüljenek a parlamentbe.

— Miért gondolja, hogy azok. akik eddig párthoz tartozó vagy független képviselőként semmiféle jelét nem mutatták annak. Iwgy meg tudják oldani az ország bajait, egyszerre megtáltosodnak attól, hogy egy másik politikai alakulathoz csapódnak?

— Eddig nem volt igazi lehetőségük.

— Én kísérletekre sem emlékszem. Mi a közös az elképzelésükben?

— Azokra számítok, akik tenni akarnak a hazáért.

— Ezt a hazát maga szerint kis vagy nagy ..If-val írják?

— Naggyal.

— Akkor köriilheJiil értem, mire gondol. És milyen tagságra számítanak ?

— A létminimum alatt élőkre és a lecsúszó középosztály ra — ez az osztály lassan eltűnik, az ország végképp kettészakad, szegényekre és gazdagokra.

— Miiven programot kínál nekik'

— Én azt látom alapvető bajnak, hogy nincsenek piackutató szakembereink. akik megkeresnék azokat a speciális termékeket Magyarországon. melyek annyit jelentenének nekünk, mint Svájcnak az órák. vagy Japánnak az elektronika. Lehet. hogy például befőttes gumival be lehelne tömi a világpiacra.

— .Ián már Nyugaton?

— Még nem.

— Én biztos vagyok benne, hogy nem lehet egy olyan terméket kitalálni. mely kihúzna a gazdasági kátyúból egy egész országot. A maga példájánál maradva, ha most befőttes gumi kellene, akkor ötszáz cég startolna rá. még ma este. és nem a jövő hónap végén, mint a magyar ipar tenné. De jó volna, ha még mondana valamit a tervezett programról.

— A vállalkozók érdekeit is felkaroljuk. össze kell bekíteni őket a munkanélküliekkel. El kell magyarázni. hogy ezek a vállalkozók teremtenek majd új munkahelyeket.

I — Ha ez a f eladat magára vár. nem irigylem érte.

— Miért?

— Egy indulati alapon politizáló szegény tömeget kellene összehozni a már csuk presztízs okokból is nyugati kocsiban járó. jól öltözködő vállalkozókkal.

— Már vannak jelek, hogy az értelmiség kapcsolatot keres velünk. orvosprofesszorok, nagyvállalkozók is aláírták a listánkat.

1 Megkerestek a Tiltakozó Középosztálybeliek Társaságától is.

— Tud segíteni nekik ?

— Ha csak azt mondom el nekik. hogy mit ne csináljanak, már érdemes találkoznunk.

— Anyagi támogatást kitől remél?

— Néhány káeftét elhozok magammal a régi szponzoraim közül. Csak 50-100 ezer forintot adnak évenként, de én azt hiszem, hogy jobb sok kicsi, mint egy nagy. amelyik 3 milliót adna. mert ha ez megbukik. azt mondaná, ha én tönkrementem. menj tönkre te is.

— Személy szerint kik állnak közel magához?

— Itt is a volt MDF-eseket említem: Beke Katát. G. Maczó Ágnest, de sokra becsülöm Horn Gyulát is.

| — Irigylésre méltóan széles ská-I lát tud átfogni.

1 — Nagyra tartom llkei Csaba

képzettségét. Szabó Miklóst, a Kiáltás szerkesztőjét. Sok jó tanácsot kaptam már tőlük.

— Mondjon egyet.

— Állandó erőt kell sugározni j kifelé, hogy Kovács János otthon ' láthassa a tévében, hogy ezt az em- I bért még nem félemlítették meg és j nem sikerült megvásárolni sem.

— Még egy utolsó kérdés: meg, jósolná a választások eredményét?

— Én abban sem vagyok biztos, hogy eljutunk a választásokig. Most már olyanokat üzennek nekünk az emberek, hogy kevés már az aláírás, lőni kell.

Valencsik elnézést kér. de indulnia kell. levisszük Kelenföldre, hogy még elkaphassa az esti bicskei vonatot.