Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-11 / 8428. szám
A lo Stampa című torinói nap»' lap kisebD vihart kavart az elmúlt két napban bizonyos KGB-eredetű „dokumentumok" ,' nyilvánosságra hozatalával, | amelyek azt bizonyítanák, hogy a kivégzett magyar mi' niszterelnök, Nagy Imre a 30- as években a szovjet politikai rendőrség ügynöke volt a Szovjetunióban, és több száz ismerősét, elvtársát adta fel.- Kinek az érdekét szolgálhatja az állítólagos KGB-s iratok mostani megszellőztetése? - kérdeztük Vészi Jánostól, a tavaly alakult Nagy Imre Társaság alelnökétől.- Helyes a kérdés: cui prodcst? Azt hiszem, a kezdő lépést valahol a Rogyina című orosz lap körül kell keresnünk, s annak a feltételezett kapcsolatainál a KGB-vel. Emögött orosz belpolitika rejtőzhet, a Jelcin és ellenfelei közötti küzdelemnek lehet ez a része. Vészi János a KGB Nagy Imre-iratairól Kinek az érdekét szolgálják a „dokumentumok”? Innen pattan át a labda Olaszországba, ahol ugyancsak egy belpolitikai mérkőzés zajlik: összeomlóban van az eddigi pártstruktúra, melyben az Olasz Szocialista Párt igen jelentős szerepet játszott. Az olasz szocialisták 1956-ot és Nagy Imrét is zászlajukra tűzték, ezért érthető, miért veri nagy dobra egy észak-olaszországi lap a magyar vonatkozású értesüléseit. Tapintatosan bár, de úgy kezelik az ügyet, hogy bármit ráhúzhassanak vele a szocialistákra. .Jóindulatúnak” is tekinthetném - ha nem volna átlátszó machiavellizmus -, hogy úgy tálalják mindezt: valaki sok mindent elkövetett, de azután hős lett belőle. Annak pedig, hogy egy észak-olaszországi lap közleményét ily nagy figyelemre méltatják Magyarországon, aligha lehet más oka, mint az, hogy ez valakiknek ugyancsak politikai érdekeit szolgálja. Ha azt keresem, melyek ezek az. erők, ugyanazokhoz jutok, akik már 1989-ben is ellenezték Nagy Imre rehabilitálását, mert megérezték: ha az elnyomás és hallgatás évei után személye felemelkedik, akkor az ő egész világuk elsüllyed. Ez pedig akkor az MSZMP volt, amelyik kellő időben igyekezett olyan terhelő dokumentumokról gondoskodni, amelyekkel lejárathatja Nagy Imrét. Ezek a kádáristák nem vesztek ki. Ma is léteznek a szélsőbalon. Nekik még mindig az a céljuk, hogy megsemmisítsék a Nagy Imre-képet. De a szélsőjobbon ugyancsak az a cél lebeg.- Mennyire tekinthetők valódinak a dokumentumok?- A magam részéről a dokumentum kifejezést sem ítélem jogosnak. Legjobb esetben iratokról beszélhetünk, amelyeket a KGB prezentál. A dokumentum kifejezés azért is félrevezető, mert arra utal, mintha tényként kellene kezelnünk bármit is, amit a KGB „bizonyítékgyártó műhelyeiben" papírra vetettek. Magyarországon is ismert, miként működött a KGB hamisitógépezetc. Különben is: ki és mikor azonosította hitelesen „Vologyát" Nagy Imrével? Hamisítványokat kreálni a KGB-nek, amelyik a Wallenhcrg-ügyben is mindenféle álhírrel látta el már a világot, igazán nem kerül sok erőfeszítésébe. Korábban c „dokumentumoknak" hírét sem hallottuk, holott a Nagy Imre elleni, 1955-ben megkezdődött harcban is bevethették volna őket, ha a KGB-s múltja olyan közismert lett volna. S vajon miért nem olvasható egyetlen mondat sem minderről a Nagy Imrc-pcr jegyzőkönyveiben, abban a peranyagban, amelyet KGB-s tisztek irányításával készítettek elő? Hol vannak most egyáltalán ezek a másolatban Magyarországra hozott misztikus iratok? Ki és mikor tanulmányozhatta azokat kritikailag a hazai vagy más elismert külföldi történészek közül?- Megrendítheti-e vajon mindez az utókor Nagy Imréről alkotott képét?- Nem. Ez a diabolikus arc sehogy sem illik ahhoz, ahogyan mi ismertük meg őt: mint antifasisztát, mint aki a földreformért küzdött, mint aki a törvényeseg helyreállításáért harcolt Magyarországon 1953-54-bcn, mint aki megszüntette a kitelepítéseket, internálásokat, amiért máig népszerűség övezi. Nem törheti össze azt a képet sem, amelyet az ’56-os forrdalom és szabadságharc minisztterelnökéről őrzünk emlékezetünkben valamennyien.. Kurcz Béla (A KGB-iratnkróI holnapi számunkban Szűrös Mátyás nyilatkozik.) co ÍO Magyar Nemzet, 1993.márc.3.