Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-11 / 8428. szám
168 Óra, 1993.márc.2. T. GY.: Minden évben bekértük a terveket, mert meghatározott papír-, pénz- stb. keretből kellett gazdálkodni. Kilóra egyeztettük a terveket, ahogy egyik szatírámban meg is írtam, mert abban az időszakban rengeteg szatírát írtam. Tehát ez egyáltalán nem volt illetékességtudat, hanem szinte kényszer. A művek többségéről egy szót se szóltunk. fi - Azért volt, hogy szóltak. A kiadók vezetői Ej cs az írók nem vették-e ezt a felülbírálást RÍ sértésnek? T. GY.: Ebben az országban olyan embert aki soha nem sértődött meg, nem ismerek. Legföljebb a sértettség foka eltérő. De végül is a jobbá tétel volt a szándék. Amit mi tiltottunk, arról komoly vitákat folytattunk. Például Szász Imre Gyertek este kilencre vagy Hernádi Gyula Az ég bátorai cimü könyve volt ilyen. Hernádi könyvével sokat vacakoltunk, aztán mégis megjelent. Annyira azért nem sértődött meg, hogy most el ne jött volna, Sőt ez hozzájárult helyzetének változásához. Tehát tulajdonképpen jótékonyak voltunk. Véj gül is nincs senkivel elszámolnivalóm. Í- Mit jeleni az ön számára az a fogalom, hogy Kiadói Főigazgatóság, kivált most, hogy megjelent egy dokumentumgyűjtemény a hivatal tevékenységéről? HERNÁDI GYULA: Nincsenek túl jó emj lékeim erről az institúcióról. Ez valójában olyan cenzori, centralizáló szervezet volt, amely minden megjelenni készülő könyvet figyelő hálójába vett. így hát örülök annak, hogy ez megszűnt. Azt mondták akkoriban: azért kell. nehogy a kiadók párhuzamosan ugyanazt kiadják. Most már azt se bánom, ha van ilyen párhuzamosság. f»' - Önnek személy szerint is meggyűlt a baja Im annak idején ezzel az igazgatósággal? H. GY.: Persze. Folyton. Először akkor, amikor Kiáltás és kiáltás című regényemet beadtam, teljesen gyanútlanul. Ezután szabá! lyos üldöző hadjáratot indítottak ellenem. El- i képesztö helyzet volt: darabjaimat letiltották, ; a filmekre nem írhattam ki a nevem. I- Tóth Gyula akkor vezetője volt ennek az intézménynek? H. GY.: Hogyne. De én szerettem Tóth Gyulát. Végül is ő áldozat volt, valószínűleg nem is tudta, hogy mi ez az egész. Meg aztán az emberek is valahogy másképp gondolkodtak akkor. Szóval, 6 először is saját maga áldozata volt, hogy ezt egyáltalán vállalta. Aztán a többiek áldozata voít. akik állandóan manipulálták, ha megbánta, ami történt. Mert ő általában jóindulatú volt... !- Nem érezni, hogy olyan nagyon megbánta volna, hiszen kifejezetten büszke arra, hogy 6 akkor abban az intézményben dolgozhatott. H. GY.: Ö arra büszke, mint mindenki, aki a múltban valamilyen funkcióban volt, hogy egy csomó dolgot jól csinált, sok mindenben segítette az embereket. És ezek a pszichológiai tényezők elfedik azokat az elemeket, amelyek rosszak voltak. SZABOLCSI MIKLÓS: Nagyon kellemes, mert minél többet, többfélét tudunk meg saját múltunkról, annál jobb. E- Vannsk-e olyan dolgok ebben a könyvben, amelyek szégyellni valók az ön számára? SZ. M.: Számomra nincs ilyen. A József Attila-emlékkönyv ügye volt nagyon bonyolult eset: akkor nem lehetett kihozni. 1957-essportcsarnoki beszédében ugyanis Marosán kijelentette: József Attilát sose zárták ki a partból. Ez akadályozta aztán az emlékkönyv kiadását. E- Véleménye szerint a Kiadói Főigazgatóság működésére szükség volt abban az időben? SZ. M.: Valamilyen koordináló funkcióra szükség volt, és szükség volna ma is. A Kiadói Főigazgatóság eszmei irányító funkciójára nyilván nincs szükség, de a papirkészlet koordinálására, a tervek egyeztetésére, sőt bizonyos esetek közös megbeszélésére minden szervezett országban szükség van.- ön az Irányított Irodalom című kiad- R vány szerkesztője. Mit tart lcgérdckescbb- Si nek a kötetben? VERES ANDRÁS: Válogatásomba eleve az került be, amit igazán érdekesnek tartottam. Sok adatot is tartalmaz ez az összeállítás. Közli például azt, hogy egy-egy évben milyen könyvek jelentek meg, s mely könyvek nem. De az is tanulságos, hogy ki mennyit keresett. 1971-ben Berkesi állt a jövedelmi lista tetején, elöl volt Illyés Gyula, és eléggé előkelő helyet foglalt el Csurka István. Nagyon alul kullogott viszont például Weöres Sándor. E- A Kiadói Főigazgatóság egykori irányítói, úgy tetszik, nem éreznek semmiféle szégyellnivalót abban, hogy ez a hivatal akkor működött, és úgy, ahogyan... V. A.: Nehéz a múlt árnyékát átugrani, bár sokan ezzel is kísérleteznek. De valóban megvolt a maga ésszerűsége is a Kiadói Főigazgatóságnak. Volt létének olyan logikája is. amelyet ma is értünk. Most’például különböző kiadóknál párhuzamosan, olykor három helyen jelenik meg ugyanaz vagy majdnem ugyanaz. Ezt pedig én energiapazarlásnak tartom olyan országban, mint a miénk, amelyben tudnivalóan korlátozott a tőke. A kulturális tőke is. De az is nyilvánvaló, hogy a Kiadói Főigazgatóságot elsősorban meghatározott politikai szándékok hozták létre. Az intézmény ki is szolgálta ezt az akaratot, de egy ponton túl elkezdett önállósulni. Ez pedig aztán egészen odáig ment, hogy a hatvanas “évek-közepe “táján Aczél György egyszerűen nem neveztetett ki senkit a Kiadói Főigazgatóság élére... I- Vagyis annyira tökéletesítette az akkor divatos „kézi vezérlést'', hogy ezt is ö irányította? V. A.: Igen, mert mivel nem volt kiadói főigazgató, a főigazgató-helyettesekkel - akik közvetlen főnök híján helyzetüket is bizonytalanabbnak érezhették - könnyebb volt szót értenie. I- Az ön számára az, hogy ez a könyv most megjelent, kellemes vagy kellemetlen esemény?
