Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)

1993-03-09 / 8426. szám

Népszabadság, 1993.márc.2

20

ha már az önkormányzati törvényről beszélünk, hadd említsem meg, hogy valójában ezzel kapcsolatban rúgta fel az SZDSZ a paktumot. Tudniillik az volt a megállapodás, hogy az önkormányzati törvénynek csak az alkotmányos tételei legyenek kétharmadosak. Igen ám, de ettől a szabaddemokraták a törvény tárgyalása kezdetén eltértek. Tölgyessy Péter a parlamentben ugyanis úgy nyilatkozott, hogy az SZDSZ szerint az egész önkormányzati törvény kétharmados. Ha máshogy nem, akkor úgy, hogy a több mint száz paragrafust be kell építeni az alkotmányba. Ez természetesen közjogi és alkotmányjogi képtelenség volt.- Azt hiszem, nincs abban semmi meglepő, hogy az ellenzék bővíteni, a koalíció pedig szűkíteni akarja a kétharmados törvények, rendelkezések körét.- A gondot az jelenti, hogy ezek a törvények már túlmennek a legalapvetőbb kérdéseken. Másfelől a mi helyzetünkben, amikor az építkező országnak parancsoló igénye, hogy a pártállami jogrendszer helyébe lépő jogintézmények megszülessenek, az ország talpra állításáért felelős kormányzat, illetve a koalíció sajátos dilemma elé kerül: vagy nem lesz törvény, vagy olyan törvény jön létre, amely a kormányzati erő politikai filozófiájától lényegesen eltérő, inkább az ellen-zéki pártok politikai programjához közelebb álló értékeket képvisel. Nyilvánvaló, hogy sem az előbbi, sem ez utóbbi nem vállalható. így aztán a kétharmados törvények a kisebbségben levő ellenzéki erők számára jelentenek méltánytalanul előnyös pozíciót. Nemrégiben hazánkban járt egy nyugalmazott francia igazságügy-miniszter, aki megismerkedve a problémával a következő ironikus megjegyzést tette: „Ez óriási találmány, az ellenzék határozza meg a törvények tartalmát és a kormánykoalícióé a felelősség!”- Hadd fordítsam meg a kérdést. Ha az egyes alapvető fontosságú törvények esetében nincs konszenzus, fennáll az a veszély, hogy négyévenként, amennyiben a politikai erőviszonyok megváltoznak, újra és újra előkerülnek majd bizonyos törvénykezési témák. Ad absurdum: négy évig konzervatív, négy évig liberális, négy évig szocialista szellemiségű törvények fogják szabályozni az életünket.- Ez a veszély valóban létezik, de még mindig kisebb problémát jelenthet annál, hogy nem születnek meg a törvények vagy csak torzók keletkeznek helyettük. Mégis remélem, ha netán a mai ellenzék veszi át a kormányzást - ami, remélem, nem így lesz - akkor lesz annyira józan, hogy az akkor aktuális napi politika kérdéseire válaszol majd, és tartózkodni fog az egyszerű többséggel elfogadott, bevált alkotásaink felborításától. Vannak jelek, melyek már most azt mutatják, hogy egyes ellenzéki .erők felismerve eddigi tévedésüket, igyekeznek korábbi álláspontjukat korrigálni és azt a választókkal elfeledtetni. Emlékezzünk csak a Fideszre, milyen eltökélten ellenezte a kárpótlás minden formáját! Ma már egyes fideszes képviselők a kárpótlási rendszer tökéletesítésének jelmezében igyekeznek tetszelegni. Csak teoretikusan mondom: ha a Fidesz 1994-ben mondjuk kormányzati pozícióba kerülne, a 'választók miatt százszor meg kellene gondolnia azt, hogy kezet emel-e a kárpótlási törvényre.- Arra a kárpótlási törvényre, amely többször is megfordult az Alkotmánybíróságon. Mi a véleménye az Alkotmánybíróságról?- A jogállamiságnak nem szükségszerű velejárója az Alkotmánybíróság intézménye. A tapasztalat azt mutatja, hogy főként azokban az országokban van nagyobb igény alkotmánybíróságra, amelyekben kemény diktatúrák után épült ki a demokrácia. A hazai helyzetet illetően a jogászok és politikusok körében úgy él, hogy elsősorban az állampárt részéről volt olyan számítás, miszerint az Alkotmánybíróságra azért lenne szük; ség, hogy útjába tudjon majd állni egy esetleges radikális törvényhozói tevékenységnek.- Tulajdonképpen ezt többször meg is tette: a kárpótlástól az elévülési törvényig.- Én nem látom igazán e számítás beigazolódását. Végül is a magyar törvényhozás nem mondható radikálisnak, törvényalkotási tevékenységünkre nem jellemző a szélsőségesség. Tehát ilyen értelemben vett fékező szerepről nem lehet beszélni. Más kérdés, hogy mindenütt, ahol működik alkotmánybíróság, ott az a

! legfontosabb funkciója, hogy jelezze a parlament tevékenységének alkotmányossági korlátáit. Ez számos országban feszültséget keltett a törvényhozás és az alkotmánybíróság között. A magyar országgyűlés eddig csak két lényeges kérdésben „ütközött bele” az Alkotmánybíróság szabta korlátba, mégpedig a kárpótlás és az igazságtétel ügyében. Ezek a konfliktusok - összehasonlítva a 60-as évek német törvényhozásának és alkotmánybíróságának „csatáival” - nem mondhatók rendkívülieknek. Az Alkotmánybíróság működésének egészét tekintve a parlamentnek nincs oka feltételezni, hogy a bíróság kerékkötője lenne törekvéseinek. Ami a két ütközést illeti, a

kárpótlás kérdésében sikerült olyan megoldást találni, amelyet utóbb az Alkotmánybíróság sem kifogásolt. Bízunk abban, hogy az igazságtétel ügyében is sikerült az Alkot-: mánybíróság szemléletének megfelelő rendezést találnunk.! Ezt azért fogalmazom így,' mert - bár tiszteletben tartjuk az Alkotmánybíróság döntését - változatlanul úgy látjuk, hogy a korábbi törvény sem volt alkotmánysértő. Mindkét kérdésben egyébként annak tudatában alkottuk meg a törvényeket, hogy azok összhangban vannak az alkotmánnyal.- Az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatban az egyik legvitatottabb kérdés az úgynevezett „láthatatlan alkotmány”. Sólyom László elnök ennek lényegét úgy fogalmazta meg, hogy az Alkotmánybíróság határozataiban az alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapját fejti ki, Ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma meg gy akran a napi politikai érdekből módosított alkotmány fölött az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál. Mi erről a véleménye?- A „láthatatlan alkotmánynyal” kapcsolatos gondolatmenetet nem tudom osztani. Ennek a felfogásnak a képviselői ugyanis azt állítják, hogy az írott alkotmányos tételeken túl is lehet az Alkotmánybíróságnak további téziseket levonnia. Én azt el tudom fogadni, hogy egy írott tételből el lehet jutni egy újabb, le nem írott tételig. Csakhogy valahol meg kell húzni a határt, mert különben olyan területre téved az Alkotmánybíróság, amely már alkotmányozásnak minősül. Márpedig ez nem az Alkotmánybíróság, hanem az Országgyűlés, a törvényhozás kompetenciájába tartozik. Meg kell jegyeznem: a gyakorlatban az alkotmánybírák ritkán tévedtek az alkotmányozás területére. Súlyos problémának tartom az Alkotmánybíróság által megszabott határidők kérdését is. Abban igazuk van, hogy az egyes törvényeknek időben meg kellene születniük. Mégis úgy gondolom, hogy - főként a kétharmados törvények esetében - teljességgel illuzórikus és hibás ilyen követelményt az alkotmányos működés fogalmi elemeként kezelni, illetve a törvényék megalkotására konkrét határidőket megszabni. A parlament működésének ugyanis nemcsak egy adott törvényjavaslat elfogadása, hanem olyr kor annak elvetése is természetes velejárója. A prioritások meghatározása is a törvényhozás, és nem az Alkotmánybíróság felelőssége. Kritikus észrevételeim mellett is, úgy látom, hogy’ egészében az Alkotmánybíróság megfelelően látja el feladatát, s összességében pozitív szerepet tölt be az állam működésében.- Mikor lesz új alkotmány?- Először is: a mostani alkotmány alapján is jól működik az ország közjogi élete. Mégis egyetértek azzal, hogy az eddigi alkotmánymódosítások eredményeit integrálni kellene, s már csak jelképesen is fontosnak tartanám, ha nem az 1949-es - igaz, többször is módosított - alkotmány, hanem egy új alkotmány lenne az alaptörvényünk. Szerintem ebben a parlamenti ciklusban már nem lesz idő új alkotmány elfogadására.- Milyen kérdéseket kellene rendezni az új alkotmányban?- Nem megoldott az ügyészség alkotmányos helye. Sokan nem tudják, hogy az ügyészség önálló hatalmi ágként való működése szocialista találmány, kizárólag a szovjet modellben létezik A legtöbb modem jogállamban az ügyészség az igazságügyi kormányzat alatt működik. Személyes véleményem szerint az új alkotmányban le

I kellene fektetni a négyszintű i igazságszolgáltatási rendszer | alapjait is. Ez azt jelentené, ihogy a megyei bíróság és a 'Legfelsőbb Bíróság között egy 'újabb szint, a táblabíróság is megjelenne. Ez természetesen az igazságszolgáltatásban a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosításától is függ. Ugyancsak megfontolandónak tartom a kétkamarás parlament kialakítását. Ebben a modellben a képviselőház az ország népének közvetlen, területi tagolódású, tisztán politikai képviseletét jelenítené meg - alapvetően többpárti struktúrában. A második kamara - a képviselőházhoz képest szőkébb hatáskörrel - a különböző, nem pártrendszerü érdekeket jelenítené meg. Ennek keretében szükségesnek érezném az önkormányzatok képviseletének és más érdekképviseletek bevonásának végiggondolását. Helyesnek tartanám, ha a második kamarában helyet kapnának az egyházak, az egyetemek, a különböző kamarák és az Akadémia képviselői is.

Sereg András