Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-04 / 8408. szám
Népszabadság, 1993.jan.30. 1 9-i-Milyennek látják az ellenzéki pártok helyzetét és milyennek a legnagyobb kormányzó pártét? Szükség van-e minél izmosabb civil mozgalmakra, és hol van, egyáltalán van-e ezekben 'helyük a pártpolitikusoknak? Kell-e és ha igen, milyen mértékben együttműködniük az ellenzéki pártoknak? Egyebek között erről beszélgettünk Horn Gyulával, a Szocialista Párt elnökével és Orbán Viktorral, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjével.- Haragszanak még egymásra? Orbán Viktor: - Nincsenek személyes indulataim vagy érzelmeim Horn Gyulával szemben. Az más kérdés, hogy neki is megvan a véleménye a Fidesz politikájáról, nekünk pedig a Szocialista Pártéról. Azon túl vagyunk, hogy utáljuk egymást. A rendszerváltás előtt Horn Gyulát a másik oldalon álló embernek tartottam. Más dolog, hogy mellette sokkal rosszabbak is álltak, akikkel szemben végre kellett hajtani a rendszerváltást. Horn Gyula: - Egyetértek azzal, hogy személyes érzelmek nem befolyásolhatják egy adott párt képviselőjének a megítélését. Nem a háta mögött, hanem a nyilvánosság előtt többször is elmondtam, hogy miért nem értek egyet Orbán Viktornak a Nagy Imretemetésen mondott beszédével. Mint ahogy neki joga volt megtartani ezt a beszédet, nekem is jogom volt véleményt formálni róla. Nem értek egyet abban, hogy az előző rendszerben szemben álltunk volna egymással. Annak viszont örülök, hogy Orbán Viktor nem sorol a rendszerváltás ellenzőinek táborába. Mint ahogyan én sem veszem egy kalap alá az akkori aktív és passzív ellenzéket. Az utóbbiak közül került ki a mai kormánypártiak többsége. Nem mosakodás, de az elmúlt két, két és fél évben semmi rosszat nem mondtam a Fidesz politikájáról. Ellenkezőleg. A magyar parlamentben két olyan párt van, amely következetesen tartja magát választási programjához. Ez a Fidesz és a Szocialista Párt.- Tíz nappal ezelőtt Horn Gyula, a Szocialista Párt elnöke levelet irt Áder Jánosnak, a Fidesz-választmány elnökének. Ebben a szocialisták nyilvános vitát javasolnak a két párt szakértőinek részvételével egy sor gazdasági, szociális, kulturális és oktatási kérdésben. Miért éppen a Fidesz volt a címzett? H. Gy.: - A kormánypártoknak eszembe sem jutott elküldeni egy efféle levelet. A kormány politikájával naponta szembesülünk, erről vitatkozunk a parlamentben. Ez a kormányzat nem felel meg a követelményeknek, politikája sok területen csődöt mondott. Ennél fájdalmasabb, hogy a kormány nem is nagyon kíván párbeszédet folytatni az ellenzékkel. Az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt nem is reagált a szocialisták hatpárti tárgyalásokra vonatkozó javaslatára. O. V.: - Én hízelgőbbnek éreztem Horn Gyula nekünk címzett levelét. Mi egyfajta megtiszteltetésnek vettük a Szocialista Párt ajánlatát. Közvetett beismerésnek vettük, hogy az MSZP úgy véli: az 1994-es választásokon az állampolgárok nem az MDF és a Fidesz, az egyik ellenzéki párt között fognak majd dönteni, hanem mondjuk a Fidesz és az MSZP között. Előrehozott választási küzdelemnek tekintettük a javaslatot. A cél persze nemcsak a két párt küzdelme lehet, hanem a kettő közötti esetleges azonosságok felmutatása is. A szemben álló felek a későbbiekben együttműködő partnerekké is válhatnak, ami sok mindentől függ. Egyébként jónak tartjuk az MSZP indítványát. A hét elején tartott együttes ülést a Fidesz parlamenti frakciója és országos választmánya. Azt javasoljuk, hogy a Fidesz-kongresszus után először a két párt vezetője csapjon össze, és ennek láttán folytatható a szakértői vita. H. Gy.: - Egyébként azért is a Fidesznek küldtük el javaslatunkat, mert a fiatal demokraták reagáltak a legtöbbször és a legélesebben az MSZP májusi kongresszusán történtekre. A Fidesz reagálásaiban több olyan elem volt, amely vitára ingerelt. Főleg az zavart minket, hogy a Fidesz képviselői szerint az MSZP minden társadalmi rétegnek ígéreteket tesz, ráléptünk a szociális demagógia útjára és hogy a Szocialista Párt eurokommunista párt. Ez egyszerűen nevetséges. A másik, amiért őket szólítottuk meg, az az, hogy mi tényleg komolyan vesszük a Fideszt, és a választások előtt jó lenne megvitatni a legfontosabb gazdasági és szociális kérdéseket. Végül, a kormány azzal vádolja az ellenzéket, hogy nem tud alternatívát felmutatni, nincs is markáns ellenzéki párt. Egy Fidesz-MSZP-vita felmutathat ellenzéki alternatívát. A közvélemény igényli, hogy az ellenzék az eddigieknél konkrétabban fogalmazzon. O. V.: - Az MSZP májusi programja alapján továbbra is azt valljuk, hogy' az MSZP eurokommunista arculatot látszik ölteni, és hogy a párt a parlament szélsőbaloldalán foglal helyet.- Mivel tudják ezt bizonyítani'1 O. V.: - Elsősorban a pártnak az állami tulajdonhoz való viszonyával. Legfontosabb gazdaságpolitikai'kritikánk: az MSZP fedezet nélkül ígér mindenkinek mindent. H. Gy.: - Minden vitában benne vagyok, ha az érvek felhasználásával és nem minősítéssel folyik. Azt Orbán Viktor sem gondolja komolyan, hogy a nyugati eurokommunista pártok a parlamentjük szélsőbaloldalán foglalnak helyet. Azért, mert a parlamentben nincs több baloldali párt, az MSZP nem a szélsőbaloldalon foglal helyet.- Nem volt elég önöknek abból, hogy Antall József miniszterelnök úr sokszor mániának minősítette a hatpárti tárgyalásokra vonatkozó javaslatokat, amelyek állítólag a „népfrontos politizálást” elevenítik fel? O. V.: - Megértem a miniszterelnök úr mondatait, mert héhez úgy elutasítani egy hatpárti javaslatot, hogy az ember értelmes dolgot mondjon. Az ország temérdek bajjal küzd. Hosszú távon haszhálható törvényekre lenne szükség, olyanokra, amelyek nemcsak egy parlamenti ciklusra szólnak. Az ország közvéleménye rendkívül elégedetlen a kormány tevékenységével. A kaotikus kormány képtelen egységes politikát folytatni, nemzetközi tekintélye fogytán van. Az ellenzék nagylelkű ajánlatot tesz, ha kész a tárgyalásokra, amelyeket nagyon nehéz és nem iá sikerül a közvélemény előtt visszautasitani. Az átlag állampolgár nem érti, hogy mit jelent, ha Antall József azt mondja, hogy elege van a mániákus népfrontos politikából. Az átlagember megoldást vár az inflációra, a munkanélküliségre, de ilyenek nem születnek. H. Gy.: - A miniszterelnök azt is mondta, hogy nem érzi a helyzetet válságosnak, amelyben ilyen tárgyalásokra lenne szükség. Ezzel szemben az a helyzet, hogy még jó néhány kétharmados törvényt meg kellene alkotni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hatpárti megegyezés nélkül nem lehet kétharmados törvényeket hozni. Van olyan híresztelés is, amely szerint a hátralévő időben a kormány nem hajlandó kétharmados törvényeket előterjeszteni. A rendőrségi törvény meghiúsulása veszélyeztetné a közbiztonság megszilárdítását. A másik igen fontos megjegyzés: igenis gazdasági és szociális válság van, méghozzá mélyülő válság. Minimális megegyezésre lenne például szükség például az adópolitikában, a ‘ deviza-, valamint a költségvetési, politikában. Ugyanilyen megegyezésre lenne szükség a szociális szférában is. i Ha erre nincs kormányzati hajlandó' ság, akkor ez csak azt bizonyítja, amit az elmúlt két és fél év tapasztalata mutatott: ez a kormány nem tud és nem is akar szembenézni a társadalmi valósággal. O. V.: - A kormányfőnek jogában áll elutasítani az ilyen javaslatokat. H. Gy.: - Én nem a jogát vitatom. A kormányfőnek meg kellene próbálnia beleélni magát mások gondolkodásába, érdekeibe. Meggyőződésem, hä a hatpárti megállapodással valamit javulna a helyzet, azzal többet nyerne a kormányzat és az ország, mint az el- I lenzék. A kormányzat ezt képtelen be- 1 látni. Az MDF országos gyűlésén hiába vártam a sokak által beígért vagy remélt politikai stílusváltásra.- Látnak-e olyan veszélyeket a kormány politikájában, amelyek a következő másfél évben helyrehozhatatlan károkat okoznak? H. Gy.: - Meglehetősen nagy a veszélyérzetem: nincs messze az az idő, amikor Csurkáék szellemisége uralja majd a legnagyobb kormányzó pártot. - Most riogat bennünket? H. Gy.: - En nem riogatok senkit. Az MDF-kongresszuson semmi jelét nem láttam annak, hogy az arra hivatottak közül bárki is visszautasította volna Csurka már ismert téziseit. A pártegység megőrzése érdekében nem engedték kikezdeni Antall József személyét. Ezzel egyet tudok érteni, mert ha ez ellenkezőleg történik, akkor az mérhetetlen károkat okozott volna az országnak. Ha Csurka koncepciója a hivatalos politika szintjére emelkedne az MDF-ben, akkor ez Magyarország számára igen súlyos nemzetközi és belföldi következményekkel járna. Úgy vélem, hogy az MDF-kongresszuson ezt a veszélyt csak pillanatnyilag hárították el. Tűzoltás történt. Immár sokadszorra Antall József nem ment végig az úton, mert az történt, hogy ■ azok is úgy érzik, hogy1 .tovább nyo.mulhatnak. akik Csurka István mögött sorakoztak fel. Én lennék a legboldogabb, ha a veszélyérzetem nem igazolódna be. Különösen aggasztónak tartom, hogy az MDF körül, a párt patronálásával sorra jönnek létre olyan Patthelyzet van, kultúrkampf lesz Beszélgetés Horn Gyulával és Orbán Viktorra] politikusokról, pártokról és civil mozgalmakról
