Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-04 / 8408. szám

Népszabadság, 1993.jan.30

szervezetek, körök, mozgalmak és alapítványok, amelyek Csurka szellemiségét megpróbálják erővé formálni a társadalom bizonyos rétegeiben.- A miniszterelnök azt állítja, hogy kívülről szítják az MDF-en belüli ellentéteket.

H. Gy.: - Elnézést kérek. Annak a pártnak már rég le kellett volna von- i nia a következtetést, amelyet kívülről fel lehet bomlasztani. Ezt a receptet már többen próbálták alkalmazni a múltban. Az a párt, amelyet kívülről fel lehet bomlasztani, megérdemli, hogy megszűnjön. A Szocialista Pártban is platformszabadság van, de senki sem talál szélsőjobb-, vágj' szélsőbaloldali nézetet az MSZP-ben.

O. V.: - A kormányzó pártokon belüli ügyek mindig jóval jelentősebbek a kormányon nem lévő pártok ügyeinél. Az előbbiek ugyanis mindenkit érintenek, éppen ezért indokolt, hogy az MDF ügyeiről beszéljünk. Mulatságos és gyermekded az az állítás, hogy az MDF belső problémáit kívülről szítják: Mindez mosolyt csal az ember ajkára, főként ha figyelembe vesszük, hogy7 milyen kijelentések hangzottak el a párt kiemelkedő embereinek szájából az MDF-ről az elmúlt időszakban. Antall József például egyfolytában arról beszél, hogy az MDF-nek modem, jobboldali, jobbközép párttá kell válnia. ■ Ezzel szemben Lezsák Sándor azt hangoztatja, hogy az MDF sosem lesz jobboldali párt. Álljon meg a menet! Kinek van igaza? A Magyar Fórumban azt írják, hogy Antall Józseffel már nem lehet eséllyel készülni a következő választásokra, majd Antall József azt mondja, hogy nem akar disznóólát hagyni maga mögött. Ezeket nem az ellenzék adta a miniszterelnök szájába.

Ami a szélsőjobboldalt illeti, nem vagyok annyira pesszimista, mint Hóm Gyula. Sokkal gyengébbnek látom a pozícióit. Látok rá esélyt, hogy a szélsőjobboldali veszély ne növekedjék meg.- Mire alapozza ezt?

O. V.: - Ez a veszély akkor válna igazán komollyá Magyarországon, ha azok az intézmények kezdenének megrendülni, amelyek a parlamentáris demokrácia fenntartását szolgálják. Nagy’ fenyegetés lenne, ha a kormányzat formálissá tenné a bírói függetlenséget. Erre volt kísérlet, de a folyamat megakadt. Ugyancsak nagy baj lenne, ha megkísérelnék jogkörében megkurtitani az Alkotmánybíróságot. A rendőrség és a honvédség szerencsére távol tartja magát az ideológiától, a politikai befolyásolástól. Szélsőjobboldali diktatúrát azért nem lehet ma nálunk bevezetni, mert nincs meg a belső erőszakszervezetek hozzájárulása, és nincs meg hozzá a külső támogatás sem. Az ember nem alszik nyugodtan, ha egy kormánypárti politikus azt mondja, hogy 1994-től magyarnak magyar lesz az ellenzéke. Ma a kormányzó pártok nem veszélyeztetik az ellenzék működését.

Nem az egyetlen, de az egyik lehetséges forgatókönyvnek tekintem azt, amelyet Horn Gyula mondott, Ez pedig az, hogy az MDF országos gyűlé’sén nem ért véget a mérkőzés. Nem az a lényeg, hogy hány embere van Csinkának vagy Antalinak az elnökségben. Az a fontos, hogy kinek van manőve•4 í> KJ

rezési lehetősége.- Kinek van?

O. V.: - Ma Antall Józsefnek nincs,

< Csurka Istvánnak pedig hihetetlenül megnőtt a manőverezési lehetősége. Antalit rászorították arra a pályára, amelyen Csurka István programját kell végrehajtania. Ez volt az MDF országos gyűlésének az üzenete.

H. Gy.: - Nekem azért nagyobb a veszélyérzetem, mert az országban patthelyzet van. A kormányzat bebizonyította, hogy képtelen normálisan irányítani az országot, az ellenzéknek pedig nem volt és ma sincs lehetősége bebizonyítani, hogy másként is lehet. Patthelyzet van abból a szempontból is, hogy az emberek mielőbb radikális változásokat szerettek volna. Ezekkel azonban 1994-ig várni kell. Ha tovább romlik az emberek helyzete - Csurka épp erre épít -, akkor meg lehet lovagolni a széles körű elégedetlenséget. A csalódott tömegekhez odacsapódhatnak olyan emberek is, akik kevésbé árnyaltan elemzik a politikai helyzetet. Engem nem is annyira Csurka és társainak nézetei érdekelnek, hanem tezok fogadtatása gondolkodtat el. Olyan közegről van szó, amely rögtön ugrik, ha a Vezér valami radikálisát I mond. A társadalom kis része ez, de a ’történelmi tapasztalat azt mutatja,

I hogy épp ez a maroknyi embercsoport ! adott esetben fel tudja forgatni az orj szágot. Olyan közhangulat alakulhat j ki, amelyben a kudarcokból való kivezető utat, a megoldást épp Csurkáék táborában találja meg. Elképzelhető, hogy az MDF-ben megváltozik a helyzet.

O. V.: - Ahol én veszélyt látok, az a kultúra. Itt kultúrkampf lesz. Pontosabban most is van már, de ez csak erősödni fog. Az MDF szekcióüléseinek dokumentumai nem hagynak kétséget efelől. A rádió, a tévé, a sajtó és a •pedagógusok megdolgozásáról, a diájkok agyának átmosásáról van szó. Azt ! mondták az MDF-kongresszus illetéikes szekcióiban, hogy ma még nincs hozzá pénz, de 1993 végére lesz. Szá- I molni kell a szellemi átgyúrási kísérletekkel! Szellemi átnevelő tábort akarjak csinálni az országból. Személy szerint, de a generációmat is sérti ez, mert úgy tekintenek ránk a kormánypárti urak, mint egy elfuserált gépezetről lekerült elfuserált nemzedékre. Szerintük mi vagyunk az elmúlt negyven év selejtje, szemben velük, akik a Horthv-érából még hordoznak valami kiválóságot az agyukban.- Ebben a helyzetben milyen legyen az ellenzéki pártok viszonya?

H. Gy.: - Az ellenzéki pártok együtt is működnek és ellenfelei is egymásnak. Nagyon bízom abban, hogy’ 1994- re a választáson induló pártok aláírják az etikai kódexet. Az ellenzéki összefogás legutóbb abban nyilvánult meg, hogy imponáló egységben szavaztunk a médiatörvény elfogadása ellen. Az

ellenzéki pártoknak eközben meg kell őrizniük önálló-arculatukat. Az állam I szerepét vagy’ a tulajdonformákat illef tőén például megoszlik az ellenzék véí leménye. Szó sincs arról, hogy a Szoci- 1 alista Párt az állami tulajdon egved• uralmát vagy a paternalista gazdaságj irányítást akarná. Jó lenne, ha a vá- i lasztásig terjedő időszakban olyan konzultáció kezdődne a három ellenzéki párt között, amely feltételezné, hogy a ’94-es választások után ezek a pártok komoly hatalmi tényezőt jelentenek majd. A programok egyeztetése nélkül elképzelhetetlen bármiféle koalíciós megállapodás.- Orbán Viktor egy interjúban azt mondta, hogy a Demokratikus Charta nem más. mint az ellenzéki pártok politikai együttműködésének trójai falova. Ma is igy gondolja?

O. V.: - Van egy’ budapesti értelmiségi réteg, amely úgy érzi, hogy az I MDF szellemi tisztogatási kísérleteivel I szemben csak a három ellenzéki párt I együttműködése állhat szemben.

I Rendre olyan helyzetet teremtenek, j amelyekben az ellenzéki pártoknak i kell mosakodniuk, hogy önálló arcula\ tűk volna, vagy mert nem akarnak el! lenzéki koalíciót. Holott azoknak kellene magyarázkodniuk, akik az ilyesmit propagálják.- Ez hiúsági kérdés?

O. V.: - Ez nem az, de azt hiszem, hogy jobb a normális munkamegosztás a pártpolitikusok és a politikával is foglalkozó értelmiségiek között. Örülök annak, amit Horn Gyula mondott ! az ellenzéki pártok viszonyáról, mert ; nem kell visszautasítani egy annál í szorosabb együttműködést, mint ami! lyent ő most felajánlott. Szerintem is j komoly különbségek vannak az ellen! zéki pártok között. Semmi szükség nincsen előzetes koalíciós tárgyalások: ra. Az ellenzéki pártoknak továbbra is olyan viszonyban kell lenniük egymással, hogy ha a szükség úgy hózza. akkor az érdemi együttműködésre, akár a koalícióra is készen álljanak. A Fidesznek ugyanezt kell tennie a kormányzó pártokkal is, annak ellenére, hogy rendre visszalökik a kinyújtott kezet. Ahol lehet,, a törvényelőkészítés során meg kell próbáim tárgyalni az egyes minisztériumok képviselőivel is.

H. Gy.: - Ami a Demokratikus Chartát illeti, a pártok mellett igenis szükség van a civil szervezetekre, mozgalmakra, akciókra. Ezek a szervezetek gyakran nagyobb hatással vannak a közvéleményre, mint egy-egy párt. Ezt bizonyította a tavaly szeptemberi Charta-tüntetés. Az ilyesmire mindenképpen szükség van. Nemcsak azért, mert a másik oldal is ilyesmit szervez, hanem azért, mert az embereknek bátorítást kell adni.

O. V.: - Egyetértek azzal, hogy mozgalmakra és akciókra szükség van, így a Chartára is. A Charta vezetésében lényegét tekintve két párt, az SZDSZ és az MSZP első, második vagy harmadik vonalbeli politikusai is jelen vannak. Ahelyett, hogy civil mozgalomként engednék működni a Chartát, rátelepednek.