Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-03 / 8407. szám

Magyar Hírlap, 1993.jan.28.36

nagyobb engedményekre is hajlandóak a közeledés reményében.

Domokos Géza, az RMDSZ leköszöni első elnöke nagymestere volt a román politikai élet zavaros vizein a zátonyok kikerüléséhez szükséges manőverezéseknek. E kormányzói bravúr eredménye az lett, hogy három esztendőnyi vitorlázás után a hajó épségben maradt ugyan, ám a megtett út elég kevésnek tűnik. Nincs mit szépítgetni a dolgon: Domokos Géza visszavonulásának ez a valódi oka.

A szövetség új elnöke, Markó Béla 23 esztendővel fiatalabb elődjénél. Sokatmondó, hogy míg az

1991-es marosvásárhelyi kongresszuson csekély különbség alakult ki az akkori két elnökjelölt — Domokos Géza és Szőcs Géza — között, addig Brassóban Markó Béla megszerezte a szavazatok kilencven százalékát. Az elismert költőt két és fél esztendő szenátusi csatái valószínűleg harcos politikussá edzették. de a társkereső dialógusra való hajlam sem hiányzik eszköztárából. A bukaresti rádiónak adott nyilatkozatában kifejtette: mindig készen áll a párbeszédre a demokrácia irányába nyitott román politikai csoportokkal.. Úgy érzem, az új elnök legalább olyan mértékben elfogadtatja magát a bukaresti politikai körökkel, mint amennyire ez Domokos Gézának sikerült.

A megmaradás és az önmegvalósítás második számú kulcskérdése a romániai magyarság számára az, hogy az RMDSZ-en belül miként sikerül majd a különböző irányzatok között megteremteni az összhangot és egységesen fellépni akkor, amikor a kisebbség érdekei így kívánják. Több megfigyelő észlelte, hogy a brassói kongresszus néha a magyar parlament tükörképévé vált: konzervatív, kereszténydemokrata, kisgazda-, liberális és szociális nézetek ütköztek, sokszor nagy csattanások közepette. Markó Béla még elnökké választása előtt kifejtette a budapesti rádió tudósítójának, hogy „ez az ellentmondás benne van az RMDSZ helyzetében”, és így tulajdonképpen feloldhatatlan. A jövőben is lehetetlen lesz mindig konszenzusra jutni, a konszenzust mégis keresni kell, mert egyes ’ helyzetekben az RMDSZ-nek kö- I telező az egységes fellépés. Ha a szövetség a harmadik kongresszus 1 után rátalál a legmegfelelőbb stratégiára e rettenetesen kemény ellentmondással való együttéléshez, akkor óriási lépést tesz előre a sikeres politizálás útján.

Feszültség azonban így is marad épp elegendő. A kongresszus határozatai csak részben világították meg a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonój mia elnyerésének módozatait. Na- I gyón sokat kell még tenni a kettős I kötődés, a román államhoz és a i magyar nemzethez fűződő párhuzamos kapcsolatok tisztázása érdekéj ben. Továbbra is háttérben maradtak az égető gazdasági problémák, és még olyan egyszerűnek látszó i kérdéseket sem oldottak meg min' denütt, mint az RMDSZ-tagdíjak i begyűjtése, egyebek. Nehéz munka vár tehát mindenkire, aki az RMDSZ ügyeiben tevékenykedik.

Biztató viszont a magyarországi politikusoknak az a pártállásuktól független ígérete, miszerint az erdélyi magyarság támogatását nem fogják itthon belpolitikai aprópénzre váltani. Ennek pesze nem azt kell jelentenie, hogy odaát nem nyúlnak nagy reménykedéssel az anyanemzet segítő kezéért...