Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-26 / 8422. szám
28- a végrehajtó apparátus kiépítése;- magyar kulturális autonómia;- magyar helyi önkormányzatok szövetsége. Az autonómia azon formái, amelyek egyesek szerint ütköznek a jelenlegi alkotmánnyal, a második lépcső tárgyát képeznék:- magyar területi autonómia.- társnemzeti státus azösszmagyarság számára. Valóra váltásuk az alkotmánymódosítás függvénye, tehát Románia valódi rendszerváltásának lenne következménye és része. A komplex magyar autonómia kétlépcsős megvalósítása nonkonfrontativ, idomul a lehetőségekhez - a szó pozitív éneimében mérsékelt, reálpolitikai út. Az első lépcső megvalósítása a in. Kongresszus által jóváhagyón köztes struktúrát. valamint célprogramot feltételez az önkormányzati struktúra kiépítésére. A valóra váltás esélyei Az emancipáció célja egy magasabb szabadságfok elérése, melynek énelme az akadálvmentesebb fejlődés, gyarapodás. Esélyét a szemben álló érdekintenzitás és erőegyensúly szabja meg. A romániai magyarság szabadságigyekezetének (emancipációjának) esélye tehát döntő módon függvénye saját motiváltságának és önszervező képességének. Függ ugyanakkor a szemben álló etnokratikus szándék reális érdekalapjától és másodlagosan a román társadalom lélektani összetevőitől - továbbá a nemzetközi erőtértől. Magyar akarat: A magyar önszerveződés mindenekelőtt az RMDSZ feladata A népcsoport motiválása viszont közös felelőssége az összes magyar társadalmi szervezetnek, történelmi egyházaknak, magyar médiumoknak és értelmiségnek - természetesen csak amennyiben a felsoroltak szerteágazó, sokszor ellentétes érdekeik dacára, a magyarság megmaradását, kultúrájának megőrzését fontosnak tartják. Amit tudatosítani kellene, az az, bogy az önkormányzat és kulturális autonómia (amit már most ki lehet építeni) elsődlegesen önazonosság-védő szervezkedési forma. A létrejön magasabb szervezettségi szint, az új vezető testület (minőségileg magasabb legitimitása, megnövelteden hitele és súlya folytán) eredményesebben képviselheti, így a gazdasági esélyegyenlőséget is hatékonyabban tudja megvédeni. A magyar önkormányzat nem hozhat majd törvényerejű rendeleteket (mert nem áll rendelkezésére a betartatás jogi és reprimatív eszköze) - így csak közvetlen és korlátolt mértékben tud majd javítani a gazdasági nehézségeken. Román érdek: A román nemzeti politikum, gyarapodási igyekezeténél fogva ellenérdekelt a magyar emancipációval szemben, hiszen az nagymértékben megnehezítené az eddigi erőszakos asszimilációt (a kisebbség rovására történő számbeli gyarapodást) vagy az elvándorlást (a többség országon belüli „élettérgyarapodása etnikai tisztulás által”). Ceausescu kisebbségi politikája pontosan ezt a két koordinátát követte, tette ugyanezt Hitler, és teszi manapság Milosevics. A populációk általános gyarapodási igyekezetét politikai célként a fentiekhez hasonló módon kihasználni - lényege a nemzeti kollektivizmus különböző fajtáinak. Az integrálódó Nyugat-Európában ez a múlté. Kérdéses tehát, hogy valós érdeke-e a románságnak ellenezni a magyar autonómiát. Romániának, az itt élő népeknek, néptöredékeknek nem érdeke a jugoszlavizálódás, a perifériára szorulás, az elszigetelődés és mindezek függvényeként a további morális, kulturális és gazdasági romlás. Romániának valós érdeke gyarapodásának modem utakat találni. Érdeke az európai integráció, a valódi rendszerváltozás, a demokrácia, jogállamiság kialakulása; érdeke Romániának a magántulajdon született jogán és az esélyegyenlőségre támaszkodó piacgazdaság, a civil társadalom kiépülése. A román nemzetnek valós érdeke saját negatív gyarapodásának (fogyatkozásának) meggátlása azáltal, hogy az országhatáron kívül rekedt román népcsoportok (ukrajnai észak-bukovinaiak, észak-máramarosiak, bulgáriai Vidin környékiek, szerbiai Trimoc-völgyiek, szerb-bánságiak és magyarországi románok) megtartása. Románia számára az irredenta, terjeszkedő politika éppen annyira járhatatlan, mint Magyarország számára - így tehát román nemzetérdek fűződik a belső önrendelkezésnek mint a „kisebbségi" problémák optimális megoldásának mielőbbi összeurópai elfogadásához. A lakosság hétköznapjait a társadalomlélektani hatások közvetlenebbül érinthetik, mint a sokszor csak absztrakt, illetve potenciális erőtérként létező csoportérdek. A román-magyar társadalom-lélektani viszony aszimmetrikus. Sok nép nemzetté válása a pozitív építő, jobbító erők mellett a negatív ellenségkép hatására vagy annak segítségével történt. A közös veszély is nagymértékű társadalmi kohéziós erőt hozhat létre. A vélt vagy valós veszélyforrás ilyképpen társadalom-lélektanilag meghatározó szerepet játszhat (az a jó orosz, aki gyűlöli a tatárt, jó német, aki gyűlöli a franciát, jó francia, aki gyűlöli az angolt, jó görög, aki gyűlöli a törököt stb.). A magyarok meghatározó ellenségképe az osztrák és vica versa (ez hála Istennek a múlté). A románok soha nem mobilizálták az
