Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-26 / 8422. szám
29 összmagyarságot meghatározóan negatív • módon. A történelem folyamán csak egyszer történt román ügyben összmagyar mozgósítás: ’89 decemberében az egész magyar társadalomra kiterjedő segélymozgalom. A románok meghatározó ellenségképe a magyar. Innen az aszimmetria. Valós a másság, a mentalitáskülönbség, ami a római, illetve bizánci kultúrörökségre vezethető vissza. On, ahol a románok és magyarok egymás mellen éltek, ez a másság a történelem folyamán párhuzamos társadalmak létrejönéhez és - Európa hasonló eseteihez képest - elenyésző konfliktusokhoz vezetett (a román nemzettudat éppen Erdélyben alakult ki). A valós sérelmek (például véráldozat), melyek általában táplálják az ellenérzéseket, román-magyar viszonylatban messzemenően szimmetrikusak, és szerencsére nagyságrendileg elmaradtak a hasonló osztrák-magyar, német-francia, görög-török vagy szerb-honát történelmi terhek mögött. Valós alapja a mai román félelmeknek a bécsi döntés (mely hasonlóan traumatizálta a románságot, mint Trianon a magyarságot). A bécsi döntés viszont soha nem jöhetett volna létre, ha a határmódosítás igénye körül nincs összmagyar politikai konszenzus- de volt. Másrészt a bécsi döntés elképzelhetetlen lett volna a nagyhatalmi érdekazonosság nélkül. Ma egyik feltétel sem adott, nincs szá- motte vő magyar politikai erő, amely a határmódosítást programba foglalta volna, és nincs nagyhatalom, amely egy ilyen célkitűzést támogatna. Tekintettel az etnikai arányokra, egy ilyen irányai referendum (még ha ad absurdum létre is jöhetne), enyhén szólva, kétséges kimenetelű lenne. Ettől függetlenül léteznek tényezők, amelyek irredenta gondolatokat táplálhatnak az erdélyi magyar társadalomban.- A természeti kincsekben szegény Magyarország minden nehézsége dacára, úgy tűnik működőképesebb gazdaságot, fejlettebb civil társadalmat és jogállamiságot, magasabb életszínvonalat tud nyújtani polgárainak mint a sokkal gazdagabb Románia. A különbség, mely nagyrészt az elmúlt évtizedekre, a két ország különböző politikájára vezethető vissza, táplálhat irredenta érzéseket az erdélyi magyarságban, hiszen könnyen átlátható, hogy a jobb magyar gazdálkodás a természettől megáldott Erdély földjén a magyarországihoz képest is magasabb életszínvonalat eredményezett volna.- A Trianon óta szűnni nem akaró etnokratikus homogenizáló, asszimiláló politika, az utóbbi három évben rendkívüli módon felerősödött magyargyalázás, valamint a pszichoterTor egyéb megnyilvánulásai úgyszintén alkalmasak az inedentizmus táplálására. A magyar társadalomban létező irredenta indulatokat nem mérte senki, tehát eme vonatkozó adat nincs. A felsorolt tényezők - melyek az irredentizmust táplálhatnák - eddigi egyetlen mérhető hatása az áttelepülés. Magyarország viszont nem korlátlanul felvevőképes - mindenesetre nem olyan nagyságrendben, mint Németország. Következésképpen a magyarok folyamatos áttelepülése középtávon mindenképpen feszültségkeltő. A román-magyar feszültség egyik országnak, egyik népességnek sem érdeke. ’88 után rendkívül felerősödött az ellenérzések szítása minden iránt, ami nem román. Az uszítást, tények hiányában, hazugságokkal motiválják - ugyanazok, akik múltbeli szerepüket is csak hazugsággal tudják leplezni. Társadalmi hitelük folyamatosan romlik. Román-magyar közös érdek egy olyan megoldás, amely emberhez méltó távlatot nyújt a romániai magyarságnak, a maradást ösztönzi, ugyanakkor nem veszélyezteti Románia területi épségét. A romániai magyar nemzeti közösség belső önrendelkezése megfelel a feltételeknek. A felsoroltakból leszűrhető, hogy a komplex autonómiaterv első lépcsőjét képező önkormányzat és kulturális autonómia kiépítése, mivel nemcsak alkotmányos, hanem ezen felül mind magyar, mind román érdek, időszerű, valóra váltásának esélyei kedvezőek. A második lépcsőben megvalósítandó területi autonómia az alkotmány módosításától függ. így nem képzelhető el hasonló román politikai érdek és szándék nélkül: Románia gazdasági, kulturális és morális krízise a mindent lebénító centralizmusra és etatizmusra vezethető vissza:- A megtermelt többlet állandó és kvázi totális központi elszívása, majd egalitarisztikus újraosztása lehetetleníti a helyi akkumulációt - ami viszont alapja lenne a gazdasági talpra állásnak. A centralista módszer a piacgazdaság alaptételét, a méltányosságot (esélyegyenlőséget fairoessprincipium) sérti folyamatosan oly módon, hogy a jobbikat bünteti.- A választásokon kitűnt, hogy a hajdan a nyugat-európai kultúrkörhöz tartozott északnyugati országfél a kommunizmus ellen szavazott míg a délkelet-balkáni rész a régi rendszer állandósulására voksolL így óhatatlanul is kulturális (mentális) feszültség jön létre azáltal, bogy a centralizmus miatt az ország északnyugati felén (mintegy 100 000 négyzetkilométer) nem érvényesülhet az ott jellemző politikai közakarat- A centralizmus valódi érdekeltje az átmentő oligarchia. Az átmentést szavatoló állandó ködösítés termeli a morális válságot Az etatista féldiktatúra állandósítja az állapotot. Románia sokdimenziós kríziséből a kiutat egyedül a szubszidiaritás elvének alkalmazása jelentené. Eszerint a problémákat a problémaforráshoz legközelebbi döntési szinten kell megoldani. Ez a mindenfajta autonómia (helyi, intézményi, közösségi stb.) elvi alapja a decentralizáció alapja. A szubszidiaritás elvének következetes romániai alkalmazása elképzelhetetlen egy olyan alkotmánymódosítás nélkül, mely egyúttal ne szavatolná a magyar területi autonómia létrejöttét is. Ez ad realitást az önrendelkezés második lépcsőjének kiépítéséhez. f A külföldi erőtér t ............ ... . Az általános politikai folyamatok (grosso modo a nagyhatalmak érdekterének eredője) alól huzamosan egy európai ország sem vonhatja ki magát, úgy hogy ne fizessen ezért aránytalan árat (például Ceausescu- Románia, Albánia). Ezért nem érdektelen, •hogy' az utóbbi időben, főleg a délszláv tragédia nyomán nyugat-európai politika berkekben mind elfogadottabbá válik a belső önrendelkezés mint az etnikai kisebbségi problémák megoldása. Ahrens például azt a kijelentést tette, hogy a belső önrendelkezés a legjobb szecesszióellenes orvosság - tehát stabilizáló. Oroszországot felkészületlenül érte az a helyzet, hogy 25 millió orosz kisebbségbe került olyan közegben, mely ellenségesen viszonyul. Magyarország névadó nemzetének egyharmada több mint hét évtizede él ilyen sorsban. így jelentős tapasztalattal rendelkezik ilyen téren. Magyarország és szomszédai, valamint Oroszország és szomszédai rendszerváltó országok, tehát eleve adott a problémák analógiája, a megoldások hasonlóságának valószínűsége. Ez predesztinálta az orosz-magyar együttműködést e téren. A Kolozsvári Nyilatkozat által (utolsóként) a legnagyobb magyar népcsoport is a belső önrendelkezés mellen döntött, mint jövőformáló megoldás - ez ezentúl nagy valószínűséggel az anyaország ilyen irányú politikáját is meghatározza. Utópia vagy reálpolitika Platon képzeletbeli állama óta (mely szervesen fejlődne és polgárainak tartós boldogságát biztosítaná), az eltelt évezredek alatt sokan próbáltak olyan társadalmi ren-
