Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-26 / 8422. szám

Heti Magyarország, 1993.febr.l9. 22 rokkal együttélő, helyileg kisebbségben lévő szlo­vákok helyzete is. A területi autonómia ugyanis ép­pen az ilyen helyzetre nem jelent megoldást. Terü­leti autonómia esetében nehezen alkalmazható a személyi autonómia. Ez utóbbi, általános elvként való elfogadása esetén, érvényesíthető lenne a ma­gyarság körében élő szlovákokra is. E téren egyéb­ként már másfél éve konkrét lépéseket tettünk ön­­kormányzataink szövetségeinek megszervezésével. — Hogyan hatottak a szlovákiai lakosság, ma­gyarok és szlovákok életére a változások? Különö­sen, hogy Szlovákia önállóságáról tervezett népsza­vazást végül is elodázták. — Különös, de Meciar miniszterelnök program­jában Szlovákia önállósága sosem szerepelt. Ami a/.t jelenti, hogy a választások valójában nem legiti­málták az önállósulásra vonatkozó döntéséi. Ami persze nem azt jelenti, hogy a szlovákság bizonyá­ra túlnyomó része érzelmileg ne tudná elfogadni az önállóságot. De nem biztos, hogy el tudja majd fogadni a vele járó problémahalmazt. Igazából nem készültek föl rá, máig nem tudatosult bennük, hogy mi történt, hogy vége van korábbi országuk­nak, és hogy ennek milyen politikai, gazdasági ki­halásai vannak. Ami pedig bennünket, magyarokat illet, Csehszlovákia megszűnése alapvető változást hozott életünkbe. Nem egyszerűen a jogállásunkra gondolok, hanem a politikai légkörre, a nemzetpo­litikai vonatkozásokra és nem utolsó sorban arra, hogy egy alkotmányos nemzetállamnak minősíteti ország alaptörvénye szerint kell, kellene élnünk. Ez konkrét feladatot is jelent számunkra: mindent meg kell tennünk az alkotmány megváltoztatása ér­dekében. — Van-e erre most valamiféle esély? — Pillanatnyilag mellékes, hogy van-e rá esély vagy nincs. Sok politikai célt az esetleges megvaló­sítás esélye nélkül is meg kell fogalmazni. Állam­polgársági hovátanozásunk miatt nem vonhatjuk ki magunkat némelyik törvény vagy az alaptör­vény érvényessége alól, de alapvető jogunk a meg­változtatására törekedni, ha az számunkra elfogad­hatatlan. Elfogadása napjától kitűzött célunk az alaptörvény megváltoztatása, mert anélkül bennün­ket megfojtanak. — A szlovákiai magyarság helyzete, sajnos, mind inkább hasonlít a romániaiéra. A magyar helységnevek használatának tilalma is a romániai gyakorlatra emlékeztet. Meddig fajulhat el ez a helyzet? Talán el egészen egy szövetségig a ro­mán, szerb elv-társakkal? — Nehéz megítélni. A szlovák vezetés szerve­zett provokációinak egyik célja, hogy elvonja fi­gyelmünket a fontosabb célokról, a másik pedig az, hogy határozottságukat demonstrálva, kielégít­sék saját szélsőségeseiket. A lelki, szellemi szövet­ség a román elv-társakkal már megvan, gondolko­dásuk azonos, hogy kialakulhat-e valóságos szövet­ség, nem tudom. Sajnálatos, hogy a nyugat-euró­pai országok nem érzékelik, mi van Szlovákiában. Látják, de nem veszik komolyan, hogy egy szélső­séges politikai irányzat került uralomra, hogy itt nem európai módon politizálnak és alkotnak tör­vényt. Úgy tesznek, mint a 30-as években Német­országgal. Látták .->an, hogy milyen végzetes irányba fejlődik minden, de saját nyugalmuk érde­kében úgy tellek, mintha minden rendben lenne. És világháború lett belőle. Szlovákia csupán mére­teiben különbözik ettől, de abban nem, hogy itt is a nemzeti szélsőségek felé tolódik cl a politika. BEKE MIHÁLY ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents