Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-26 / 8422. szám

Elutasítjuk a szelektív önrendelkezést

Együttélés-kongresszus előtt — Beszélgetés Duray Miklóssal

Heti Magyarország, 1993.febr.19

2i

A szlovákiai Együttélés mozgalom február végi komáromi kongresszusára készül. Duray Miklós, a mozgalom elnöke, aki januárban meghívott vendégként résztvett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség brassói kongresszusán, a romániai társszervezet országos gyűlésének tapasztalataival néz mozgalmának kongresszusa elé. A szlovákiai magyar közélet e jelentős eseménye közeledtének alkalmából fordultunk kérdéseinkkel Duray Miklóshoz, akit — tekintettel a két magyar nemzeti közösség helyzetének nagyfokú és egyre nagyobb fokú hasonlóságára — először éppen a fentemlúett tanulságokról kérdeztünk meg.

— Ma már egyre nyilvánvalóbb — felelte kérdésünkre Duray Miklós —, hogy a romániai és a szlovákiai magyarság azonos gondokkal küzd. Ezt persze korábban is tudtuk, de ez az azonosság csak most nyilvánul meg a maga teljességében a különböző politikai vitákban, megnyilvánulásokban, a többségiek reakcióiban. A két közösség helyzetének hasonlósága nyilván kihat a gondolkodásukra is. A felvidéki és az erdélyi magyarság például mostanra szinte egyidőben jutott el oda, hogy az önrendelkezéssel kapcsolatos szándékait ne csupán tézisekben, hanem konkrét politikai programban is megfogalmazza. Az erdélyihez hasonló gondot okoz Felvidéken önmagunk identitásának megfogalmazása is. Hasonló viták folynak nálunk is arról, és bizonyára ez a kérdés nálunk is fölmerül majd, hogy nemzeti kisebbség vagyunk-e vagy nem. Én hajlok arra (és már el is készítenünk egy dokumentumot, amelyből ez világossá válik), hogy a kisebbség kifejezést pusztán mennyiségi kategóriának tekintsük, különben rengeteg értelmezési zavart okoz, különösen Nyugat-Európában, ahol a kisebbségek körébe sorolják a betelepülteket és a vendégmunkásokat is. Mi azonban őslakos nép vagyunk, hamarabb szerveződtünk állami formába, mint a szlovákok vagy a románok. Országainkban kétségtelenül számszerű kisebbségben vagyunk a szlováksághoz vagy a románsághoz képest. De a Felvidéken 435 községben többségben élnek a magyarok. Tekinthetjük-e őket kisebbségnek? Ezért tartom szerencsésebbnek a népcsoport vagy a nemzeti közösség fogalmát. Hasonlóképpen tanulságosak számomra az RMDSZ-kongresszus vitái is. Nálunk nem lesznek ennyire heves összecsapások, mivel az Együttélés homogénabb szervezet, mint az RMDSZ. Brassóban számomra világossá vált, hogy az erdélyi magyarság pártjának sokat emlegetett egysége csupán látszategység, amely a hatékonyság kárára van. Itt mutatkozik meg annak az előnye, hogy a felvidéki magyarságnak több pártja

I van. Előnyösebbnek tanom, ha több pán létezik és ezek, ha tudnak, politikai konszenzus alapján együttműködnek.

— Mennyiben hasonlóak az RMDSZ-en belüli platformviták a felvidéki pártvitákhoz?

— Van hasonlóság. És nyomban hozzá kell tennem, hogy ez a belső polarizálódás nem kizárólag a belső, természetes nézetkülönbségek eredménye, hanem a magyarországi pánellentéteké is. Mi ed' dig sikerrel igyekeztünk kivonni magunkat a ma. gyarországi pártok befolyása alól. Nem engedhető

I meg, hogy különböző magyarországi pártérdekek

1 nálunk, a mi kereteinken belüli csoportok szembenállásában nyilvánuljanak meg. Márpedig a nálunk is megmutatkozó telső ellentétek egyértelműen a magyarországi pártellentéteket kopírozzák. Brassóban is nyilvánvaló volt, hogy az önrendelkezés, az autonómia elvének elfogadását ellenzők mindvégig együtt voltak a magyarországi ellenzéki pártok meghívottaival. Ezt mindenki láthatta, ne vegyék

tőlem rossz néven, hogy magam is észrevettem, és hogy ezt veszélyesnek tartom.

— Gyökeresen megváltozott körülmények közt. egy önállósult Szlovákiában, egyre harsányabb magyarellenes légkörben kerül sor az Együttélés kongresszusára. Hogyan hat ki mindez a mozgalom életére, stratégiájára?

— A tisztújításon túl teljesen át kell szerveznünk mozgalmunkat, hiszen az korábban egész Csehszlovákiában működött, most pedig szét kell válnia a csehországi és a szlovákiai szervezetnek. Módosítanunk kell alapszabályzatunkat és új programot kell megfogalmaznunk. Az eddigit még 1990 májusában fogadtuk el, de mivel azóta túl vagyunk a rendszerváltozás első fázisán, néhány kérdést lényegesen át kell fogalmaznunk.

— Várhatók-e a Felvidéken a: erdélyiekhez hasonló viták a: önrendelkezés kérdésében?

— Ha valahol, hát Szlovákiában teljes joggal hivatkozhatunk az önrendelkezésre, hiszen maga a szlovák állam is az önrendelkezésre való hivatkozással nyerte el önállóságát. Mi pedig elutasítjuk az önrendelkezés szelektív érvényesítését. A mostani kongresszus várhatóan fordulatot jelent a szlovákiai magyar közéletben, mivel politikai jóváhagyásra kerül autonómiatervezetünk és így konkrét politikai céllá válik. Az eddigi vitákon túl immár konkrét lépéseket leszünk majd megvalósítása érdekében. Mindez nálunk már nem vitás kérdés, az Együttélés országos tanácsa egy éve már leszögezte egy dokumentumban, hogy jogunk van az önrendelkezésre. Vita csak akörül lehet, hogy területi uuj tonómiát akarunk-e a tömbben élőknek vagy pedig i az önkormányzatok regionális megszerveződével. Én ez utóbbit támogatom, mivel az etnikai feltételeknek megfelelő önkormányzati társulások jobban beilleszthetőek az európai önkormányzati rendszerbe és egyben ily módon megoldható a magya-