Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-16 / 8415. szám
KIRÁLY JÁNOS—VARGA DOMOKOS GYÖRGY: Pesti Hírlap, 1993.febr.12 Mérsékelt idő? I ________ mi a Kormány és az MDF sajtóbeli megítélését illeti, túlságosan szembeötlőek a változások ahhoz, hogy ne keresnénk a háttérben összefüggéseket, ne határozzunk meg tendenciákat. Az időjárásból vett kifejezéssel élve, a nagypolitika — és az ezt tükröző sajtó — napi hadszínterén mérséklődött az idő. Minden jel arra mutat, hogy e mérséklődés egyfajta válasz, mégpedig az F.urópaszerte, sőt, az USA-ban is gyorsan növekvő erőszakhullámra a kisebbségek, nemzetiségek, idegenek ellen. A Népszabadság bonni tudósítása szerint /1993. 02. 087 Németországban „a bizonyítottan vagy feltehetően szélsőjobboldali motivációjú erőszakcselekedetek száma egy év alatt 54 százalékkal, közel 2300-ra nőtt...” Mint ahogy általában minden szélsőséges megnyilatkozás mögött, itt is fellelhetők azok a motivációk, amelyek lényegük szerint reakciók a másik oldalon meglévő szélsőségekre: a nemzeti érzéseket, konzervatív értékeket semmibe vevő, ezekre egyáltalán nem építő szélsőliberális, kozmopolita irányzatokra. Ami a magyar sajtóból részben kimutatható, részben sejthető, hogy a hazai ellenzék végre már nem annyira összemosni, inkább szétválasztani kívánja a szélsőségeket és a mérsékelteket, pontosabban a szélsőjobbot és a jobboldalt. Az SZDSZ egyszeriben a konstruktív ellenzék szerepében tetszeleg: 15 fontos témában — 15 pontban — együttműködést kínáltak az MDF-nek, a kormánynak. Mennyivel mái ez a megközelítés, mint a hajdani, nagy csinnadrattával készített programok esetében! Például ki emlékszik ma már Greskotács Bélára,-»ki- hetekig volt egyik íztálja az ellenzéki »ajtónak, mint az SZDSZ gazdalági programjának készítője? Ptti Iván újra. kezdeményezte az Antall Józseffel való találkozást. Tölgyesiy Piter a február 6-i Nap-kelt&en kétségét fejezte ki, hogy a szélsőjobb át tud tömi, i ennél nagyobb veszélynek tartotta, hogy az MDF esetleges választási veresége után kap nagyobb teret a szociális demagógja-Az SZDSZ részéről a váltást persze a korábbi stílus tarthatatlansága is megkövetelte. Főképp a FIDF.SZ viszonylagos népszerűségét — és e nehéz gazdasági helyzetben a kormányzó pártok eleve hátrányos helyzetét — tekintve szembeötlő a szabad demokraták népszerűtlensége. Mégis úgy tűnik, hogy az új viselkedés nem ( csupán belső felismerésből, “aha-élményből” fakad, hanem különféle szellemi /és egyéb?/ támogatóik figyelmeztetéseiből, üzeneteiből. Ezek egy része az MDF VI. országos gyűléséhez, másik része az MDF képviselői csoportjának Király B. Izabelláiéi való elhatárolódásához kapcsolódott; amiből le lehetne vonni azt a következtetést, hogy igazából nem az ellenzék változott meg, hanem az MDF /és a kormány/ magatartása /az ellenzéki nyilatkozatok éppen ezt sugallják/; csakhogy ennek ellentmond az a tény, hogy a korábbi — kisebb-nagyobb mértékű — elhatárolódásokat rendszerint látványos fanyalgás követte az ellenzék részéről. F.nnek most jószerivel nyoma sincs. Olyan ellenzéki lapoknak, mint a Népszabadságnak, Magyar Hírlapnak, olyan közismerten ellenzéki /olykor kifejezetten utálkozástól fröcsögő/ újságírói, mint például Miklós Gábor, Tanács István /NSZ/ vagy Gádor Iván /MH/, korábbi stílusukhoz képest szinte már kedvesnek, megértőnek bizonyultak. Gádor Iván ezzel a mondattal kezdi február 29-iki publicisztikáját: "Antall József most valóban bebizonyította, hogy kamarillapolitikusként kitűnő.” A NépszabadSág'névű'sZöda*lista láp színeváltása pedig helyenként*' máí "égjleftesert meghökkentő. Tanács István ítja a „legkedveltebb napilap” január 25-iki számában /rögtön az országos gyűlés után/: "Fellélegezhetünk. Antall József és az MDF centruma tisztes távolságra űzte a szélsőjobboldali radikalizmust az államhatalom közeléből. Ebben a pillanatban, úgy látszik, ez a rendszer a maga viszonylagos politikai stabüitásával, még éppen kezelhető gazdasági bajaival, újra és újra próbára tett demokratikus intézményeivel békésen és rendes időben eljut a következő választásokig.” Miklós Gábor bizonyos értelemben ennél is tovább megy, amikor az MDF- frakció “Király B. Izabella és elvbarátai "-tói való elhatárolódását értékeli. “Eddig a tisztességes jobboldaliak, nemzeti konzervatívok, az MDF centrumát alkotók csak nagyon óvatosan szóltak erről a csoportról.” — íija a Népszabadság február 4-iki számában. Tisztességes: alig hiszem, hogy ez vagy ehhez hasonló jelző az MDF-re vonatkozóan a Népszabadságban korábban megjelent volna. • * * Sami a non plus ultra ebben a lapban: Kiss Károly Magyarnak magyar az ellensége című írása február 5-én. A szerző a Harvard Egyetem vendégkutatója, ami csak tovább növeli, növelheti hitelességét a lap olvasói előtt. A rengeteg idevágó részből — hely* és időtakarékosságból — csupán néhányat idézek: “Egy korábbi írásomban áttekintettem a nemzeti sajátosságok szerepét a gazdasági modernizációban. /..J Kapitalizmus szinte annyi van, ahány tétség, ahány ország. /..J Ezek után mindig megrökönyödve hallgatom, amikor vezető ellenzéki politikusaink a sajátos magyar fejlődésre tett kísérleteket — jobbik esetben — ködös nacionalista ábrándnak nevezik, s eleve olyan jelzőket tulajdonítanak neki, ahol a kisebbségeket gettó várja. /.../ Értetlenül állok a jelenséggel szemben, hogy ha Csurka István vagy Fe-, kete Gyula vagy bárki a mai nyugati konzumerizmust és kulturális i dsekélyesedést, a transznacionális vállalatok nemcsak fejlett technológiát, hanem többoldalú alávetettléget is hordozó tevékenységét bírálja, miért kell egyből szélsőjobboldalt és fasizmust kiáltani... írásom talán sokak számára hitelesebbnek tűnne, ha mindkét irányú kritikával igyekeznék 'igazságot tenni', középen maradni. De ebben a vitában nem középen húzódik az igazság. A liberális-kozmopolita oldal túlzásait nem tudom másnak, mint .tragikus mértékű, döntően alaptalan és az egész országot válságba rántó hisztériának minősíteni. Az ésszerű önkorlátozás követelménye ellenére sem
