Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-15 / 8414. szám
Beszélő 1993.febr.6. 12 kül, hogy valójában tisztázták volna a lényegi különbségeket." (168 óra) Hóm Gyula kifogásolja, hogy nem ítélték el „a népnemzeti körök országos találkozóján elhangzott szélsőjobboldali, kirekesztő, nacionalista kijelentéseket." (Magyar Hírlap) (E véleményektől lényegesen különbözik Szűrös Mátyásé; az elnökség az MDF-en belüli erőviszonyokat tükrözi, véli, de a kormány a centrum politika mögött áll. A koalíció választási esélyét latolgatva - meglepő egy ellenzéki, szocialista politikustól - a Pesti Hírlapban kijelenti: „Magyarországon egy jobbközép politikát képviselő párt garantálhatja a stabilitást") Semmi sem tisztázódott, nem történt fordulat, folytatódik a párt jobbratolódása, zuhanása - ezt prognosztizálják az SZDSZ politikusai is. Antall gyengült, Csurka erősödött - mondja Hack Péter. „Ha a miniszterelnök nem akar nekik (ti. a csurkistáknak) kormányzati pozíciót biztosítani, akkor programban kell engednie." (168 óra) „Minden maradt a régiben... maradtak a régi politikai problémák _. Csurka István továbbra is bennmaradt" - mondja. A változatlanságot, a politikai problémák tisztázatlanságát hangsúlyozza Tamás Gáspár Miklós, és reményeit a Fórum - épp szétvert - derék liberálisaiba helyezi. (Pesti Hírlap) „Semmiféle érdemi probléma nem oldódott meg" - véli Pető Iván. „Antall és Csurka nézetkülönbségeinek valódi tartalmáról nem folyt érdemi vita", a megmaradt feszültségek „az eddiginél is jobban korlátozzák a miniszterelnök kormányzási lehetőségét." (Magyar Hírlap) Az elhatárolódás számonkérése mintha egy rögzült szöveg ismétlése volna. Hiszen Antall a Pesti Hírlapnak adott interjújában piszkos lavórnak nevezte azt a csónakot, amelyben állítólag együtt kellene ülnie Csurkával, és a csurkái MDF-et disznóólhoz hasonlította. Sőt! Ennél súlyosabb szitokszavakat is használt, azt mondta például, csak az demokrata, aki nem tudja elképzelni a nemzeti értékek védelmét jogállamiság, parlamentáris demokrácia és szociális piacgazdaság nélkül; Csűr káról ugyebár tudjuk, hogy a parlamentarizmus és a piacgazdaság kérdésében fenntartásai vannak. Mindegy, az elhatárolódás mégsem volt igazi, mert „a nézetkülönbségek valódi tartalmáról nem folyt érdemi vita" (Pető), és „a gyűlésen a hatalmi stabilitás érdekében Csurkát gyakorlatilag újra visszafogadták" (Magyar Bálint, Uj Magyarország). Kelet-közép-európai jobbközép Vajon mit tó lett volna tenniük? Az országos gyűlés előtt Antall kijelentette: ha nem választják meg a párt elnökének, a miniszterelnökségről is lemond. Miután elnökké választották, de Csűr kát és néhány követőjét is beválasztották az elnökségbe, mégis le kellett volna mondania a pártelnökségről, otthagynia a kormányt; feloszlatni a parlamentet, csakhogy ne legyen egy testületben a riválisával, akinek kampányát „nyílt, agresszív, frontális támadásnak" nevezte a demokrácia ellen, amely nem eszmékért folyik, „hanem valóságos hatalmi és pénzügyi célokért." (Pesti Hírlap, jan. 22.) Ki tételezi fel, hogy a fagyos mosolyok ellenére nem fog mindent megkísérelni, hogy kikészítse Csurkát, ahogy kikészítette Torgyánt is, és a jelen erőviszonyok azt ígérilc a kísérlete sikerülni fog. Az ellenzék mintha azt várta volna: ha Antall, a konzervatív, „jobbközép" politikus egyszer végre elhatárolja magát a szélsőjobboldali Csurkától, igazából már jobboldali se lesz. Ott helyben - a népnemzeti többségű országos gyűlés kellős közepén - elítéli a népnemzetiek nacionalizmusát... s talán még a Demokratikus Chartát is aláírja. Nem, tudomásul kell venni, Antall akkor is jobboldali marad, ha elhatárolta magát Csurkától. Jobboldali: nem angol konzervatív, hanem nemszeretem keletközép-európai módra: parlamentarizmusa összefér a tekintélyelvűséggel, f el világosul tsága a klerikalizmussal, a sajtószabadság elvi tisztelete az újságírók megvetésével és megrendszabályozásuk vágyával. Antall (Boross) rendszerében a rendőrök megverik a cigányokat és hajléktalanokat, sőt, esetleg a tüntetőket is, kirúgják a közszolgálati munkahelyekről a máskéntgondolkodókat, és kényelmes álláshoz juttatják a kormánypárti képviselők, bárgyú unokaöccseit, de nem rendeznek pogromot, nem fosztják ki, sőt, rendőrrel őriztetik a „korrupt, harácsoló ingyenélők" villáját, és nem égetik el máglyán az ellenzéki újságokat (Bár belügyminiszterünket, ha úgy hozza a sors, egy Csurkakormány belügyminisztereként is el tudom képzelni.) Ezek, valljuk meg, jelentős különbségek. Csak azt ne várja senki, hogy attól, ha Antall (vagy Boross) távolabb lép Csurkától, közelebb kerül az SZDSZ-hez Tamás Gáspár Miklós ámul a miniszterelnök nem enyhülő konfrontáriós szemléletén, de - helyesen - tudomásul veszi, hogy „az SZDSZ radikalizmusa nem elviselhető" számára A fideszes Rastignaook rámenős liberalizmusa azonban - végszükség esetén - talán igen. Orbán Viktor kacér sajnálkozása az együttműködés gátja miatt C,tudta, hogy köztünk nem vala gát" - írja klasszikus nemzeti költőnk) az együttműködés gavalléros szándékát tételezi fel a másik oldalon is. Ehhez azonban Antalléknak nagyot kellene dobbantaniuk. Mert az elmúlt két év során a fiatal demokrácia barátai kénytelen-kelletlen csak egybesodródtak természetes és kevésbé természetes szövetségeseikkel. A szekcióülések merev, antiJiberális állásfoglalásai éppen a Fidesz számára legkényesebb kérdésekben (oktatás, médiapolitika) kétségessé teszik, hogy megvan-e az MDF-ben a dobbantáshoz a szándék, az erő és az elszántság. Akkor pedig mégis igazuk lehet azoknak, akik úgy látják, hogy Antall politikájának mozgástere - Csurkával vagy Csurka nélkül - nem bővülhet lényegesen Akkor az MDF jövője kibogozhatatlanul összefonódott a népszerűségét vesztett koalícióéval. KŐSZEG FERENC
