Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-15 / 8414. szám

Beszélő 1993. febr.6.

11

A vihar kapujában

Kuroszava híres filmje, A vihar kapujában arról szól, hogy egy gyilkosságot mindert szerepló másként beszél el. Nem azért, mert hazudnak. Hanem azért, mert különbözőképpen látják, ami valójában egy. Vagy megfordítva; mert egynek hiszik, ami valójában különféle.

Az MDF országos gyűléséről egyszerre nyilatkozott a politikai élet valamenynyi számottevő irányzatának képviselője. Mindenki másként értékelte, sőt, másként látta a történteket (A véleményeket a múlt heti 168 óra, illetve a január 25-i napilapok alapján foglaljuk össze.)

Ki a lavórból!?

Az MDF centruma természetszerűen az egységet hangsúlyozta. Maga a miniszterelnök azonban korántsem hangsúlyozta túl. „Ez az összetételű elnökség többségében kifejezi azt a politikát, amit vállalok..." (Idézi a 168 óra.) Világos beszéd: az egység annyit jelent, hogy a miniszterelnöknek, a kormánynak biztos többsége van az MDF-elnökségben, a vele szembefordul ókat csak öt fő képviseli, akiket mindig, minden alkalommal le fognak szavazni. Hiába kapott Csurka dörgedelmes tapsokat, az MDF-vezetésen belül elfogyott a mozgástere, nem tudja többé ijesztgetni és zsarolni a kormányt Ami korántsem jelenti azt, hogy a miniszterelnök készebb lesz kompromisszumokra az ellenzékkel. Ellenkezőleg: megerősödött pozíciójában még hajthatatlanabb lesz. Nem Csurka nyomása, hanem saját meggyőződése okán.

A miniszterelnök legközvetlenebb bizalmi - és a kormány erős - embere brúder kedve fölényes a legyőzött ellenféllel. j,Nem kívánok bajvívó szerepre vállalkozni Csurka Pistával szemben" - mondja Boross Péter amabilis hangon. (Magyar Hírlap) „Kedvére valónak" tartja, hogy a leszavazott ellenfél megőrzi az arcát Értsd: újra meg újra be lehet húzni neki, csak hadd mozogjon. „Egészséges jó magyar viták" lesznek majd az elnökségben, „s utána mindenki aláveti magát az egyezségnek", jelentem, értettem.

Az „egységet" csak a csurkista lelkű, ám Antall-hű mezei hadak - feltehetőleg ők alkotják az MDF-tagság többségét - vélik vitákban született szívbéli egyetértésnek. Az 6 képviseletükben szól Szabó Lukács: „Nem értettem egyet... azzal, hogy Antall és Csurka, az MDF két meghatározó embere ne lenne hajlandó egy

csónakban hosszasan együtt evezni." (168 óra) Holott Antall kerek perec megmondta: ez a csónak - koszos lavór. De neki se kell hinni, ha szét akarja pattintani az édenünket. A véres napokról álmodó Horváth Lajos még ártatíanabbul mondja ki: „a veszekedő szülők között megszeppenve ülünk mi, gyerekek Aztán nagy örömmel láttuk, hogy Csurka István azt mondta, ő együttműködik, együtt marad a család." (168 óra)

Maga Csurka korántsem annyira derűs. „Szép egyedül" - mondja az előadói emelvényen, mint egy Csehov-hős. A lakitelkiek hagyták magára, a régi harcostársak, Csoóri, Lezsák sőt, a maga végtelenül óvatos modorában még a posztja szerint marcona hadügyminiszter, Für Lajos is. Belőlük kényszerítette ki az ő meg az Antall vagy-vagya a népi vidékeken olyannyira nem kedvelt elhatárolódást. Mit számít ehhez képest, hogy eggyel több vagy kevesebb csurkista van az elnökségben? De hát kik? Mert a drámaíró is gőgös ember ám, nemcsak a miniszterelnök Nem a vészféket akarják húzogatni, ígéri. „Szolgálattételre jelentkeztünk" (Pesti Hírlap) Boross világa következik, nem a talpasoké.

A helyzethez csak az MDF fenegyereke nem vág jó arcot. Balás István. 6 nyíltan hatalmi harcról beszél, és a Monopolycsoport nevében tevékenységük folytatását ígéri. (168 óra) Egyúttal ismét felhasználja az alkalmat, hogy belerúgjon ellenlábasába, Kónyába. A Számvetés és távlatok dmű programiratot röpdolgozatnak nevezi, mint egy fideszes. Epésen ki is emel belőle egy mondatot. „A privatizáció-milliók élményévé lett." De ez csak olyan, mint amikor a körülfogott végvár hetyke hadnagya párviadalra hívja ki a győztesek kapitányát.

A csata abszolút kárvallottjai, a bálanyák az elvi liberálisok akik az elmúlt hónapokban nyilatkozataikban és cikkeikben szabályszerűen elhatárolódtak Csurkától. Kulin, aki ismét az elnökség tagja lett, nem tartozik közéjük, ő már a miniszterelnöki centrum embere. Ugyanazt mondja, mint Boross, csak nem úrikatonás, hanem értelmiségi nyelven: „Csurka Istvánék valamennyi észrevételét és érvét meg kell hallgatni és meg kell vitami, dönteni pedig az elnökség egészének kell." (Pesti Hírlap) Furmann viszont mélabús, a jövőben a Liberális Fórum Alapítvánnyal kíván foglalkozni, azaz kifelé tekinget a pártból, talán a politikából is. „Tagok legyünk vagy szabadok?" - teszi fel a kérdést Mile Lajos, elszántan és tisztességesen.

Maradt a régiben?

Az ellenzék már hetekkel korábban azt jósolta, Antall megőrzi pozícióját, de azon az áron, hogy Csurkához közeledik, s végül is az ő programját hajtja végre, ahogy ez a tv-vezetők ellen indított rendőri eljárás során történt. Orbán Viktor kissé óvatosabb volt, ő úgy vélte, csak hetekkel az országos gyűlés után derül majd ki, merre is mozdul az MDF politikája. Az eredmények ismeretében a kérdést - figyelemre méltó - az MDF-fel való együttműködés perspektívájából veti fel: a kooperációnak az Antall-féle párttal továbbra is gátja Csurka nézeteinek jelenléte, mondja sajnálkozva. (Új Magyarország) Áder János nem tulajdonít akkora jelentőséget Csurka jelenlétének, inkább azt hangsúlyozza, hogy Antall többsége szilárd. A kérdés, mondja Orbánhoz hasonlóan, az miként alakul a jövőben a vezetés és é tagság viszonya, „ki tudja a kezében tartani" a helyi szervezeteket (Magyar Hírlap) Fodor Gábor párttársaival ellentét ben úgy látja, hogy az MDF „a Csurka féle politikai irányba rohan"; „továbbn sem történt meg az elhatárolódás Csurk/ István eszméitől." (168 óra) Ugyanezen interjú befejező részében viszont „fon tor jelnek" tartja, hogy végül „Antall József részéről mégis megszületett - lehet íjp mondani - az elhatárolódás".

Az elhatárolódást a többi ellenzéki po Etikus egyértelműen meg nem történme’, tekinti. Gál Zoltán szerint az elnökségbe: „összezártak bizonyos embereket anél