Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-12 / 8413. szám
Magyar Narancs, 1993.febr.4. 43 Elmarasztalva Eörsi Mátyás a véleménynyilvánítás szabadsásáról A Fővárosi Bírósás másodfokon elmarasztalta Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt a kormány kontra Eörsi Mátyás perben. A bírósás ítéletének indoklása szerint „Európa még nem egységesült olyan mértékben, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát ugyanúgy ítéljük meg". Magyar Narancs: Mi a valódi jelentősége mindennek? Eörsi Mátyás: Az Európához való csatlakozás sok lemondással jár és nagyon sok pénzbe fog kerülni. De van az egységes Európának olyan része is, amelyhez a csatlakozás nem kerül pénzbe. Pusztán szemléletváltoztatásra lenne szükség, arra, hogy elfogadjuk: a parlamentáris demokrácia játékszabályai Magyarország számára is irányadóak. Azt hiszem, eg)’ gazdasági átalakulásnak lehetnek fokozatai, de hogy a szabadságjogunkat érvényesítjük-e vagy sem, annak nem. Ha a magyar bírói gyakorlat úgy alakulna ki a mai korszakban, hogy az Európához való csatlakozás még nem teljes, ezért a véleménynyilvánítás szabadságát csak korlátozottan lehet megítélni, ez azt jelentené, hogy Magyarországon nincs véleménynyilvánítási szabadság. Ezt én a magyar demokrácia jövője szempontjából rendkívül aggályosnak tartom. MN: Miért volt olyan sürgős az elmarasztaló Ítélet meghozatala? EM: Ilyen helyzetben az elmarasztalt számára adódik, hogy mindenben kifogást keressen, és azt mondja, a bíróság nem független. En nem szeretném ezt tenni, mert mániákusan bízom abban, hogy a demokrácia intézményrendszere jól funkcionál, a bíróság valóban független. A bíróság számára adva volt egy dilemma: megértette a mi érvrendszerünket, miszerint a hatóság megsértése mint bűncselekmény nem szalonképes fogalom a demokrácia keretei között Ugyanakkor formailag hatályban van egy erre vonatkozó egypártrendszerbeli jogszabály. Lett volna megoldás, mint ahogy már volt erre precedens a Szent Korona-perben. Emlékezetes, hogy az ügyvéd azt a paragrafust, amelynek alapján a Szent Koronát perbe fogták, alkotmányellenesnek minősítette, benyújtott egy kérvényt az Alkotmánybírósághoz, a bíróság pedig felfüg• gesztette az eljárást, amíg az AB nem döntött. A bíróság megtehette volna ezt ebben az esetben is. Hogy miért nem tette, azt ta! lálgatni lehet; én nem vagyok hivatott arra, hogy erre a kérdésre válaszoljak. MN: Miért olyan fontos ez a harc? EM: A harc nem köztem és Horváth Balázs között folyik. Ha , az lenne a tétje, hogy ki hazu\ dott, Horváth Balázs-e vagy én, j akkor - függetlenül minden bizonyítéktól - egyszerűen elné- i zést kémék tőle. Olyan nagy nyilvánosság előtt, amilyen előtt ő akarja. Az eljárás valódi tétje azonban az, hogy a bírói gyakorlat és a törvények hol húzzák meg azt a határt, ameddig egy kormányt bírálni lehet. Ha ez a döntés, amit a Fővárosi Bíróság most hozott, hatályban marad, akkor ez a határ rendkívül szűk| reszabott E döntés szerint az követi el ezt a bűncselekményt, aki olyan tényt állít, olyan kifejezést használ, amely a hatóság vagy hivatalos személy működése iránti bizalom megingatására alkalmas. A többpártrendszeri demokrácia lényege az, hogy sokan, akik nem bíznak a kormány működésében, ennek hangot adnak, ellenzéki alternatívákat állítanak föl, bírálják a kormány tevékenységét Minden politikai tevékenység, amely nem kifejezetten kormánypárti, a dolog jellegénél fogva alkalmas arra, hogy megingassa a hatóság működése iránti j bizalmat Amikor egy ellenzéki párt vezére azt mondja, hogy „a ; kormánynak nincs programja’, „a kormány nem hajtja végre a j programját”, „nem így kell meg- I oldani ezt a társadalmi feszültsé! get”, ezek a kijelentések mind alkalmasak arra, hogy megingassák a kormány politikájába vetett bizalmat Egy ellenzéki pártnak éppen ez a célja: hogy a saját programja mellé állítsa a közvé-
