Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

Népszabadság, 1993.febr.8

ségem abban áll, hogy jól választom-e ki a gazdasági vezetőmet. Ezt kellett volna néznie a polgármester úrnak is.- A polgármester nyilatkozatai azonban azt sejtetik, bogy Mezei kiutált pénzeket, amelyeket azután ő is vett fel, s majd alaposabban megnézik, hogy mi is volt itt.- A 117 ezer forintot, amit emlegetnek, nem hazavittem, hanem az Újcsakö érdekében elköltöttük, s erről tételesen el is számoltam. Persze lehet kabátlopási ügyeket kreálni, végig lehet harsogni az országot, hogy a szociális szférában kalandorok vannak és a pénzek így meg úgy... Ám a lényeg: nincs egyértelműen szabályozva, hogy kié is a tulajdon, esetünkben az Újcsakö. Mi úgy gondoltuk, hogy a rászorulóké, a szegényeké, s az ő érdekükben kell mozgatni. És nem az önkormányzaté. Mi komolyan vettük azt, hogy a ránk bízott pénzeket nem elkölteni kell, hanem hatékonyan felhasználni a rászorulók érdekében.

*- De nem mindig ragaszkodott a szigorúan vett szabályokhoz. Mint a hetvenes évek téeszelnökei vagy az elhiresUIt meggymagos.- A téeszelnökökök ügye azért jobb összehasonlítási alap, mert ott a tagság érdekében mozdultak meg a „bűnösök”. A meggymagos a saját zsebére nyert. Akkor, amikor a munkatársaimnak állandó lakásgondjuk -van, amikor hó végén néha nincs már pénzünk ennivalóra, de azért a klienseinknek a saját zsebünkből is adunk, a legnagyobb arcátlanság azt a látszatot kelteni, hogy a közpénzekből kihasítottunk magunknak. A kérdés valójában az volt, hogy Mezeit és munkatársait, mert kellemetlenek nekünk, hogyan lehetne innen eltávolítani. Az Újcsakö legnagyobb hibája, hogy az önkormányzatot nem tudta meggyőzni arról, hogy ez a fajta szociálpolitika megéri a befektetett összegeket. A belégek és kilégek miatt én nyugodtan alszom. Nyugtalan azért vagyok, mert miattunk meg lehetett büntetni a klienseinket. Meg lehetett csinálni, hogy akinek az érdekében szóltunk az önkormányzatnak, azt hátrány érte amiatt, hogy mi szóltunk. Mi kijártuk, hogy ezt az embert ne lakoltassák ki, ezt megígérték, megnyugtathattuk az érintettet, hogy van valamennyi időnk a helyzet megoldásához, s ezek után másnap megjelentek a kilakoltatok és túlbuzgó vehemenciával és arroganciával földönfutóvá teszik. Miért van az, hogy a mi klienseink segélykérő papírját nem fogadják el az. önkormányzatban; miért van az, hogy felfedezünk üres lakásokat, s végül nem azoknak adják oda, akikről előzetesen megállapodtunk, hanem pályázaton kívül, suba alatt kapják valakik; miért van az, hogy ha mi elmegyünk egy iskolába a szociális helyzetről adatokat gyűjteni, akkor az önkormányzat letiltja, hogy adatokat adjanak ki nekünk; miért van az, hogy nem hagynak minket segíteni?- Akkor most mi lesz?- Nem tudom. Bár az ember másra hivatott, időnként kénytelen önmagát is védeni. Abból, ami hazudozásban, megalázásban az elmúlt hetekben rám áramlott, le kell hogy fejtsek valamit. Van méltóság is. El kell tehát menni a bíróságra, s pereket kell indítani. A polgárosodás, amely ma szegényedést és gazdagodást is hoz, együtt jár azzal is, hogy méltóságot adunk és szerzünk. A mai történet nagyon hasonlít egy 12 évvel ezelőttihez, amikor többéves munkám egyik napról a másikra kárba veszett, mert politikusok megalkudtak a fejem felett. Ma ugyanez történik. Csakhogy 1981-ben ellehetetlenedtem,

1993-ban pedig azt éreztem, hogy a szakma, a munkatársaim, de ismeretlen emberek is átlátták, hogy itt piszkos alku folyik, s lényegesnek tartják, hogy folytassam, amit elkezdtem, együtt a munkatársaimmal. Nem olyan fejlettek még Magyarországon a szociálpolitikai rendszerek, hogy nekem ne akadna munka ebben.

Rege Sándor