Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

Népszabadság, 1993.febr.8. 35 Mezei György: Itt piszkos alku folyik Vége az Újcsakönek? Mert tetszik, nem tetszik, Mezei György tette azzá, amivé lett. Nem egyszerűen Újpest egyik családsegítő intézménye volt, hanem fogalom, amely önálló helyet vívott ki magának a magyar szociálpolitikában. Ezért nemcsak az újpes­tieket érdeklő, foglalkoztató kérdés, hogy mi történt és mi lesz Mezei Györggyel.- Annál unalmasabb külváro­si történetet nem tudok, mint ami az elmúlt hetekben itt leját­szódott - kezdi Mezei György az átéltek ellenére teljes nyugalom­mal. - Semmi nem oldódott meg, de sikerült kölcsönösen veszte­ségeket okoznunk egymásnak. S amit az egészben a legjobban sajnálok: néhány kliensünkkel keményen elbántak miattunk. A gondozottainkról van szó, akik­nek az élete múlhat ezen. Én ezt az erkölcstelenség magasiskolá­jának tartom. — Szóval Mezeit még most is, még igy is az Üjcsakö ügyei foglal­koztatják. Nem lehet a kettőt egy­mástól elválasztani?- Az nagyon valószínű, hogy Mezei nélkül az Újpesti Csa­ládsegítő Központ meg fog változni. Az a kérdés, hogy milyen irányban. Attól tartok, hogy a kerületi önkormány­zatnak kézből etethető intéz­ményre van szüksége. Sajnos a polgármesteri hivatalra a szo­ciális vakság a jellemző, nem ismeri fel a saját érdekét sem. Az ügyintéző lányok pedig fél­nek a kutyáktól, az emberek­től, a szegények szagától, nem mernek kimenni a kliensek­hez, hát majd ezután a család­segítő leveszi a vállukról ezt a terhet.- Mindez azonban furcsán hang­zik annak a szájából, akit azzal vá­dolnak, hogy milliókkal csiki-csu­­kizott, sőt egyes célozgató félmon­datok olyasmit is sugallnak, hogy esetleg a maga számára is kivett eb­ből a kasszából.- Ez az ügy sok mindenben hasonlít a hetvenes évek tsz­­elnök pereihez. A nagyon jó szándékú vizsgálat egyébként sok mindent feltételezett ró­lunk, de azt nem, hogy mi eb­ből a pénzből akármennyit is hazavittünk volna. Nekünk több lényeges dologban volt vitánk. Az egyik a butaságok kategóriája: rosszindulatúan kötekedtek velünk, de ezt néha sikerült leszerelni. A másikkal jó lenne, ha a nyilvánosság is többet foglalkozna: érdemes megnézni, mi történt itt az alapítványok és az Újcsakö között, mert a közpénzek el­lenőrizhetősége forog kockán. Annyi történt, hogy mi keve­selltük azt a közpénzt, amennyit a szociális szférába kívántak csurgatni, s azt gon­doltuk, hogy egy alapítvány hatékonyabban tudja fölhasz­nálni ezeket. Úgy gondoltuk, hogy ezt a lehetőséget nem sza­bad kihagynunk. Szerintem ak­kor kellene engem igazán fe­­gyelmileg felelősségre vonni, ha erre nem törekedtem volna. Itt nem az történt, hogy elnök úr i akartam lenni egy kuratórium élén, s nem is az, hogy a ma­gánvállalkozásaimat dugtam egy alapítvány mögé. Én a köz­pénzeket akartam jól elkölteni. Mi felajánlottuk az újpesti ön­­kormányzatnak, hogy a pénzek felhasználásának ellenőrizhe­tőségére jöjjön létre szerződé­ses viszony, vagy lépjenek be a kuratóriumba, de ezt elhárítot­ták. Ennek fényében érdemes lenne megvizsgálni, hogy ki mi­att nem alakultak ki az ellen­őrizhetőség feltételei.-- A vád az, hogy nem mindenben az érvényes szabályok szerint zaj­lott a működés. Egyes lapok kimon­dottan a jogállamiság megteremtö­­deset látják a lefolytatott eljárás­ban. '- ‘Mi teljés mértékben az ér­vényes szabályok szerint gaz­dálkodtunk. Abban vagyok el­marasztalható, hogy a belégek és a kilégek és az analitikák nem voltak megfelelően felfek­tetve. Töredelmesen be kell vallanom, hogy ehhez nem. ér­tek. Erre volt egy gazdasági ve­zető, én észrevettem, hogy hi­bázott, kétszer is felszólítottam ezek kijavítására, egyszer egy ellenőrzés után. Úgy’ gondolom, hogy’ nekem nem ehhez kell ér­tenem. Energiámat a szakmám­ra akarom fordítani. A felelős-

Next

/
Thumbnails
Contents