Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-12 / 8413. szám

litikájában bizony közel szokott kerülni a liberális elképzeléshez.

Azt hiszem, a koalíció és az ellenzék között két és fél év után sem egyszerű gazdasági részkérdésekben van ellentét, hanem a megvalósítandó társadalmi berendezkedésről, a preferálandó modellről vallott elképzelések térnek el egymástól alapvetően még most is. Éppen ezért az sem mindig világos, hogy egy párt a társadalom mely rétegeinek képviseletére vállalkozik?

Úgy látom, hogy az SZDSZ ebben a tekintetben megingásokat és politikai hibákat nem számítva koherens elképzelést képviselő párt. A hibák abból adódtak, hogy olykor olyan társadalmi csoportokra is kacsintgatott, amelyeket egyébként nem tud igazán megszólítani. Nyilván nem szabad egy pártnak eleve eldönteni, hogy kikkel nem áll szóba és kiket nem akar képviselni, de a reálpolitikában számolni kell azzal, hogy a társadalomnak vannak olyan részei, amelyeket egy határozott arculatú politikai párt csak véletlenszerűen tud megközelíteni. Az MDF ebből a szempontból egy meglehetősen eklektikus párt, hiszen eredeti szándéka szerint a konszolidált politizálásra vágyó középrétegeket vagy legalábbis a középrétegek felé törekvő alsóbb osztályoknak a felső részét kívánta megközelíteni, ugyanakkor az elmúlt két-két és fél évben integrálni próbálja azokat a szélsőséges, jobboldali radikális törekvéseket is, amelyek a konszolidált politikára áhítozó, megállapodott társadalmi rétegek számára elfogadhatatlanok. Ez a politika következményeiben olyan belső szétfeszítő erők MDF-en belüli megjelenéséhez vezetett, amelyek létéből már korábban levontam azt a feltételezést, amikor még nem volt Csurka-dolgozal, nem voltak nyilvánosak ezek a nagy belső konfliktusok, hogy ezen különböző törekvéseknek természetellenes az együttélése.

Az SZDSZ-ben ilyen jellegű belső feszültségeket nem látok, ugyan beszéltem belső problémákról, de ezeknek ideológiai vagy politikai elképzelésbeli alapja alapvetően más, mint az MDF-en belül dúló ellentéteké, s a köztük levő távolság elhanyagolható.

Ezek a belső ellentétek oda vezettek, hogy a kormányzati politikába benyomult szélsőségek hovatovább az ország stabilitását veszélyeztetik.

Az MDF konszolidáltabb körei azért, hogy a párt egységét, s ezen keresztül a választói támogatottságot megőrizzék, sőt ez utóbbit minél inkább kiszélesítsék, tulajdonképpen eredeti törekvéseiktől sem teljesen idegen módon a nemzetinek nevezhető demagógiát szívesen és széles körben alkalmazták. Például itt van az expo ügye,

amelyik részükről nem egy racionális gazdasági érvelés mentén vitatott kérdés, hanem a nemzet felemelésének versus a nemzet elejtésének kérdésévé egyszerűsödött le, vagy a nemzetnek adott, illetve a nemzettől elvett ajándék kérdéseként kezeltetett. Mindennek pártpolitikai vetülete mára úgy néz ki, hogy az a párt, amelyik a konszolidált társadalmi rétegek egy részét nyilvánvalóan elvesztette, ha választókban gondolkodik, egyszerűen a lehetséges jobboldali szavazók támogatását próbálja legalább megőrizni. így hát azok a fantaziálások vagy gyanúk, amelyek az utóbbi hónapokban megfogalmazódnak Magyarországon, melyek szerint vannak olyan komoly politikai erők a mai kormánykoalíció körül, amelyek nem érdekeltek abban, hogy itt demokratikus választások legyenek ’94-ben, nos ezek a gyanúk, feltételezések nem teljesen megalapozatlanok a közéletben tapasztaltak alapján. Ritkán szokták ezt így megfogalmazni, de úgy tűnik, akik hajlandóak a szélsőjobboldal felé nyitni választói támogatásért, a hatalom megtartása érdekében, azok hajlandók más szélsőségekre is. Az MDF-en belüli szélsőjobboldali törekvések vagy jobboldali radikális törekvések írásos dokumentumaiban tételesen az nyilváníttatik ki, hogy van egy, a demokráciánál általánosabb és magasabb rendű érdek, a nemzeti érdek. Márpedig a nemzet megmentéi mi vagyunk. így tehát a legmagasabb rendű szempont a politikában nem a demokrácia, a jólét biztosítása, hanem az, hogy akik a nemzettel azonosak, azok maradjanak hatalmon. Ez nem túlságosan erőltetett logikai rendbe állítása a szélsőjobb elképzelésnek, és aki ezt a logikai rendet átlátja, igenis megalapozottan mondja azt, hogy ebbe belefér az is, hogy az MDF-en belüli szélsőségek a demokráciát félresöpörve mindenekelőtt a saját hatalmukat akaiják megőrizni. Ennek vannak jelei, és bizony erősek ezek a törekvések az MDF-ben, de ott vannak a Kereszténydemokrata Néppártban is. Az igazi kérdés persze az, hogy honnan ered ez az eredetileg ebben a térségben az

átlagosnál konszolidáltabbnak és gördülékenyebbnek nevezhető átalakulási ütemtől való eltávolodás?

Sok fontos dologtól eltekintve, például annak taglalásától, hogy vannak, akik eleve nem voltak hívei a demokratikus rendszernek, praktikusabbnak láttak volna mindig is egy jobboldali tekintélyelvű rendszert, azt kell mondanom, hogy az álmok, amelyek a demokrácia megvalósításához kapcsolódtak, azok álmok voltak és nem reábs elvárások. Bizony a demokrácia nem egyenlő a jóléttel, csak legfeljebb a feltételeit teremti meg egy olyan társadalomnak, amelyik képes a jólétet biztosítani.

Márpedig azoknak az embereknek a java része, akik saját életükben szeretnének boldog világban élni, valljuk meg, nem tud szembenézni azzal, hogy erre korlátozott esélyek vannak. Azok, akik nem tudnak szembenézni a realitásokkal, mindig is hajlottak arra, hogy irracionális, vagy ha úgy tetszik, másfajta magyarázatot adjanak a világ problémáira, mint amilyenek valóban adhatóak. Nekem meggyőződésem, hogy ez a hajlam az MDF bizonyos köreiben nagyon erős. Emlékezzünk vissza, hogy maga a kormány, amit ma már az MDF konszolidáltabb részének nevezj hetünk, eleve külső tényezőket, a sajtót az ellen