Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-12 / 8413. szám
Népszabadság, 1993.febr.8. < á Németh: Sok mindent előre tisztázni kell Németh Zsolt, a Fidesz kisebbségpolitikai szakértője szerint hat probléma miatt nem lehetett gyorsabban tető alá hozni a kisebbségi törvényt.- Én hat kulcsfontosságú problémát látok, amit előre tisztázni kell - különben hiába lesz törvény. Az első a jogalanyok kérdése, tehát az, hogy kikre vonatkozzon. A második: a helyi szintű kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok viszonya, a hiátus és az átfedések kiküszöbölése. Aztán: ki és hogyan alapíthat országos kisebbségi önkormányzatot? Negyedszer: mit jelent és hogyan működik kulturális autonómia? Továbbá: mit kell bevenni abba az alapvető intézményrendszerbe, amelyről az állam gondoskodik? Az ötödik: ki ad pénzt és hogyan9 S végül a kisebbségek országgyűlési képviseletének kérdése. Ez utóbbit nem a kisebbségi, hanem a választójogi törvénynek kell rendeznie. A kormányzat és a szocialista párt elképzelései szerintem is jó irányba mutatnak, amikor elvetik a garantált kisebbségi képviselet elvét. (Ez az elv érvényesül például Romániában;) Nálunk az csak kétkamarás parlament esetén lenne elképzelhető. Amíg egykamarás a parlament, addig csak szavazatokkal lehet bejutni - természetesen a kisebbségi jelölt megválasztásához kevesebb voksra lenne szükség. El kell dönteni, hogy kíslistás vagy nagylistás szavazás legyen - tehát listára vagy személyekre szavazzanak. Mindenesetre van remény, hogy a kisebbségek parlamenti képviselőt válasszanak a következő ciklusnak. Egy „mozgó skála” lenne logikus: minél kevesebben vannak egy adott kisebbség tagjai, annál kevesebb szavazat elég legyen a megválasztáshoz. Természetesen a nagyon kis létszámúak így is csak csatolt listákkal juthatnak be. A finanszírozással kapcsolatban rendkívül szűkszavú a törvénytervezetet, semmilyen garanciát nem tartalmaz, és mindent a települési önkormányzatra akar hárítani - mármint minden költséget. Pedig az kellene, hogy a kiadások zömét az állami költségvetés viselje, mondjuk a kisebbségi hivatal segítségével. De a forma kérdése még nyitott. Rendezni kellene az induló vagyon - az egyszeri juttatás - kérdését, de erről a törvénytervezet nem is szól. Ahogy a pártok kaptak, úgy a kisebbségi szervezetek is kaphatnának induló vagyont, működő tőkét. Ebből az adott kisebbség országos önkormányzata berendezhetné könyvtárát, színházát, amit akar. Az SZDSZ egyik ötlete az volt, hogy kisebbségi célokra adott pénzeket le lehessen írni a személyi jövedelemadóból. Az is gond, hogy a tervezet fenntartja a kisebbségi szervezetek függőségét a költségvetéstől. Az önkormányzat legfőbb vitapontja az, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat csak egy „nyúlványa” a településinek - nincs tehát a kisebbségeknek lényegi joguk az őket érintő döntések befolyásolására. Szerintem a kisebbségi önkormányzatot intézményesen el kellene választani a települési testülettől, hogy ne csak annak része legyen. Lehetne külön választani, de közvetve is létrehozható, úgy, hogy a kisebbségi képviselők ki is válhatnak. Ha a „saját” ügyeikkel foglalkoznak, akkor külön, maguk döntenek, ha általános dolgokkal, akkor a többiekkel együtt. A kisebbség önkormányzata létrejöhet úgy is, hogy abba a helyiek delegálnak és úgy is. hogy ezeket az adott etnikum tagjai közvetlenül megválasztják. A zsidókérdés és a cigányok esete merőben más: a törvény i önálló paragrafusa nem sorolja a honos kisebbségek közé a zsidóságot. De lehetőséget hagy arra, hogy ama kisebbségek, amelyek legalább száz éve Magyarországon élnek és ezer aláírást összegyűjtenek, és nincsenek a felsoroltak között, szintén élhetnek a kisebbségi jogokkal. Ez egy diszkriminatív mozzanat, ajánlatos lenne kiiktatni. Az ezres létszám ne a kisebbségi státus elnyerésének, hanem a kollektív jogalanyiságnak a kritériuma legyen. Egyébiránt a zsidókérdés attól is más, hogy a zsidók legtöbbje magyarnak vágj' magyarnak is vallja magát, nem szabad kényszerrel leválasztani őket a magyarságtól. Ahogy másokat sem, akik kettős kötődésűek. Ebben azt hiszem, nincs vita, talán még ama konzervatív körök sem gondolnak mást, amelyekben divat a „szalonzsidózás". Ám mindenképpen sunyi dolog azt követelni, hogy a zsidók, úgymond, vállalják önmagukat... A cigánykérdés az egyik legnehezebb társadalmi gondunk. Ahonnan el lehetne indulni, az a cigány értelmiség megerősítése. Ezt elösegitheti a törvény, a kulturális autonómia. De kellene egy kormányzati „cigánycsomagterv” is, amely a regionális fejlesztésektől az oktatásig mindent magába foglalna.
