Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-11 / 8412. szám
Keresztes Sándor: A kiábrándulás veszélyes Mintha már a választási kampány előszelei érződnének - vélekedik Keresztes Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt tiszteletbeli elnöke. Rómában nyilatkozik a Népszabadságnak, hiszen az otthoni politikai tevékenységét - „nem teljesen önszántából” - a vatikáni nagyköveti tisztre cserélte fel. „Töprengő emberként" és beismert aggodalommal követi a hazai fejleményeket. „Ha az állampolgárok nem kapnak új perspektívát, bekövetkezhet a csalódás, a kiábrándulás a demokráciából...”- Ön január derekán a Magyar Hírlapnak nyilatkozva azt mondotta, hogy nem sértett, hanem töprengő emberként ment el.- Ha valaki kikerül a politikai életből, pontosabban távolabb kerül földrajzilag, másképpen nézi azt kívülről, mint akik benne élnek, s a mondás szerint „a fától nem látják az erdőt”. Nem akarok megbántani ezzel senkit. Egyszerűen: kívülről nézve a szereplőket, a fejleményeket, arra a véleményre jutottam, hogy - Deák Ferenc szavaival - a mellényt újra kell gombolni. Átalakulásunk, amely a diktatúrától vezet a demokrácia felé, fejlődésének új szakaszához érkezett. A demokratikus forma önmagában nem csodaszer. Sok függ attól, hogy kívánnak-e élni jogaikkal és vállalják-e kötelességeiket az emberek. A pártok szerepe az lenne, hogy választékot kínáljanak az egyéni és közösségi boldogulásra. A veszély, amit körvonalazódni látok, hogy az állampolgár csalódik a pártokban. Zűrzavar mutatkozik. Miközben másfél év múlva esedékesek a választások. Mindez tulajdonítható akár az átalakulás velejárójának is. Hiszen a játékszabályokat menet közben kellett alakítani. S a körülmények - a Varsói Szerződés, a KGST léte, a szovjet csapatok jelenléte - szabták meg a lehetőségeket.- A körülmények megváltoztak - folytatja Keresztes Sándor. - Ha az állampolgár nem kap most új perspektívát a politikai pártoktól, bekövetkezhet a csalódás, a kiábrándulás a demokráciából, amikor az állampolgár nem kíván élni demokratikus jogai és kötelességei gyakorlásával, azaz nem megy el választani. A rendcsinálás jelszavával ilyenkor jelentkezhetnek veszélyes erők, például egy jól szervezett kisebbség, amely a tömegek passzivitását kihasználva a demokrácia játékszabályai révén próbál hatalomra jutni. Ne felejtsük el, Hitler is választásokon került uralomra a weimari Németországban. Arra van szükség, hogy az átalakulásban szerepet játszó erők avagy új politikai formációk mozgósító programot kínáljanak. Nem szabad megengedni, hogy a passzivitás eluralkodjék.- Kimerüli volna az átalakulás első szakasza?- Az átalakulás elején, a nyolcvanas évektől kezdve, az egységesítő erő a gyűjtőpártokban volt. Lakitelken a Magyar Demokrata Fórum megszerveződhetett, elsősorban Pozsgay Imrének és a pártban kibontakozott reformmozgalomnak köszönhetően. Lakitelek meghatározó jelentősége abban volt, hogy mindenkit egyesitett a demokrácia igenlésével - a diktatúrával szemben. A gyűjtőpártok erejét az adja, hogy valami ellen mozgósit. 1945-ben a Kisgazdapárt volt ilyen heterogén erő, amelynek létét a félelem indokolta: megakadályozni, hogy a kommunisták demokratikus úton kerülhessenek hatalomra. Az első választásokon ötvenszázalékos pártot mégis könnyű volt összeroppantani, mert túl a külső nyomáson - ne felejtsük el, Vorosilov gyakorolta a szuverenitást - hiányzott a belső kohézió. Azért lehetett sikerrel alkalmazni a szalámitaktikát, mert a Kisgazdapártban különböző érdekek érvényesültek. Nos, én már pártunk újraalakulásakor - és nem csupán most, amikor az MDF-ben már legalább három irányzat léte nyilvánvaló - állást foglaltam az önálló arculat hangsúlyozása mellett. Ugyanis hosszabb távon számoltam a Demokrata Fórum széttagolódásával, tehát hogy az egykori kisgazdák sorsára fog majd jutni.- Az M1 )F országos gyűlése módosltott-e véleményén? Talán annyiban tudta rendezni a hármas megosztottságot, hogy azt a választásokig össze lehet tartani De az alapkérdések nem oldódtak meg. S nem azért mondom ezt, mert bármelyik félnek igazat akarnék adni. Csupán azt konstatálom, hogy így aligha tudhatnak a jövőbe mutató egységes politikát felvázolni. Márpedig ez elengedhetetlen lenne a választások előtt, már csak az előzőekben vázolt aggodalmam, az állampolgári kiábrándultság veszélye miatt. „A gyújtópártok kihullanak”- Nem vetődhet fel ebben a helyzetben, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt kilépjen a kormánykoalícióból?- Minden kérdőjel és esetleg jogos bírálat közepette is ez a kormány, ez a koalíció - ami az én felfogásom szerint döntő - elkötelezett a keresztényi elvek s egyben a nemzeti értékek mellett. Mi ezért kezdettől fogva korrekt partnerek voltunk, s ezen nem kívánunk módosítani a választásokig. Becsülöm Antall József kormányfői ténykedését, aki mellett kinőtt egy tehetséges csapat. Ám nem lennék őszinte, ha tagadnám, bizonyos csalódások miatt felmerült bennem az a gondolat is, hogy ne vegyünk részt ebben a koalícióban. Szerintem - és nem most emlitem első alkalommal - az MDF lekezelte koalíciós partnereit. Még a kormányalakítás előtt levelet intéztem Antall Józsefhez és Nagy Ferenc Józsefhez, hogy a három párt kössön megállapodást az együttműködésről. Sajnos erre nem került sor, s Torgyán úrnak sajnos igaza volt, amikor ezt kifogásolta. A megállapodással sok későbbi feszültséget meg lehetett volna előzni. Visszakanyarodnék a Pozsgay-témához, akinek államminiszteri szerepe rendkívül pozitív volt az egész átalakulás előkészítésében. A reformkommunisták, Pozsgay, Szűrös Mátyás és Németh Mik-Népszabadság, 1993.febr.5.
