Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-11 / 8412. szám
lós hármasa a kerékasztalnál tett valamennyi Ígéretüket végrehajtották a jogalkotás terén. Nekem az volt az elvem, nekünk is be kell tartanunk, amit mi vállaltunk a megállapodásokból. A Fidesz és az SZDSZ nem irta alá az államfőre vonatkozó egyeztetést, s mint emlékezetes, aláírásgyűjtésbe kezdett. Engem viszont az meglepett, hogy ekkor a Demokrata Fórum bojkottra szólított föl. Az eredmény ismert, néhány ezer vokson múlt, hogy nem lett államfő Pozsgayból. Talán sok minden másképpen alakult volna, a szocialista párt esetleg konstruktiv ellenzéki magatartást tanúsított volna a parlamentben. Utólagos kommentár, hogy szerintem a pártok ellentétei közepette is kell hatnia egy becsületes magatartásnak. Keserű meglepetés volt nekem akkor az MDF lépése. Most a kormány amiatt panaszkodik, hogy az a bizonyos kétharmados többségi elv (a parlamentben a fontos kérdésekben) nehezíti a döntéshozatalt. Ezt a féket éppen azért építették be, ha jól emlékszem, hogy megakadályozható legyen a visszarendeződés a demokratikus játékszabályok alapján. Csakhogy ez kelepcének bizonyult, mert hiányzik a többséghez a konstruktiv ellenzék. Egyébként erről a szabályról annak idején a mi megkérdezésünk nélkül állapodtak meg. Egy további ok a keserű szájízhez pedig az, hogy az MDF abban a Nógrád megyében kezdett kereszténydemokrata frakciót szervezni, amely hagyományosan a mi területünknek számít. Persze értem, hogy megindult immár a választási agitáció. Miként - mint hallom - a kisgazdák is alakítanak keresztény szárnyat, igy Torgyán egyik helyettese Debrecenben.- Új perspektíva felkínálásának szükségességét említette a bevezetőben. Konkrétan mire gondol?- Más pártok nevében nem beszélhetek, csak a Kereszténydemokrata Néppárt esetében körvonalazhatom a véleményemet. Azzal kezdeném, hogy igenis minden párt mögött van valamilyen világnézet, eszmei koncepció. Ha az egységesülő Európára tekintünk, alighanem három nézet vetélkedése kristályosodik ki hosszabb távon: a keresztényi, a szocialista (avagy szociáldemokrata) és a liberális pártoké. Ezt az artikulációt látom távlatban a váltógazdálkodás alapjának. Ugyanis ha ilyen világnézeti háttér alapján fogalmazódnak meg egyértelmű programok, akkor valóban számon kérhetők, s nem lehet hatalmon maradni elvtelen kompromisszumokkal. A gyűjtőpártok kihullanak a rostán, megmérettetnek a választói akaratban. „A hit nem magánügy” Ami a KDNP-t illeti, több mint fél évszázaddal visszanyúlnék, a gyökerekhez. S megtehetem, mert magam is aktiv részvevője voltam az akkori, a szociális problémákra összpontosító keresztény mozgalomnak. Reformmozgalom volt a félfeudális Horthy-rendszer idején. A keresztény kurzus sommás ítélete gyakran elhangzik erről a korszakról. Valóban volt egy közjogi, közéleti berendezkedés az egyház 680 ezer holdas nagybirtokával. De tessék akkor hozzátenni azért azt is, hogy ebből az egyház közcélú intézményeket tartott fenn. Ugyanakkor - elismerem - ez a nagybirtok akadálya volt a parasztság földhöz jutásának. Négy testvérem is egyszerű munkás volt, egyedül én tanulhattam tovább, s talán a marxizmusnál kötöttem volna ki, ha nem akad akkor egy Rómából éppen hazatért pap. aki felhívta figyelmemet a pápai szociális enciklikákra, a Rerum Novarumra, a Quadrnguesimo Annóra. Most, a tömegkommunikáció korában II. János Pál pápa Centesimus Annusa már széles körben ismert, s egyetértek annak szükségességével, hogy ezeket a szociális tanokat az iskolákban is oktassák.- Voltak, akik 1989-ben nem tartották időszerűnek a KDNP újraindulását. Nos, meggyőződésem, hogy a berlini fallal jelképezett rendszerek és ideológiájuk leomlásával éppen a keresztény pártoknak van jövője, egyebek között az említett szociális tanítás képviseletével, amely az ember elsőbbrendűségét hangsúlyozza a tőkével, a fogyasztói társadalom szabadpiaci elméletével szemben. Emlékszem egyik beszélgetésünkre Németh Miklóssal, amikor azt mondta: ha zászlót bont a KDNP, apám biztos, hogy a pártra szavazna, mert hallgatója volt a Kálót népfőiskolának. Nem érdektelen felidézni, hogy amikor az 1945-ös fordulatot követően Barankovics főtitkárral felújítottuk a keresztényszociális programot, az 1947-es választásokon már komoly esélyekkel indultunk. Budapesten én voltam a választási felelős, s másnap reggel bent voltam a Rajk-féle belügyminisztériumban, ahol megtudtam a számunkra kedvező szavazatszámot. Más kérdés, hogy aztán három nap múlva tették csak közzé a „hivatalos” eredményt, amelybe a kék cédulákat is beszámították, s akkor már 150 ezer vokssal kevesebbünk volt. A példa felemlitése csak arra kíván szolgálni, hogy aláhúzza meggyőződésemet, a mai Magyarországon is fontos erővé válhat a keresztényi értékeket képviselő világnézeti párt: a pápa és az egyház által is szorgalmazott szociális igazságosság, a szolidaritás programjával. A vallás, a hit nem magánügy, legalábbis abban a vonatkozásban nem, hogy mint magatartást formáló, egyben közösségi hatású. A KDNP, persze. nem kiván klerikális párt lenni, hanem mindazoké - hívőké és nem hívőké akik magukénak fogadják el a keresztényi erkölcsi normákat. Egész Európában megújulóban van a kereszténydemokrata mozgalom. Módom volt erről beszélgetni néhány hete Scalfaro olasz államfővel, akinek személye az egyébként zaklatott itáliai belpolitikában a tisztességet, a morális tartást szimbolizálja. A KDNP valamelyest késve indult a magyarországi átalakulásban. Nekem meggyőződésem - ismétlem -, hogy már a másfél év múlva esedékes választásokon, majd hosszabb távon nyomatékos súlyú erővé válik. Remélem, hogy pártunk fogja magához vonzani mindazokat a keresztény eszmeiségű embereket, akik ma még a Demokrata Fórummal, a kisgazdákkal, esetleg az ellenzéki pártokkal tartanak vagy párton kivüliek. J távolból töprengek” i- Ez akár már választásikampány-indltónak is beillik. A tiszteletbeli elnök kapott-e visszajelzést pártja részéről - gondolok például az említett Magyar Hírlap-interjúra hogy mennyire osztják nézeteit?- Hivatalos formában nem. S könnyen el tudom képzelni, hogy néhányuknak nem tetszett. Én a távolból töprengek. Talán azért alakult így, hogy közelről ne zavarhassam egyesek vizeit. A félreértések elkerülése végett, nem a KDNP-re gondolok, ahol a fiatalítást már régebben elhatároztuk. Surján Lászlót éppen én ajánlottam pártelnöknek, akit jellemes, a vezetésre alkalmas személynek tartok. Ám esetleg hasznosan segíthettem volna otthon a keresztény mozgalomban, s részben a politikában szerzett fél évszázados tapasztalatommal Surján Lászlónak, aki már csak koránál fogva sem járhatta ki ezt az iskolát. S nem vett részt például az átalakulást előkészítő kerékasztalokon, az akkori megállapodások létrejöttében sem, amelyek hivatottak voltak az alapot lerakni, s amelyek számon kérhetők. Ortutay L. Gyula Népszabadság, 1993.febr.5.
