Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

Magyar Narancs, 1993.jan.24.

26

. ív* r*

ra, hogy Konrádrla! vagy Örkénnyel összevessék magukat, és írónak azért ez szörnyű kudarc; nem kellett feljelentenie az egyetemi kollégát, mint Raffay Ernőnek ’84-ben, és aztán végigkeseregni - .kis trianonkodással, Jány-rehabiJitálósdival vigasztalódva hogy akkor sem ő átmenő, ahogy szegény Antall sem, hiába volt jó fiú, de azért nem túl tenyérlremászóan jó, ahogy kell, mégis mindössze a múzeumigazgaióságig vitte; Andrásfalvy nem volt annyira manifeszi olyan, mint a többiek; ezek mind, az egypártrendszer értelmiségi B-válogato.ttja, amely most a hatalom uborkafáján csüng, görcsösen markolva a legitimitás mind vékonyabb, mind szárazabb ágát amely 1994-ben úgy szakad le ezek alatt, hogy csak na.

Amit persze ezek is sejtenek. Innen a mind görcsösebb nyomulás; a média, az egész intézményrendszer és a társadalom zombie-sításán való buzgólkodás, az üvegházi SA-tenyésztés, a másként gondolkodók elleni demoralir záló kampányok, innen mindaz, amivel a kormányzás munkája helyett tölti az idejét a kormány és környéke; és innen a fáradhatatlan identitáskeresés, ami a buzgó Andrásfalvy Bertalant - aki valaha egyik szerzője volt a Bibóemlékkönyvnek r- arra inspirálta, hogy Khomeini ajatollahhal cserélje fel Bibót, hogy aztán eljusson, hogy eljussanak ezek Szálasiig, Hitlerig, bárkicsodáig, akinek invokálásával megnyerni, remélik a ’94-es választást, ha lesz még ilyen. De Andrásfalvy mostani elszólása után.már erre sincs sok remeny. . •*

X. azt mondja, neki csak az a fontos, hogy mindig tele . legyen a kocsijában a tank, hogy bármikor eljuthasson a határig, ha úgy hozza a sors. Y. Dél-Amcrikát tanulmányozza, Z. csak a vállát vonogatja, neki már mindegy, jöjjenek, essünk túl rajta, én pedig tudom, vagy legalábbis; megpróbálom tudni, hogy az egypártrendszert is az A-válógatott küldte végül padlóra, és padlóra küldi majd ezeket is, ha már nem lesz más választás, mondogatom magamban. Szűkülő szabadidőmben, mert nem okos az egyszer már bevált stratégiákat elfelejteni, újraolvasom a szamizdaiokat, Konrádot és Petri verseit, és, mert ezek most újra kedvet csináltak hozzá; Rushdie-'., aki fenenagy író. Mostanában enyhült egy kicsit a tél, majd egy Dunahídon fogok bele a Satanic Verswbe, lape*om és nézem, ahogy a folyó a hátára veszi a vízbe dobott útlevelemet, én nem fogok innen ezánek elmenni, oly som a könyvet és várom, hogy jöjjenek csak. * -A görény hattyúdala.