Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-01 / 8406. szám
1 1 168 Óra, 1993.jan.26. 27 Az értelmiség B válogatottja EZEK a csodálatos férfiak Meddig durvul a sajtó? Cs. I. drámaíró, az MDF vezérkarának tagja azt üzente lapjában Sz. L.-nck, a Magyar Köztársaság római nagykövetének, hogy „Menjen a fenébe!” K. K., a Magyar Narancs hasábjain azt írja A. B. miniszterről, hogy „nem az eszéért szerettük, hanem azért, mert délceg és eszemadta”. Vagyis eddig sem volt éppen rózsafüzéresen ájtatos, most meg már napról napra gorombább a sajtó - bocsánat: némelyik újságíró - hangja. „Quo, quo scelesti ruitis”, vagyis: „hová, hová rohantok, szerencsétlenek?” - kérdezte a római költő. Hasonló kérdéseket tett fel Rádai Eszter a Magyar Narancs szerkesztőségében az Ezek című cikk szerzőjének, Kovács Kristófnak. I- Ön a Magyar Narancsban, Erek címmel írl egy publicisztikát, amelyben kitüntetett helyet kap Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter. Igen kemény szavakkal illeti At. Azt írja például, hogy „NEM A7- ESZÉÉRT SZEREITÜK" meg azt, hogv „EZZEL A MARHASÁGGAL NEMCSAK AZT BIZONYÍTOTTA BE, HOGY ÜGY VAN OTTHON Ä RESZORTJÁUL KIJELÖLT MŰVÉSZETEK KÖZÖTT, MINT MAJOM A KÖSZÖRÜKÖVÖN." Vajon mi volt C7.7cl a ccija: hogy megbírálja öt meg a nézeteit, vagy csupán az, hogy így jól kidühöngje magát?- Az volt a célom, hogy bíráljam, hogy a lehető legélesebb hangon kikérjem magamnak ezl a szellemi magatartást. Ezenközben talán jól ki is dühöngtem magam, jóllehet ez nem volt igazán célom. Ez a jelenlegi kormány parlamenti választás útján került hatalomra, tehát az én kormányom is, de én ilyesmire nem adtam felhatalmazást. Sőt, úgy hiszem, egyetlen szavazó polgár sem adott felhatalmazást arra. hogy azt a folyamatot, amely végül is a magyarországi demokráciához vezetett, a visszájára fordítsák, parodizálják, kicsúfolják. Ahogyan le is írtam „AMIKOR MÁR KEZDTÜK AZT HINNI, HOGY AZ EDDIGIEK MÁR ÜBEROLHATATLANOK, AMIKOR MÁR KÍNJÁBAN RÖHÖG AZ EMBER, AMIKOR MÁR CSAK AZT ÉLVEZI, HOGY NEM TARTOZIK EZEK KÖZE, NEM VETT ÉS VESZ RÉSZT EZEKNEK A CIRKUSZÁBAN, AHOGY MINDAZOKBÓL AZ ÁLMOKBÓL ÉS POLITOLÓGIAI ABSZTRAKCIÓKBÓL, AMELYEK VÉGÜL LAPÁTRA TETTÉK AZ EGYPARTI DIKTATÚRÁT, EZEK PARÓDIÁT CSINÁLNAK: A PARLAMENTBŐL SZAVAZÓGÉPET, AZ ESZMÉK VERSENGÉSÉBŐL SKINHEADBOCSKORT, AZ ENCIKLOPÉDIÁBÓL IMAMALMOT, A SAJTÓSZABADSÁGBÓL MACSKADUETTET VAGY MIT; AMIKOR MÁR CSAK EZT ÉLVEZI ÉS LASSACSKÁN HOZZÁFOG, SAVANYÚ SZÓLÓ LEENDŐ ÍNYENCE, HOGY KIALAKÍTSA A MAGA KÍVÜLÁLLÓÉLETET, EZEKNEK HAGYVA A POLITIKAI HATALOM ÉS A MEGBÍZHATÓ ALKALMAZOTTNAK KIJÁRÓ BOLDOGULÁS POSVANYÍZÜ GYÜMÖLCSÉT; AKKOR MEGSZÓLAL A MATYÓBABA...” (Mntyóbabának egy korábbi mondatban, talán dühömben, Andrásfalvy miniszter urat neveztem) „... ÉS AMIT MÓND, ANNAK UGYAN ÉRTELME NINCS SOK, DE EGY CSAPÁSRA A SEMMIBE KATAPULTÁLJA A KÍVÜLÁLLÁS MÁR-MÁR MEGSZERETETT LEHETŐSÉGÉT.” Ez számomra szinten elég fontos mondat, ugyanis azt hiszem, a kivívott szabadságjogok egyikének annak kellett volna lennie, hogy a magyar állampolgár és kitüntetetten az értelmiségi végre ne kényszerüljön rá arra. hogy politikáváI foglalkozzék. Ne kényszerüljünk olyan helyzetbe, amelyben állandóan a szavunkat kell hallatnunk olyan másodrendű szakmai kérdésekben, amelyekhez alapjában véve semmi közünk nincs, hadd foglalkozzunk végre egyrészt a mindennapi boldogulásunkkal. ne kelljen ezért vért köpnünk, és hadd foglalkozzunk végre elvont kérdésekkel, művészetekkel, matematikával, járhassunk Kovács Kristóf: .Aki a bűnnel toleráns, azt cinkosnak szoktuk nevezni"