Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

Kovács Kristóf 4 Andrásfalvy Bertalant nem az eszéért szerettük, ha­nem azért, mert délceg, eszemadta magyar ember. A kormányban ét környékén a viszonylag szobatiszták közé volt vámítható, ami ugyan nem sokat jelent, ha meggon­doljuk, kikkel kellett összehasonlítani, de azért mégis. Volt valaki, aki nem járt médiatüntetésre, nem emlege­tett kötelet a parlamentben, befejezetlen rendszerváltást az MDF-piacon. Épp ellenkezőleg, faron volt ő, az elfo­gulatlan szakértelem Dodonája, még ha talán a maga kis­sé szűkecske területén is. De azért szívet melengető volt a ludat, hogy a néptánc sorskérdéseivel akár a legmaga­sabb fórumhoz is fordulhatunk: akit nem hagy nyugodni a kétség, hogy vajon a kalotaszegi varrottas hetykébb-e a rákoshorzasziói csűrdöngölősnél, annak kormányszinten meg lesz magyarázva. Egy kormányszintű matyóbaba tehát, aki egyszer csak, amikor már kezdtük azt hinni, hogy nem, az eddigiek már überolhatatlanok, amikor már kínjában röhög az ember, amikor már csak azt élvezi, hogy nem tartozik ezek közé, nem vett és vesz részt ezeknek a cirkuszában, ahogy mindazokból az álmokból és politológiai abutrakciók­­ból, amelyek végül lapátra tették az egypárti diktatúrát, ezek paródiát csinálnak: a parlamentből szavazógépei, az eszmék versengéséből skinheadbocskort, az enciklopédi­áitól imamalmot, a sajtószabadságból macskaduettet vagy mit; amikor már csak ezt élvezi, és lassacskán hozzáfog, Tulajdonképpen nincs min csodálkozni, ennek előbb vngy utóbb meg kellett tör­ténnie. Az ostobaság, ha - egyébként jogos - kisebbrendűségi érzéssel, némi adminisztratív hatalom birtoklásával és a hatalom etveszthetőségének riasztó tudatával párosul, előbb vagy utóbb mindenkiből kihozza a virtuális fasisztát. savanyú szőlő leendő ínyence, hogy kialakítsa a maga kí­vülálló-életét, ercáiiek hagyva a politikai hatalom és a megbízható alkalmazottnak kijáró Irotdogulás pos­­ványízű gyümölcsét; akkor megszólal a matyóbaba, és • amit mond, annak ugyan értelme nincs sok, «le egy csa­pásra a semmibe katapultálja a kívülállás már-már meg­szeretett lehetőségét. Nem tudóin, olvasta-e Amlrásfalvy Bertalan Salman Rushdie könyveit, legalább a magyarul megjelent Az éjfél gyermekeit, a Szégyent, vagy a Uárun, avagy a mesék tengerét;' szerintem néni. Mindegy, az. ő baja. Rushdie azonban nemcsak író, hanem halálra ítélt író; halálra ítélői nem­csak politikusok, sőt, nem elsősorban azok, hanem egy el­torzult, ostoba, primitív diktatúra főkolomposai, olyanok, akik szent hálxmíról rikoltozva tizedelik saját népüket, mi­közben valamiféle gengszterpragmatizmus alapján fapofá­val képesek seftelni, túszul ejtett embereket csereberélni fegyverekre a halálosnak kikiáltott ellenséggel. És ezzel a priusszal sem gondolták, hogy a Rtishdie-ra kimondott, ál­talános undorba fulladó halálos ítéletúk olyan erkölcsi ab­szurdum, hogy t, legalábbis hosszú távon - mindenképpen rájuk útvissza, az ítélkezőkre. A görény hattyúdala.... Andrásfalvy Bertalan, akit nem az eszéért szerettünk, hanem azért, mert délceg és eszemadta, és mert ezek kö­zül idáig a viszonylag szobatiszták közé tartozónak mutat­ta magát, mostani alakításával, azzal, hogy „kijelentette: a művészeteket nem lehet rombolásra felhasználni, ám mégis vannak ilyesfajta törekvések. Ezért érti meg a mu­zulmánok kampányát, amelyet Rushdie ellen indítottak" (Népszabadság; január 11.); ezzel a marhasággal nemcsak azt bizonyította be, hogy úgy van otthon a reszortjául ki­jelölt művés--tek között, mint majom a köszörűkövön. Nem: a lényeg az. hogy minőségileg új háditettet. nevez­zük nevén: bűnt követett el az ezektől már megszokott ba­kik, ostobaságok, műveletlenségből, tudatlanságból, jo­gos kisebbrendűségi komplexusltól elkövetett ízlésfica­mok tetejébe. • Andrásfalvy nem bratyizott skinheadekkel, sem nyíltan, Krafft-F.bingl)ől kicsöppent tigrisanyakénl, mint Király B. Izabella, sem föpincéri konspirációkkal, politikai zseto­nokra átváltható jattot szimatolva, mint Boross Péter; nem zsidózott, legalábbis nyilvánosság előtt néni, mint Csoóri vagy Csurka, hogy most aztán bosszút álljanak azért, hogy hiába volt egyikük jó drámaíró, másikuk vi­szonylag elfogadható szintű esszéista, esélyük nem volt ar-Mägyar Narancs, 1993.jan.14.

Next

/
Thumbnails
Contents