Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-09 / 8411. szám

Népszabadság, iy93.febr.4. tényleges privatizáció lassulásá­nak okait mind a privatizációs kereslet, mind a kinálati oldal elégtelenségeiben megtaláljuk. Az előbbit illetően a külföldi tő­ke érdeklődésének csökkenése említhető. Ez részben a szabad külföldi tőkék elégtelen mennyi­ségével, részben a térségben ed­dig élvezett relatív előnyünk megszűnésével, részben azzal magyarázható, hogy elfogyott a „hab" a hazai kínálat tortájáról. A kínálati oldal legfontosabb jellemzője, hogy annak összeté­tele folyamatosan romlik, pár­huzamosan a gazdaság leépülé­sével. Magyarázatot igényel a privatizációs bevételek viszony­lag kedvező alakulása. Az 1992. évi privatizációs be­vételek felfutásának magyará­zata valószínűleg a privatizálás és a bevétel realizálódásának időbeli eltolódásában van. A szabályozási könnyítések miatt 1991-ben bekövetkezett külföldi vásárlási boom elhúzódó hatá­sával és az előprivatizáció felfu­tásával van itt dolgunk. Azt, hogy ebből a helyzetből merre lesz elmozdulás, a követ­kező hetek, hónapok mutatják meg. Kézzelfogható jelei van­nak az eddig folytatott gazda­ságpolitika - külföldről is su­­gaÜt - pályamódosításának. En­nek és az 1994-es választásokra való készülődésként értékelhe­tők a privatizációs játékszabá­lyok tervezett módosításai is. A mostani elképzelések ismereté­ben egyáltalán nem zárhatók ki olyan fejlemények, amelyek a koalíció hatalmának megszilár­dítása érdekében űjabb, a jövőt terhelő megoldásokat hoznak. Vigvári András közgazdász ■---------—------------— ■ ■ ................. 1 ...... ■ ...... i SZABÓ TAMÁS: „MINDENKINEK VAN EGY KEDVENC TÉMÁJA” Az idén kerülnek sorra a nagy falatok A privatizáció túl van a ta­nulás szakaszán, létrejöttek a törvényi és az intézményi kere­tei, s tavaly felgyorsult üteme az idén sem lassul - állapította meg tegnapi sajtótájékoztató­ján Szabó Tamás miniszter, aki egy kérdésre válaszolva az SZDSZ 15 pontból álló ajánlá­sát a privatizáció tekintetében úgy minősítette, mint ami a stabilizálódó viszonyok között zavart lüván kelteni. A törvényi keretekről szólva a miniszter a három alapvető jogszabály tpellett - amelyeket a parlament tavaly együtt fo­gadott el - kiemelte a munka­­vállalói résztulajdonosi prog­ramról szóló törvényt, mint a csoportos dolgozói tulajdon­­szerzés eszközét és mint a pri­vatizációs lehetőségek bővíté­sét. Az intézményi kereteket il­letően kijelentette, hogy az Ál­lami Vagyonkezelő Rt. létreho­zásával világossá vált, ami 1990-ben még kérdéses volt: hogy az állam a gazdaságnak csak az energetikai és a straté­giai fontosságú ágazatait kí­vánja részben vagy egészében a maga tulajdonában tartani. Hozzátette, hogy emellett az .Állami Vagyonügynökség szer­vezetét fejlesztették, létszámát bővítették. 1992-ben jobb felté­telek közé került a privatizáció annyiban is, amennyiben ked­vezőbbé váltak az E-hitel kon­díciói. Noha mindennek a hatá­ssá inkább csak az idén lesznek érezhetőek, a miniszter 1992-t a fordulat évének nevezte a privatizációban. Majd kijelentette: nem igaz a privatizáció fékeződéséről szó­ló mese, hiszen 1992-ben több mint kétszer annyi tranzakció történt, mint a megelőző két esztendőben együttvéve. A ha­zai tulajdonszerzés aránya az 1991. évi nem egészen 20 szá­zalékról 40 százalékra nőtt, mi­közben Magyarország megtar­totta a térségbeli vezető sze­repét a külföldi tőke vonzá­sában is. Az utóbbit bizonyítja, hogy a vegyes tulajdonú gaz­dasági társaságok részesedése mind a foglalkoztatásból, mind a nemzetijövedelem-termelés­­ből, mind pedig az exportból a kelet-európai országok közül hazánkban a legmagasabb. Az idén várható események­ről szólva leszögezte: változat­lan a kormány elkötelezettsége a privatizáció folytatása mel­lett. A kormány emellett egyre versenyszerűbbé és nyitottabbá kívánja tenni a folyamatokat. Az E-hitel kamatának csök­kentésével, a befektetők jobb tájékoztatásával, új privatizá­ciós technikák (közöttük a lí­zing, valamint a kidolgozás alatt lévő részletfizetéses konstrukció) bevezetésével ja­vulnak a hazai tulajdonszerzés feltételei. Részletesen ismertet­te a miniszter az új információs szolgáltatásokat. Üdvözölte azokat a lapokat, amelyek rendszeresen hírt adnak a pri­vatizáció eseményeiről és lehe­tőségeiről. Közölte: megegyez­tek több kamarával, hogy azok helyi szervezetei hozzájutnak a helyi privatizációs kínálattal kapcsolatos információkhoz. Az új privatizációs technikákat ismeretterjesztő füzetekben ad­ják közre, emellett ezentúl módszertani füzeteket is rend­szeresen megjelentetnek. Végül bejelentette, hogy hét olyan vállalatot, amelyet más­képpen nem tudtak eladni, kí­sérleti jelleggel lízingbe aján­lottak fel. Ezzel olyan befekte­tői réteget céloztak - és majd céloznak - meg, amelyik nem­csak tulajdonolni, hanem ve­zetni is kívánja a céget. Az első lízingpályázat győzteseivel még februárban megkötik a szerződéseket, majd az ered­mények értékelése után továb­bi vállalatokat - főként olya­nokat, amelyek az önprivatizá-* ció keretében nem keltek el - ajánlanak fel lízingelésre. A pályázatok benyújtásának ha­táridejét hosszabbra szabják, hogy az érdeklődök megismer­kedhessenek a lízingbe kapha­tó vállalatokkal, amelyeket a lízingdíj maradéktalan kifize^ tése után - akár már a futam­idő alatt is - birtokukba vehet­nek. A Financial Times tudósító­jának kérdésére válaszolva a miniszter úgy nyilatkozott, hogy az idén kerülnek sorra a privatizáció legnagyobb „falat­jai”, így a telekommunikációs piac, az elektromosáram-szol­­gáltatás, a gázszféra, és meg­kezdődik a bankok privatizá­ciója is. A HVG kérdésére vála­szolva nem cáfolta, hogy a gyógyszeripar privatizációja le­állt. Az idei vagyonpolitikai irányelvek már bejelentett mó­dosításának okát pedig abban jelölte meg, hogy alkalmazkod­ni kell a már elfogadott költ­ségvetési törvényhez. A The Wall Street Journal tudósítójá­nak és másoknak a kérdéseire kifejtette, hogy a szabadde­mokraták 15 pontos ajánlása „zavart kelt a privatizáció sta­bilizálódó keretében”, amihez hozzátette, hogy „az SZDSZ új törvényi feltételeket kíván, amivel növelni igyekszik a bi­zonytalanságot”. A társadalmi felügyelőbizottságok létrehozá­sáról szóló SZDSZ-es javasla­tot politikai jelszónak minősi­­tette. A nemzetközi Kék Szalag Bizottságnak a vagyonkezelést szorgalmazó munkájáról a mi­niszter egyebek között azt mondta: „mindenkinek van egy kedvenc témája". Gál Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents