Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-09 / 8411. szám

iI A NAP INTERJÚJA Botos Károllyal Mennyi lesz a szabályozott agrárpiac ára? \1 agrárpiaci rendtartásról szóló törvény megszületésével elkezdődhet a piacgazdaságokra jellemző gazdálkodás. A törvény nagy szerepet szán a terméktanácsoknak. Az állam nem vonul ki, sőt a törvény által működik. Idén olyan átmeneti ' szabályozás várható, amellyel a meglévő piaci zavarokat kívánják elhárítani — nyilatkozta lapunknak Botos Károly agrárrendtartási főosztályvezető. — Miért oly nagy jelentőségű a február 2-án elfogadott agrárpiaci rendtartásról szóló törvény? — Azért, mert az agrárpiacon a rend kialakítása mindenképpen kí­vánatos. Bár többen hirdetik, hogy az állam kivonult az agrárgazda­ságból, ezzel a törvénnyel is dekla­rálja a jelenlétét. Végre, március 1- jétől törvényes garanciák lesznek, mivel a mi munkánkat is a törvény határozza meg. Az ágazat sajátos­ságai miatt az állam jelenléte nél­külözhetetlen. A tőke megtérülése lassú, a jelenlegi pénzpiaci feltéte­lek mellett kedvezőtlen a hozadék, ám ezek ellenére Magyarországnak ebben az ágazatban van keres­nivalója. — Hogyan változik meg az ál­lam szerepe? .— A közvetlenül szabályozott körben: a tej, a takarmánykukorica és az étkezési búza esetén garan­ciális elemeket épít be. Jövőre a sertés- és marhahús is ide tartozik. Az állam garantált árat határoz meg minőségi feltételekkel, s álla­mi garanciát vállal. Mint áralakító közvetlenül felelős. Kulcsszerep jut a terméktanácsoknak. Úgy kell megszerveződniük, hogy a saját határozataiknak érvényt tudjanak szerezni. Nem könnyű, hiszen egy­értelmű az érdekellentét az alap­anyag-termelő, a feldolgozó és a kereskedő között. Az eddig meg­alakult tanácsok többsége, azért nem működőképes, mert vagy az egyik, vagy a másik érdekszféra uszályába került. Ez attól függ, ki­nek van több pénze. Általában a kereskedőnek. A terméktanácsnak konszenzusra kell jutnia egy ágazat szakmai alapkérdéseiben. t— Mind a feladatok, mind a fe­lelősség tekintetében jelentős a szerepük a törvény szerint. Kétsé­geim vannak a végrehajtásról, hi­szen a terméktanácsokban az ed­dig is monopolhelyzetben lévők diktálnak. — Osztom a véleményét. Az egyesületi törvény alapján működ­nek, s az államnak nem szabad be­leszólni a szerveződésükbe. Meg kell felelniük a feltételeknek ahhoz hogy a miniszter elfogadja őket. Egy működőképes gabona-termék­tanácsnak kellett volna megszer­veznie a koordinált külpiaci ágaza­ti stratégiát... — Az egész agrárgazdaság, s a fogyasztó fizeti meg a tanulópénzt, ha a terméktanácsok nem úgy mű­ködnek, ahogyan a törvény megal­kotói szeretnék. — El kell érni, hogy a mező­­gazdasági termékek költségeit tükrözze a fogyasztói ár, mert ha nem, akkor bezárhatjuk a boltot. A hiánynál pedig nincs nagyobb inflációgerjesztő. Erről ma nincs szó, még akkor sem, ha ez a mese trt-jed. Visszautasítok minden ilyen híresztelést. A termelőt vé­deni kell. Eddig is ezt tettük, hi­szen a tavalyi 2,5 milliárd dolláros export mellett csupán 0,8 volt az import. — Úgy tűnik, a terméktanácsok­ban a termelők nem igazán tudják elérni az érdeküknek megfelelő cé­lokat. — Ha a termelő nem termel, ak­kor nincs miről beszélni. A ter­méktanácsnak olyan érdekegyezte­tő fórumnak kell lennie, amely sa­ját szerveződésben szabályozza a termékpályát. Ha olyan piaci zavar keletkezik, amit nem tud megolda­ni, akkor forduljon a földművelés­­ügyi miniszterhez. — Mennyire felkészült az inf­rastruktúrájuk? — Egyelőre a múlt szervezetei­nek romjain jöttek létre. A törvény lehetőséget teremt a támogatások megadására, s az információs rend­szer működéséhez is hozzájárul az agrárpiaci rendtartás forrásaiból. — Mikorra várható a garantált árak meghirdetése? — A törvény szerint a növény­­termelésben a szezonév megkezdé­se előtt 90 nappal kellene, de erre csak a következő gazdasági évben kerülhet sor. A tejnél azonnal élet­be kellene léptetni a garantált árat, a kvóta, mint túltermelést korláto­zó eszköz ma nem aktuális. A tej­termelés jövedelmezőségének javí­tásával kell megakadályozni az ál­latlétszám csökkenését. Minden terménynél az extraminőséget ösz­tönözzük. — Mikor valósítható meg, hogy ne a felvásárló minősítse a termé­ket. hanem egy független szerve­zet? A minősítés állami feladat. — A zöldség-gyümölcsnél az EK már kikényszerítette, a húster­melésnél is ki kell jelölni az állami minősítőszervezeteket. — A gabonánál tehát nem vár­ható rövid időn belül a garantált ár meghirdetése. Hogyan szabá­lyozzák az idén a piacot? — Javasoljuk a 100 ezer tonna búzatarlalék piacra dobását, aratás­ra pedig a „lombard”-hitelt. A ter­melő ennek segítségével taktikáz­hat, akkor viheti piacra a terméket, amikor jónak látja, s így nem a ke­reskedő fog meggazdagodni. A részpiaci szabályozással a kiszá­mítható, előre tervezhető állami je­lenlétet szeretnénk elérni. • Nagy Ildikó CT? Magyar Hírlap, 1993.febr.4.

Next

/
Thumbnails
Contents