Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-01 / 8406. szám

Ring, 1993.jan.27.

24

hogy mi magyarok is részesei lehetünk mindannak az ódiumnak, amely az idegenség felé sújt, de nem zárva ki annak vastag gyakorlatát, bog)’ talán éppen a mi hátunkon csattoghat az előítéletek átka, ostora.

Az Európai utas (Cseres Tibor írását az Európai «/as-ból vettük át), melynek hasábjaira e sorokat rovom, mindeddig efféléről nem szívesen beszélt, munkálkodásának célja és eszköze inkább az volt (s marad is), hogy azokat a társadalmi és politikai tényeket keresse meg és gyűjtse őszsze, amelyek a térség kohéziójának kovásza és cementje.

Lapunk indulásakor a Pentagonálé államaira terjesztette ki figyelmét. Ezek egyike volt az akkor még működű Jugoszlávia Mára tanúi lehetünk eg)’ világszerte egyedülálló országbontásnak, mely a világtörténelem és a vallástörténet sok századostörésvonalát megőrizve, egyazon nyelv és etnikai törzs fiait veti halálos, szinte megsemmisítő harcba egymás ellen.

Nem szóltunk a szomszédságunkban sokkal alacsonyabb lángon füstölgő belső ellenszenvekről, melyek a szlovák népet a csehektől, morváktól megkülönböztetik, de itt is, amott is kitüntetett helyen még inkább a magyarokat.

Klasszikus példája a kőbe vésett antipátiának a kegyeletből megőrzött szabadságharcos branyiszkói emlékmű pótlólagos szlovák felirata; „a szlovák hősi halottak rossz magyar ügyért áldozták életüket".

Egymással ősi és szított előítélettel együtt élő népeket csak erőhatalommal lehet egy államban együ «-tartani. De hosszú távon (vagyis elméletileg örökre) nem lehet a koherenciát megőrizni, ha lakói csoportgyűlölettel különülnek el egymástól, s együvé tartozásuk nagyrészt hazugságokra épül.

Vélt vagy valós gazdasági érdekek tartották fenn a Habsburg-monarchiát, de a hatalom szétfoszlása után a nemzeti együvé tartozások hiedelme bontotta szét.

Most - .hetven év, negyvenöt év után ugyanezek a hiedelmek bontják meg az elnyomások által éltetett koherenciákat

A két Trianon óta a magyarságot célozza a másságból fakadó megkülönböztető bánásmód a Duna-medencében, az ostromoltság közérzetét kényszerítve az országra s a népre. Körös-körül legalábbis lelkileg állandó rohamra készen. Az ok: a két háborúban ajándékként (zsákmányul) kapott három és fél millió magyarság megemésztésének ország-gyomorszaggató elnyújtott csikarásai.

Csak az antiszemitizmus hasonlítható össze térségünkben az anti- magyarizmussal. Iszonyú tanulság, hogy a zsidóság iránti előítélet a végső elszámolásig, felszámolásig hatolhatott, s még az „égő áldozaton" túl is tarthatja magát.

Miben bízhatunk? Csakis az őszinte, általános demokrácia megszületésében, létrehozásában. Meggondolások és végrehajtások kölcsönösségében. Amint a demokrácia szót a teljes állampolgári jogegyenlőség biztonságaként értelmezzük.

Ernest Gellner angol filozófusnál olvasom: „Egy területi politikai egység csak akkor válhat etnikailag homogénné, ha az uralkodó nemzet megöli, elűzi vág)' asszimilálja a többi nemzetiség minden egyes tagját. Amennyiben ezek részéről hiányzik az a készség, hogy alávessék magukat effajta sorsnak, akkor igencsak nehezen lehet a nacionalista elvet békés úton megvalósítani."

Hinnünk illik, sót kell, hogy ezt a fekete reménységet, jóslatot térségünkben, az elterjesztett, kiterjesztett demokrácia, népbölcsesség jogara alatt lehet mégis megváltoztatni.