Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-09 / 8411. szám
Magyar Hírlap, 1993.febr.4. Az SZDSZ vasárnap közzétette 15 pontos programját. Az inkább jelszavakat, mint programot rögzítő újsághír bemutatta, hogy miképpen foglalt állást a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt többek között a foglalkoztatáspoli tikáról. Mivel a program 5. pontja egyértelműen a Munkaügyi Minisztérium illetékességébe tartozó feladatokkal foglalkozik, szükségesnek látom, hogy reagáljunk a felvetésekre, tisztázva azt, hogy miben tudunk egyetérteni és miben más a véleményünk, mint az SZDSZ szakértőinek. Mielőtt azonban rátérnék a tételes szakmai vitára, le kell szögezni, hogy hasznosnak és célszerűnek tartom a foglalkoztatáspolitikának és az ehhez kapcsolódó kormányzati munkának minél szélesebb körben való nyilvános megvitatását, hiszen a magyar gazdaságot sújtó legnagyobb problémák egyike éppen a munkanélküliség és ennek gazdasági, szociális és politikai kihatásai. Éppen ezért nem utasíthatunk vissza sem tanácsot, sem kritikát — jöjjön az bármilyen irányból — anélkül, hogy alaposan meg ne vizsgálnánk és ne próbálnánk beilleszteni saját koncepciónkba. Az elmúlt időszakban a parlament plénumán vagy más politikusokkal folytatott magánbeszélgetésekben sokszor hangsúlyoztam, hogy ebben a kérdésben meg kell próbálni szakmai és politikai konszenzus kialakítását, hiszen olyan súlyos gondról van szó, amely messze túlnyúlik a pártpolitika keretein, és az egész nemzetet érintő veszélynek tekinthető. Egy üttélés a munkanélküliséggel Valóban nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a munkanélküliség megszüntethető, vág)' gyorsan kismértékűre csökkenthető. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a kormány számos intézkedést tett a munkanélküliség kezelésére. Megalkottuk az 1991. évi IV. törvényt, amely jogi keretet biztosított a munkanélküliség kezelésének és a korszerű foglalkoztatáspolitika kialakításának. Ez a törvény — a hazai tapasztalatok híján — elsősorban a gazdaságilag fejlettebb európai országok jogalkotására támaszkodott. Énnek köszönhetően modem, a szociális piacgazdaság igényeinek megfelelő jogszabály volt, másrészről viszont nem vette figyelembe az ország jelenlegi anyagi teherbíró képességét és ezért túlköltekezést indukált. A később bekövetkezett módosítások ezt a hátrányt voltak hivatva kiküszöbölni. Ugyancsak jelentős eredménynek értékeljük, hogy nagyon rövid idő alatt sikerült kiépítenünk az egész országra kiterjedő munkaügyi ellátó szervezetet úgy, hogy Szentgotthárdtól Csengéiig minden városban, vagy települési csomóponton létrejöttek központjaink vagy kirendeltségeink, hogy az adott térséghez és az ott lakó emberekhez minél közelebb vigyük a segítséget és minél közvetlenebbül kapjuk az információkat. Talán kevesen tudják, de az elmúlt két év alatt létrehoztuk ezáltal az ország második legnagyobb társadalmi elosztórendszerét. A munkanélküliséggel kapcsolatos intézkedéseinket alapvetően az határozza meg, hogy a gazdaságpolitika prioritásai között szerepel a munkanélküliség mérséklése. E prioritásnak megfelelően különböző munkahelyteremtést, illetve a munkahelyek megtartását segítő pénzügyi alapok jöttek létre (Befektetésösztönzési Alap, Területfejlesztési Alap, Világkiállítási és a hozzá kapcsolódó Fejlesztési Alap stb.). Az aktív eszközök működtetése terén 1991-ben 100 ezer fő, 1992-en 160 ezer fő munkaerő-piaci helyzetét sikerült javítani. Az ellátási rendszer működtetésével 1991-ben 175 ezer, 1992-ben 413 ezer fő megélhetési biztonságát teremtettük meg. A munkanélküli-ellátási rendszerből kikerülők részére szociális ellátási rendszert építettünk ki. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a hazai gazdaság helyzete nem függetleníthető a világgazdasági recessziótól, a kelet-közép-európai regionális válságtól, az egyes gazdasági ágazatok sorsát meghatározó keleti piacok drasztikus 'csökkenésétől, illetve bizonytalanságától, valamint a korábban felvett hitelek visszafizetési terheitől. Elsősorban e tényezők együttes hatására a munkanélküliség gyorsan nőtt, és e folyamatra a kormányzat befolyása korlátozott, azzal együtt, hogy több, éppen a fentiekben bemutatott intézkedések révén több százezer ember gondjait sikerült érdemben mérsékelni. A munkanélküliség növekedésének visszafogása csak a gazdaság fejlődésével, valamint a vállalkozások számának növekedésével, illetve ezek foglalkoztatásban betöltött szerepének növekedésével lehetséges. A munkahelyteremtő beruházások támogatása Ami a munkahelyteremtő beruházások kedvezményeit illeti, az állam lehetőségei szerint eddig is segítette a munkaadók, vállalkozók munkahely-bővítési, illetve munkahely-teremtési törekvéseit. Éppen ezek támogatását célozzák a Foglalkoztatási Alap, a Területfejlesztési Alap, a Befektetésösztönzési Alap, valamint a vállalkozást ösztönző hitelek. A kormányzat további intézkedéseivel újabb kedvezményeket teremt, így segíti a hitelkamatok általános csökkenését, ugyanakkor például az egzisztenciahitel esetén igen jelentős mértékű (9,6 százalékos) kamatcsökkentést vezetett be, és más feltételek kedvezőbbé alakításával, azaz a futamidő és a türelmi idő növelésével segíti a vállalkozók hitelfelvételét. Mindezek mellett a kormányzat fontosnak tartja, hogy a munkahelyteremtés támogatása piackonform módon valósuljon meg. A támogatás célja az, hogy életképes munkahelyek jöjjenek létre, ezért a túlzott mértékű támogatás — paradox módon — éppen a vállalkozás érdeke ellen van, hiszen a támogatás megszűnése, illetve a visszafizetés kezdete után könnyen csődbe juthat a vállalkozás. A válságrégiók központi támogatása és a szociális gondoskodás A válságrégiókban jelenleg is többlet központi források segítik az új munkahelyek létrejöttét, kifejezetten ilyen elvek alapján működik a Területfejlesztési Alap. Álláspontunk szerint a válságrégiók helyzetének javítását alapvetően a helyi kezdeményezések megerősödése jelentheti. Egy ilyen típusú fejlődés kiindulópontját jelenthetik, illetve segíthetik azok a regionális fejlesztési irodák, amelyek össze tudják hangolni a helyi fejlődés előmozdításában a regionális bankok, az ipari fejlesztési, illet-Készek vagyunk az együttműködésre avagy reagálás az SZDSZ tizenöt pontos programjára
