Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-08 / 8410. szám
Magyar Hírlap, 1993.febr.3. 4S Dornbach Alajos: valakik leengedték a függönyt egy időre, remélem, hogy fel fogjuk húzni. Egészen pontosan a társadalom fogja felhúzni. Nagyon megható, megindító ünneplés ez, nem tudok persze elfogulatlan lenni, Gombár Csabát személyében is nagyon sokra becsülöm, szeretem és tisztelem. De ha mégis próbálok tárgyilagosan véleményt mondani, akkor is kijelenthetem, kevesen tettek annyit a magyar közéleti demokrácia kialakításáért és megerősítéséért, mint 6. A mi lehetőségeink itt és most — a protestánson túl — korlátozottak. Szégyenteljesnek tartom, ami történt. De a kormánykoalíció remélhetőleg belátja, hogy másfél évig nem lehet háborús állapotokat fenntartani a közvélemény nagy részével. A tömegkommunikációban dolgozóknak egy jelentős, nagy tekintéllyel bíró tábora igen határozottan elutasítja ezeket az intézkedéseket. A polgár pedig, ha nem is érti pontosan szakmailag, emberileg akkor is érzékeli, hogy itt valami nem kívánatos történik. Lengyel László: mit lehet erre mondani? Azt hiszem, ez az ünneplés, ez a búcsú — amint az elnök úr is ezzel fejezte be beszédét — valóban egy korszak vége. Megmondom őszintén, a mai estét egy magatartás diadalának tekintem. Egészen pontosan a civil magatartás diadalának. Azért van bizonyos értelemben egy rendszernek vége, mert a független intézmények éléről most sorban eltávolítja a jelenlegi hatalom azokat az embereket, akik képesek voltak — emberi, szakmai, politikai kvalitásaik alapján — a párturalmat korlátozni. Ez nagyon veszedelmes tendencia, mert ezeknek az intézményeknek függetlensége biztosította azt a különbséget, mely Magyarországot elválasztotta a környező országokban tapasztalható zűrzavartól; ennek „működését” és terjedésének következményeit pedig nap mint nap szemlélhetjük. Az az egy szerencsénk, hogy a civilszférát már nem lehet szétverni. Most nagy veszélynek van kitéve, de végül is a független jegybankot sem sikerült tönkretenni új elnökkel. De az uralmon levők nem is hídnak összegyűjteni annyi cenzort, nem tudnak alapítani annyi új intézményt, és nincsenek a kezükben igazi kártyák. A rádiót nem lehet szünetjelekkel megtölteni. Gombár Csaba: remélem, hogy munkatársaimban lesz elég türelem, energia, kitartás, hogy ebben a pillanatnyilag számukra meglehetősen kedvezőtlen és kellemetlen helyzetben, amikor utasításokkal irányítják a Magyar Rádiót, nem vesztik el a türelmüket, nem adják fel a munkájukat, hanem a nehezebb körülmények között is megpróbálnak ugyanolyan kiváló teljesítményt nyújtani, mint eddig. Reálisan nézve a dolgokat gyakorlatilag vége van az elnöki tevékenységemnek, nem tudom többé megvédeni a szakma érdekeit. Most valójában szorongok, hogy ennyi ember jött ide miattam. Az más kérdés, hogy jogilag ez nem lezárt ügy. A jogszerű formákat a kormánynak is be kell tartania. Remélem, hogy lesz annyi bölcsesség, higgadtság, magabízó nagyvonalúság bennük az országos gyűlésük után, hogy a köztársasági elnök úr konstruktív javaslatát elfogadják. Hankiss Elemér bírói úton keresi az igazát. Én pedig — mert sok szempontból természetesen különbözőek vagyunk — úgy látom, mintha nem lenne szükség bírósági „látleletre” ahhoz, hogy mindenki lássa, milyen oktondiság, rövidlátás a kormány részéről, ha utasításokkal és határozatokkal próbálja irányítani a Magyar Rádiót és a televíziót. Ezeket ugyanis a közvélemény meg fogja védeni. Továbbra is hiszem, hogy Magyarországon bő egy év múlva választások lesznek, és hogy egy hivatásos politikusnak, hogy eséllyel induljon, a közvélemény alakulását messzemenően figyelembe kell vennie. Azt, ami az újságokban mint a közvélemény hangja megjelenik. Ami pedig személyemet illeti, valószínűtlen és irreális dolognak érzem, hogy még egyszer rádióelnök legyek. Meg vagyok győződve, hogy vannak erre nálam sokkal alkalmasabb, rátermettebb emberek. A Magyar Rádió vezetésén belül is számos ilyen van. Ha a pártok képesek lesznek erőt venni magukon, és megalkotják végre a függetlenség jogi garanciáit, ez nem lehet probléma. Magam — Hankiss Elemérhez hasonlóan — szeretnék tanítani, de itthon, Magyarországon. Talán épp itt az ELTE-n, ahol most beszélgetünk. • Harangozó István
