Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Képszabadság, 1993.febr.2 39 SZEMÉLYI ÜGYEK Politikai bábák keze között a gazdaság gyereke Elnöki titkárság létrehozásá­ról döntött a múlt héten az Ál­lami Vagyonügynökség igazga­tótanácsa. A titkárság két rész­legből fog állni: az egyik a pri­vatizáció ellenőrzésére, a másik humánpolitikai feladatok ellá­tására hivatott. A döntésben az az igazán ér­dekes, hogy egyik funkció sem gazdátlan. Az Állami Vagyon­ügynökségnek van belső ellen­őri szervezete, és van humán­­politikai igazgatósága is. Ha most ezeket a szervezeteket megkettözik, akkor abból arra lehet következtetni, hogy a ha­talom saját megbízható embe­reiben sem bizik meg igazán. Pedig mind a vagyonügynökség több száz fős apparátusában, mind pedig a tizenegy tagú igazgatótanácsban szinte fo­lyamatos a személycsere. Az igazgatótanács, amely a privatizációs döntéseket hozza, az elmúlt két évben szinte tel­jes egészében kicserélődött. A miniszterelnök eredetileg úgy’ állította össze a testületet, hogy élére MDF-es politikust helye­zett ugyan, de soraiban helyet adott az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP képviselőinek is. Mára az ellenzéki politikusoknak hült helye, de változtak az MDF-es tagok is. Az elnöki posztra a halk szavú, szerény, sok bölcsességgel megáldott Mádl Ferenc helyett az ilyen tulajdonságokkal kevésbé jelle­mezhető Pongrácz Tibor, a PM politikai államtitkára került. Átjáróház Maga a vagyonügynökség pe­dig valóságos átjáróház lett. Bár az ügyvezető igazgató - akit szintén Antall József állí­tott az apparátus élére, felvált­va vele a Németh-kormány ál­tal kinevezett Tömpe Istvánt - 1992 nyarán veszélybe került, Csépi Lajos végül mégis meg­kapta öt évre szóló újabb kine­vezését. Helyettesei és az igaz­gatóságok vezetői viszont olyan sűrűn jöttek-mentek, hogy ná­luk gyakrabban csak az ügyin­tézők cserélődtek. Megannyi vállalat eladását emiatt a soka­dik igazgató, a sokadik ügyin­téző kezeli, mind elölről kezdve az ismerkedést a körülmények­kel. Elképzelhető, hogy ez mi­lyen mértékben késlelteti a pri­vatizációt. De ha a döntéshozó testület­ben, csakúgy, mint a végrehaj­tó apparátusban újonnan kivá­lasztottak - tehát feltehetőleg a legfrissebb politikai fuvalla­toknak megfelelő emberek - vannak, akkor vajon miért hoz létre párhuzamos szervezeteket az igazgatótanács? A privatizációs tranzakciók fokozott ellenőrzése feltehetően több okból szüksége;. Minde­nekelőtt azért, mert egyre gya­koribbak a korrupciós gyanúsí­tások, vádak, amelyek - saját­ságos módon - nem annyira az ellenzéktől, de még csak nem is jellemzően az MDF-en kívüli körökből származnak. A vá­dakra reagálni kell; a felelősök az ellenőrzés fedezékébe vonul­nak. Emellett a jelenlegi ellenőr­zés csupán belső ellenőrzés. Az állami vállalatok eladását - amelynek során az eladók már csekély részlehajlásukért, tehát nemcsak az ár kedvező meg­szabásáért, hanem az értékesí­tés egyes feltételeinek a befek­tető számára előnyösre igazítá­sáért is busás honoráriumot re­mélhetnek a vevőtől - kívülről senki sem ellenőrzi. Legfeljebb az Állami Számvevőszék - sok más teendője mellett - ritkán. Mindez persze másként len­ne, ha a privatizáció úgy foly­na, ahogy azt még a Németh­­kormány elkezdte, és az Antall­­kormány folytatni látszott. Ha az ÁVÜ-t nem a kormány, ha­nem a hatpárti parlament fel­ügyelné. Ha a nyilvánosság be­­tölthetné a semmivel sem he­lyettesíthető ellenőrző szerepét. Bätr az ÁVÜ igazgatótanácsá­nak jelenlegi elnöke hivatalba lépésekor szentül megfogadta, hogy a privatizáció a legszéle­sebb nyilvánosság ellenőrzése alatt fog folyni, az igazgatóta­nácsi döntések jó részét ma sem hozzák nyilvánosságra, és kö­vetkezetesen üzleti titoknak minősítik a tranzakciók lénye­gét, az eladási árat. így ugyan mit ellenőrizhet a nyilvánosság? Demokrácia helyett A parlament és a nyilvános­ság, azaz a demokrácia intéz­ményeinek kiiktatása után nem marad más eszköz, mint az el­lenőrzés megkettőzése. Az el­lenőrök ellenőrzésének tradíci­­ja, amely az ötvenes években élte fénykorát, ilyképpen nem marad folytatás nélkül. A káderpolitika is csak annyiban újult meg, amennyi­ben a humánpolitika névre ke­­reszteltetett. Megkérdeztük: ha az ÁVÜ-nek van humánpoliti­kai igazgatósága, akkor miért szükséges az igazgatótanács el­nöke mellett még egy ilyen szervezet? „A humánpolitikai feladatok megoldására” hangzott a válasz. Hogy melyek azok? „Az állami vállalatokból gazdasági társaságokká átala­kítandó cégek élére kell igazga­tóságokat és felügyelőbizottsá­gokat kinevezni; ezek tagjaira és vezetőire fog javaslatot tenni az igazgatótanács elnöke mel­lett felállítandó titkárság." Pedig igazán nem mondható, hogy az uralkodó politikai erő édesgyermekei eddig kiszorul­tak volna a hatalommal és pénzzel egyaránt járó pozíciók­ból. Éppen a HVG legutóbbi száma közöl listát azokról a parlamenti képviselőkről, akik valamelyik részvénytársaság igazgatóságában vagy felügye­lőbizottságában helyet kaptak. Közöttük 1 kisgazda, 1 szocia­lista, 2 független, 2 keresztény­­demokrata, 3 szabaddemokrata és 22 MDF-es honatya akad. Vajon milyen irányba javíthat­ja ezt az arányt az elnöki tit­kárság? Nyolcezer káder Igaz, dolga mindenképpen akad, hiszen most következik az átalakulások dömpíngje. Ezernél is több állami vállala­tot keresztelnek át az idén gaz­dasági társasággá, s ha vala­mennyi élére kerül - s miért is ne kerülne? - legalább három­tagú felügyelőbizottság és ötta­gú igazgatóság, akkor legkeve­sebb 8000 megbízható személyt kell felkutatni, illetve jól jöve­delmező mellékállással jutal­mazni. Ennyi megfelelő ember felleléséhez nyilván nem elég­séges az ÁVÜ humánpolitikai igazgatósága, amely eddig - so­kak javaslatait figyelembe vé­ve, sokak közbenjárását fogad­va - ellátta a feladatot. Jó oka van tehát az ÁVÜ igaz­gatótanácsának arra, hogy elnö­ke mellett speciális titkárságot létesítsen. A kérdés csupán az, hogy a megannyi politikai bába között vajon nem vész-e el a gazdaság gyermeke, a privatizá­ció? Ez pedig sarkalatos kérdés, mert profitorientált magántulaj­donosok megjelenése nélkül a nép - most már a szó szoros ér­telmében is - éhen marad Gál Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents