Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Magyar Hírlap, 1993.febr.3.15

Változatok az igazságtételre

Három törvényjavaslatról kell döntenie az Országgy űlésnek. A parlament elkezdte megvitatni az igazságtétel legújabb törvény javaslatait. Az igazságügyi kormányzat álláspontja szerint a jelenleg hatály os törvények megfelelő alkalmazása is lehetőséget nyújt a felelősségre vonásra. Bárd Károly kandidátus, igazságügyi államtitkár-helyettes a Társadalmi Szemlében közzétett tanulmány a arra hívja fel a figyelmet, hogy a nem jogállamiság keretei között elkövetett igazságtalanságok szankcionálására — bizonyos külföldi gyakorlat szerint — a jogállamiság keretei között annak elveit nem feltétlenül kötelező alkalmazni. Gáspár Miklós (KDNP) a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségére hivatkozva tartja elképzelhetőnek a felelősségre vonást. Zétényi Zsolt (MDF) büntetőeljárás-jogi módosítást javasol.

Három igazságtételi tervezetről kell döntenie az országgyűlésnek. Zétényi Zsolt azt javasolja, hogy az elévülés kérdését bíróság vizsgálja, s az elévült bűncselekményekről bíróság döntse el, hogy nem büntethetőek, az időmúlás következtében. Gáspár Miklós azt indítványozza, hogy a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségének szabályai szerint vonják felelősségre az 1956-os forradalom büntetőjogilag vétkes ellenforradalmárait. Az igazságügyi minisztérium elaborátumot készített: összegyűjtötte mindazokat a jogszabályokat, amelyek alapján ma is felelősségre vonhatók az elmúlt rendszer mind ez ideig felelősségre nem vont bűnösei.

Bűn, pontosabban a bűncselekmény, ne maradhasson megtorlatlanul — ez az igazságtételt szorgalmazók koncepciójának alaptétele. A felelősségre vonásra számtalan koncepció született, amelyek többnyire morális alapvetéssel a felelősségrevonhatóság jogi akadályait igyekeznek elhárítani, a társadalom „jogos igazságérzetére" hivatkozván. Az elévült bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása összeegyeztethetetlen a jogállamiság alapelveivel — érvelt az ellentábor.

Az első szabad választásokon induló pártok között egy sem akadt, amelyik tagadta volna, hogy a kommunista rendszer büntetőjogilag felelősségre vonható személyiségeit bíróság elé kell állítani, jóllehet alapvető koncepcionális és gyakorlati-jogi eltéréseket mutattak a különféle elképzelések. Az MDF nagytakarítási választási plakátja még az elmúlt rendszer „értékeit” tartotta elítélendőnek, és a munkásőrség hagyományait, a kommunizmus rekvizítumait, Grósz Károly Sportcsarnokban elmondott beszédének dokumentumát hajította a szemétkosárba. Az SZDSZ a múltban elkövetett és üldözendő bűncselekmények elkövetőit kívánta volna felelősségre vonni. A KDNP akkor még megbocsátóbbnak tűnt: nyerhessen bocsánatot, aki bűnbánást tanúsít. A legmesszebbre a kisgazdák mentek, nemes egyszerűséggel a kommunista gazemberekkel való leszámolásról beszélt a „gyújtó hangulatú” pártfőügyész-szónok.

Bűnbocsánatot senki sem kért sem a társadalomtól, sem az új politikai elittől. eltekintve egyedül talán Farkas Vladimírt, aki magyarázkodni kezdett, ám a bűntudat különösebb jele nélkül. Az igazságtétel tehát a politikai küzdelmek spektrumába került.

Szimbolikus történelmi igazságtételnek tekinthető talán, hogy Kádár János aznap halt meg. amikor a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Nagy Imrét és mártírsorsú társait, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maiéter Pált. Szilágyi Józsefet. A június tizenhatodiki gyászszertartást azonban még megélte Kádár. Ott hangzott el Mécs Imre megbékélést hirdető beszéde: a bűnösök büntetése legyen megneveztetésük, amivel sokan már akkor sem értettek egyet, noha az MSZMP fenyegető politikai jelenléte következtében radikálisabb követelések ekkor még nem hangzottak el.

Az MDF választási győzelme után rövidesen megjelent Justitia-terv heves vitát váltott ki. A terv elméleti alapvetése szerint múltunk tisztázása nélkül nem teljesíthető ki a rendszerváltás, tiszta lelkiismeret nélkül nem lehet felelősen megalapozni Magyarország jövőjét. A Justitia-terv már születése pillanatában az ellenvélemények kereszttüzébe került. A Fidesz politikusai megbocsátónak bizonyultak az elmúlt rendszer bűneivel kapcsolatosan: Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy néhány kivénhedt kommunista gazember megbüntetése helyett a jelen gazdasági társadalmi problémáira kell összpontosítania a törvényhozásnak. Az SZDSZ politikusai elismerték az igazságtétel erkölcsi szükségességét, ám a jogállamiság követelményrendszere szerint elképzelhetetlennek tartották. Az MSZP prominens képviselői a jogi érvek mellen az Ellenzéki Kerékasztallal megkötött megállapodásra hivatkoztak, amely szerint a politikai felelősségre vonásról „úriemberek közötti megállapodással lemondott" az akkori ellenzék hatalomba került tárgyalódelegációja. Azt azonban senki nem vonta kétségbe — bár mind ez ideig csupán halovány kísérletek szülének e téren —, hogy a diktatúra bíróság elé állítható bűnözőit felelősségre kell vonít:.

Az MDF 1990-es országos gyűlését f követően Kónya Imre úgy nyilatkozott, hogy a jogszabálynak és a társadalom igazságérzetének egyaránt megfelelő jogszabályt „nagyon nehéz” lesz létrehozni, azonban az „MDF-szervezeteknek, sem az ország lakosainak nincs olyan igényük, hogy itt valamiféle véres igazságtétel, bebörtönzések, bitók állítassanak és ilyenfajta igazságtétel legyen”.

1 Takács Péter és Zétényi Zsolt készí! tette el a felelősségre vonásra vonatko! zó első törvényjavaslatot. A javaslat | lényege az volt, hogy pusztán az idő- 1 múlás nem feltétlenül idézi elő a különféle bűncselekmények elévülését. Az indoklás szerint ugyanis mindaddig nyugszik az elévülés, ameddig az államnak esze ágában sem jut bizonyos bűncselekményeket üldözni. Márpedig bizonyos népellenes bűncselekmények üldözése érdekében a kommunista hatalom és bírói gépezete semmit nem tett, következésképpen az elévülés el sem kezdődhetett. A javaslat parlamenti vitájába csúszott az októberi taxisblokád résztvevőinek közkegyelme. Zétényi Zsolt ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy az 1956-os és azt követő bűncselekmények tekintetében is lehet közkegyelmet gyakorolni, „...de botorság lenne általános kegyelmet hirdetni a bűntudat legcsekélyebb jele nélkül". A vita során szélsőséges indulatok csaptak össze, legmesszebbre Dénes János független képviselő merészkedett, aki egyenesen azt hangoztatta, hogy Marosán Györgyöt fel kell akasztani, mást nem érdemel, igaz. jogi érvekkel nem támasztotta alá fejtegetését.

I A Takács—Zétényi-javaslatot a par- i lament elfogadta, de az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette. Határozatát indulatos össztársadalmi polémia követte. Szabó András alkotmánybíró véleménye szenni súlyos a sajtó felelőssége is e kérdésben. A közvélemény a tájékoztatás hiányosságai következtében ugyanis arra a téves