Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)
1993-02-08 / 8410. szám
07 Látványos bukás ntán ködbe vesző jövő Keleti türelem a piacon „Fantasztikus erőfeszítésekkel minimális eredmény” — így lehetne összegezni az egykori KGST-országokkal meglévő mai ikereskedelmünket. Amióta megszűnt a (Folytatás az 1. oldalról) A rendszerváltás — bizonyos mértékig — előre látható volt, de hogy a teljes szocialista tábor szinte egy időben alakul át, arra csak kevesen számítottak. A politika változásával a kereskedelmi kapcsolatok is új irányt vettek. Korábban Magyarország külkereskedelmének 50-60 százalékát tette ki az egykori keleti forgalom, s nem következett be a látványos átalakulás, bár határozottan bővültek a nyugati piaci lehetőségek. A fő vesztesek elsősorban azok a vállalatok, amelyek teljes termékszerkezetükkel a KGST kiszolgálására álltak be. Ezek annak rendje-módja szerint csődbe is jutottak, s csak kevés tartozik azon „szerencsések” közé, amelyeket hazai vagy külföldi tőkeerős vállalkozók vettek meg. Az egyik ilyen a Videoton, amely a Műszertechnika tulajdonosának, Széles Gábornak köszönheti majd a feltámadást, ha valamennyi üzleti terve valóra válik. A nem mindennapi múlttal rendelkező nagyvállalkozó ugyanis alulról kívánja újjáépíteni az egykori keleti kapcsolatokat. Többek között összeszerelő üzemet kíván létesíteni a Független Államok Közösségével, ahonnan a világpiacról szinte beszerezhetetlen, értékes nyersanyagokra számít, Mindehhez világszínvonalú terméket kínál, s ezzel ma még fehér hollónak számít. székhelyű szervezet, káosz és bizonytalanság uralkodik a kelet-európai országok egymás közti piacán. A hatalmas gazdasági visszaesés szinte alapjaiban rendítette meg a Ez utóbbi minősítés egyben azt is jelzi: Magyarországnak elengedhetetlen megtartania a volt kelet-európai országokkal való kereskedelmét. A többségében elavult, korszerűtlen termékek Nyugat-Európában értékesíthetetlenek, egyedül Keleten lehet eladni őket. A felvásárlópiac adott, s az ügyes kereskedők megszerzik az ellentételt is. Egyre több az úgynevezett barterkereskedelem, vagyis az áruért áruval történő fizetés. Hazánk nyersanyagban, kőolajban nem bővelkedik, a keleti országok pedig nem rendelkeznek annyi konvertibilis valutával, amennyit a magyar gyártók kérnek. Ez azonban nem garantálja a gazdasági fellendülést. Felül kell vizsgálni Magyarország megjelenését a volt KGST-országokban — mondotta Farkas György, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese. A vállalati -lehetőségek mellett az érdekvédelmi szervezetekkel folytatott kapcsolatok is szinte megszűntek, és a kereskedelemfejlesztést ez majdnem kizárja. A főtitkárhelyettes szerint Magyarországnak ebben a térségben kell megélnie, s ezt jórészt a már fentebb említett termékminőséggel, illetve valutahiánnyal indokolta. A visegrádi szabad kereskedelmi megállapodásokhoz hasonlóan államközi formában kell egyeztetni a kapcsolatokat, de hogy pontosan milyeneket is, arról sajnos kevés információval magyar gazdaságot — tudtuk meg a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. (Folytatás a 3. oldalon, rendelkeznek. A magyar vállalkozások információigénye csupán annyi, hogy hol milyen vámot kell íizetniük. A gépipar mellett a gyógyszeripar szenvedte a legnagyobb vereséget a keleti fizetésképtelenség okán. Az eddig talán legnagyobb szállítónak minősülő hazai gyógyszergyár kereskedői elmondd ták, hogy fantasztikus menynyiségben lehetne árut eladni mind a FAK-országokba, mind a többi keleti piacra, ám a cég nem folytat rugalmas kereskedelempolitikát, s a vezetők csak készpénzért hajlandók az áruszállításra. A tárgyalások során pedig sorra-rendre vetik fel a lehetséges vásárlók, hogy készséggel szállítanak akár nyersanyagot, akár más készterméket a gyógyszerekért, kozmetikumokért cserébe. Á tőkeinjekció mellett szellemileg is fel kellene frissülnie az államközi egyezményekhez szokott hazai menedzsmentnek. A volt KGST-piacok komoly áldozatokat követeltek, le kellett mondani a tömeges méretű kiszállításokról. A nehézipart — vaskohászat, vegyipar — szinte teljes egészében fel kellene számolni ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen a korábban garantált nyersanyagok beszállításának elmaradását. A kiút még hosszú ideig az őskort idéző cserekereskedelemben van, csak győzzük kivárni a 10-20 év múlva bekövetkező változásokat. (—kos)
